Hiánypótló, közel 500 oldalas kötet jelent meg a ’80-as évek pécsi underground összművészeti mozgalmáról. Koszits Attila Pécs Underground ’80 című könyve a korszak ellenkultúrája iránt érdeklődők számára kötelező olvasmány.
A pécsi kultúra, az 1970-es és 1980-as évek helyi avantgárd művészeti mozgalma és persze a pécsi punk- és alternatív underground zenekarok iránt egy kicsit is érdeklődők számára Koszits Attila neve nem lehet ismeretlen. Az évtizedekig tudósítóként, kulturális programszervezőként, rádiós újságíróként, lemezlovasként és zenészként tevékenykedett Koszitsnál feltehetően senki nem ismeri jobban a ’70-es és ’80-as évek pécsi ellenkultúráját, annak összefüggéseit, szereplőit, nagy hatású mozzanatait. Épp ezért örömhír, hogy megjelent a Pécs Underground ’80 című hiánypótló, terjedelmét és a mögötte álló kutatómunkát tekintve is monumentális kötete, melynek bemutatójára október 16-án került sor a Made in Pécs Caféban.
A sajtótájékoztatón Koszits Attila mellett részt vett Gellai Gergő, a könyv kiadója, valamint Kálmándy Ferenc, a kötetben látható képek többségét készítő fotóművész és Horváth Tamás, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke.
Koszits Attila elmondta, hogy tizenöt évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni a témával egy 2004-es egyetemi –a pécsi undergroundot is érintő – tudományos konferencia után. Ezután sokáig több hasonló eseményen adott elő és publikált írásokat a helyi ellenkultúráról. A még mélyebb kutatáshoz és a könyv megírásához az „igazi löketet” azonban a Pécsi Galériában 2014-ben nagy sikerrel megrendezett, könyvével azonos című kiállítás adta – mondta. A többek között általa is szervezett, ’80-as éveket megidéző underground összművészeti akciónapok fő célja az volt – mondta – hogy rávilágítson: a ’70-es és a ’80-as években Pécsett kialakult alternatív művészeti miliő egyedülálló jelenség volt a hazai kultúrtörténetben, a diktatúrával párhuzamosan létrejövő ellenzéki földalatti művészet ugyanis egy szűk körű, de látványos szubkulturális mozgalommá vált.
Ennek a mozgalomnak a képviselői a városban gyakran fellépő fővárosi (például: Spions, URH, Trabant) és néhány külföldi együttes (a Velvet Undergroundban is énekelt Nico pécsi koncertje) mellett a Pécsett megalakuló zenekarok, illetve a helyi fiatal képzőművészek, filmesek, fotósok, irodalmárok, színészek lettek, akik rendszeresen tartották is egymással a kapcsolatot, páratlan összművészeti hálózatot kialakítva – mondta. Hozzátette: mivel Pécs elég messze van Budapesttől, a város ezért menedéket biztosíthatott az underground művészeknek, hiszen ezek az alkotók itt szabadabb teret kaphattak, és kevésbé telepedett rájuk ideológiai és politikai kontroll.
A könyv első részében Koszits a ’70-es és ’80-as évek pécsi kulturális intézményrendszerét és művészeti életét elemzi, a másodikban az underground és alternatív zenei színteret mutatja be, a harmadikban pedig 31 interjút olvashatunk a korszak földalatti kultúrájának pécsi szereplőivel. A könyv vége felé pedig felmerül az izgalmas kérdés: hogyan nőtt ki ebből a közegből és vált az ország egyik leghíresebb zenekarává a Kispál és a Borz.
A kutatásról Koszits elmondta, hogy a könyv alapját saját archívumának dokumentumai adják, emellett pedig levéltári és internetes kutatásokat is végzett, hangsúlyosan pontos forráskritikával, hiszen – mint mondta – rengeteg a témáról olvasható téves információ és pontatlanság.
-A zenével, művészetek között éltem az életem, ezt szerettem volna visszaadni. Emellett a következő nemzedékeknek is át akartam adni mindezt, hogy tudjanak arról, hogy Pécs kulturális és zenei élete miért ilyen sokszínű és élő – mondta.
A fentiek mellett pedig a könyvvel Koszits azt is el szeretné érni, hogy a fővárosban is értsék meg, hogy Pécs mitől is fontos kultúrváros.
-Én akkoriban a Magyar Távirati Irodának voltam a fotóriportere, ennélfogva külön kellett választanom a miniszerek és traktorok utáni futkosást és a polgári életem szenvedélyét, a zenét. A zenészek fotózása során sokukkal személyes ismeretséget is kötöttem, és mindig örültem, ha a zenészeknek tetszenek a róluk készített fotóim – mondta Kálmándy Ferenc, majd hozzátette, hogy a könyv azért is példa nélkül álló munka, mert erről az időszakról nagyon kevés információ és tárgyi emlék maradt fent, hiszen mindezt a korabeli kultúrpolitika legfeljebb csak tűrte.
Horváth Tamás felidézte, hogy mikor megtudta, hogy Koszits Attila a kötet befejezéséhez közeledik, azonnal megkérte, hogy adjon be egy pályázatot a kulturális bizottságnál, hiszen – mint mondta – ezt a hatalmas kutatómunkával készült művet a városvezetésnek egyértelműen támogatnia kell, ezt pedig örömmel meg is tették.
-Pécsnek mindig is volt egy Budapesttől és az országos művészeti trendektől független sajátos kultúrája, aminek ’80-as évekbeli helyi underground az egyik fő oszlopa. A trendeket Pécs inkább diktálta, nem követte. Ennek tökéletes összegzése Koszits Attila valóban monumentális opusza, mely egyszerre érdekes és izgalmas kordokumentum az utókor számára és adja fel a leckét a témát kutatóknak – mondta.
Gellai Gergő kiemelte, hogy megtiszteltetés volt számára kiadni a grandiózus, 478 oldalas, több mint ezer fotót és illusztrációt tartalmazó könyvet, mely Koszits Attila felkérésére azért jelent meg az ő gondozásában, mert a szerző nem szerette volna, hogy a pécsi undergroundról szóló műve egy fősodorbeli nagy országos kiadó kezei közé kerüljön.
A könyvet a Made in Pécs és a Jelenkor irodalmi folyóirat közös szervezésében november 5-én 18 órakor mutatják be az érdeklődőknek a Művészetek és Irodalom Házában.
A kötet a Made in Pécs Caféban és a Made in Pécs honlapján érhető el, az ára 7900 forint. Megéri.
