Több olvasónk is jelezte, sőt munkatársaink is észlelték, hogy Pécsett nyáron egy kicsi, de annál agresszívabb rovar tűnt fel, aminek a csípése nem vészes, de azért igen kellemetlen. Hogy milyen állatról van szó, illetve mit kell tudni róla, arról megkérdeztük a profikat. Jöjjön is a westernfilm-szerű, fordulatos történet.
„A csipkéspoloskák általában fél centinél kisebb, növényi nedveket szívogató, különlegesen alakult szárnyú rovarok. Elülső szárnyukon a vastagabb kitinből álló hálózat csipkeszerű mezőket zár körül, ezekben pedig vékony hártya van” – mondta el lapunknak Vásárhelyi Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum nyugalmazott kutatója.
Hozzátette, hazai, félszáznál több fajuk sokáig csendesen, érdektelenül élte életét, a körtén elszaporodva kártevő körte-csipkéspoloska (Stephanitis pyri) kivételével.
„Az emberiség mobilitási lehetőségeinek ugrásszerű növekedése, a globális kereskedelem és turizmus azonban megbolygatták ezt a helyzetet”
– vélekedett a szakember.
A már említett fajhoz fél évszázaddal ezelőtt csatlakozott a platánfa-csipkéspoloska (Corythucha ciliata), amit Észak-Amerikából, facsemeteszállítmányokkal hurcoltak be Olaszországba, majd onnan kezdte meghódítani Európát. Amióta ide megérkezett, a jellemzően városi parkokba ültetett platánfák levelei augusztusra jellegzetes foltokban megsárgulnak. A levelek fonákán nyáron kisebb és idősebb lárvákat, de kifejlett poloskákat is lehet találni, sok apró ürülékcseppel egyetemben.
Ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet Vásárhelyi Tamás, hogy:
Természetes ellensége sajnos nem jött be a poloskával együtt, évi két-három nemzedéke fejlődhet ki.
A vegyszeres védekezés pedig városban nehézkes – tette hozzá. Télre sok példány húzódik be közeli házakba, és amelyiknek sikerül a lakásban áttelelni, azt rendszerint elpusztulva találjuk meg tavasszal.
Körülbelül egy évtizede érkezett hozzánk a másik a tölgyfa-csipkéspoloska (Corythucha arcuata), mely ugyanonnan indult, szintén Olaszországba jött 2000-ben, onnan hazánkat délkelet felől érte el, és az elmúlt tíz évben mindenfelé elterjedt. Déli megyéinkben vált először tömegessé, valószínűleg ez a fajta csipkedi most is a pécsieket.
Ugyancsak 2-3 nemzedéke fejlődhet ki, tehát egyetlen szezonban is felszaporodhat egy erdőben vagy városi parkban is. Életmódja, kártétele is hasonló a másik fajéhoz. Mindegyik tölgyfa-fajunkon megél. A létszámát hatékonyan gyérítő természetes ellenségeiről nem tudunk.
„Sajnos kellemetlen tulajdonsága, hogy ismeretlen felületen landolva olykor próbaszúrást végez, táplálék után kutatva. Kellemetlen, de bajt nemigen okoz vele”
– mondta végezetül Vásárhelyi Tamás.
