Ma folytatódott a Pécsi Járásbíróságon az OTP korábbi dél-dunántúli regionális igazgatójának 260 milliós sikkasztási ügye. Az elsőrendű vádlott korábbi sofőrjét hallgatta meg tanúként a bíróság. Állítása szerint az egyik régiós vezető zaklatta őt, végül pedig épp emiatt derült fény a nagy vagyoni kárt okozó sikkasztásra is.
Ahogyan arról korábban már beszámoltunk, a 260 millió forint értékű sikkasztás miatt elindult bírósági eljárás első szakaszában, még az előkészítő ülések során az összesen 19 vádlott közül 16-an bűnösnek vallották magukat, esetükben már tavaly jogerős ítéletek is születtek. Azonban az ügy elsőrendű vádlottja, F. B., aki 2017-ig az OTP dél-dunántúli regionális igazgatója volt, valamint két másik vádlott továbbra is tagadja az ellenük felhozott vádakat.
Az ügyészség szerint F. B. olyan munkaköri légkört és ügyviteli gyakorlatot alakított ki, amely elősegítette, hogy magánéleti szükségleteit az OTP pénzeszközeivel és humán erőforrásával fedezze. Többek között például a utazási költségtérítés címszó alatt arra kötelezte több beosztottját is, hogy fiktív költségelszámolásokat állítsanak ki. A pénzintézet ezeket a munkavállalóknak ki is fizette, az összeget azonban a másod- és harmadrendű vádlottak (a regionális igazgatóság akkori, a létesítmények működésének biztosításáért, illetve a vállalati értékesítésért felelős vezetői) gyűjtötték össze, és azt F. B.-nek adták át. Pár év leforgása alatt összesen 76 ilyen fiktív költségelszámolás jött létre, ezekből pedig közel 1 millió forint készpénz került az elsőrendű vádlotthoz.
Ma reggel F. B. korábbi sofőrjét hallgatta meg tanúként a bíróság, és a tárgyalást vezető dr. Kalmár Éva bírónő alaposan meg is izzasztotta őt – egy rövid szünetet közbeiktatva közel három órán át faggatta.
A vallomásból kiderült, hogy sofőrként sok olyan dolgot látott, amik alátámasztani látszanak az ügyészségi vádiratot. A volt sofőr például beszámolt arról, hogy sokszor kellett „kisbevásárlásokat” intéznie, rendszerint az OTP reprezentációs keretének terhére. Ezekre hol készpénzt kapott, hol pedig saját zsebből fizetett, majd számla ellenében kapta meg a bevásárlás árát. Sok esetben valóban a bank számára szükséges dolgokat kellett beszereznie – izzók, irodai eszközök, üdítők, kekszek –, azonban nem volt ritka az sem, hogy a bevásárlás után a termékeket a régióigazgató családi házához kellett elvinnie. Rendszerint ezeknél a bevásárlásoknál is az OTP nevére kellett a számlát kiállíttatni.
Ennél is szembetűnőbb volt azonban, amikor több alkalommal is, előre összekészített szőnyegeket, függönyöket, ágyneműket kellett elvinnie F. B. házába, amikről a számlák szintén a bank nevére szóltak. Amikor a bíróság arról kérdezte a tanút, hogy ilyenkor nem kérdezte-e meg, hogy ez rendben van-e, úgy felelt, hogy néha ugyan rákérdezett, de ilyenkor csak annyi volt a válasz, hogy „neki ezzel nem kell foglalkoznia”. A sofőr az utasításokat rend szerint a bank titkárságától kapta, vagy F. B. két közvetlen beosztottjától, akik a vizsgált időszakban szintén vezető beosztásban dolgoztak a régióközpontban.
Azt is elmondta, hogy F. B. budapesti lakásába többször is a céges autóval fuvarozta fel az elsőrendű vádlott bébiszitterét, de olyan is előfordult, hogy a takarítónőt vitte fel Pécsről.
A tanú ma délelőtti meghallgatása során többször is ellentmondásba keveredett, még a nyomozás során, 2017-ben tett vallomásával. Most például a bírónő kérdésére azt mondta, hogy nem volt tudomása arról, még hallomásból sem, hogy az ilyen számlázások nincsenek rendben, ugyanakkor korábban azt vallotta, hogy „…fiktív számlákat állítottak ki, ez a szóbeszéd…”. A bíróság kicsivel később újra idézett a sofőr 2017-es vallomásából, amiben arról beszélt, hogy nagyon érdekes egybeesésnek tartja, hogy az egyik pécsi OTP-fiók felújítása épp egybeesett F. B. családi házának renoválásával – a két munkát egyébként ugyanaz a vállalkozó végezte. A tanú most nem is emlékezett arra, hogy korábban ilyen vallomást tett volna.
A meghallgatás végéhez közeledve F. B.-nek lehetősége volt, hogy észrevételeket tegyen az elmondottak kapcsán, és kérdéseket tegyen fel a tanúnak. Ez utóbbit alaposan ki is használta az elsőrendű vádlott. Több tucatnyi kérdéssel igyekezett arra terelni a tárgyalás menetét, hogy elsősorban az ő, bankon belüli megítéléséről legyen szó. Elődjét egy agresszív, keménykezű, durva vezetőnek próbálta beállítani – ezt a sofőr, aki F. B. előtt annak elődjét is fuvarozta, alá is támasztotta –, ezzel szemben pedig magát egy higgadt, nyugodt, igazságos figurának. Emellett azt próbálta hangsúlyozni, hogy az ügy néhány további vádlottja, az ő korábbi beosztottjai, akik már beismerő vallomást tettek, és jogerősen el is ítélték őket, valójában nem szerettek dolgozni, félelemmel teli munkahelyi környezetet alakítottak ki maguk körül, és őt is igyekeztek megvezetni.
A bíróság menet közben többször is figyelmeztette F. B.-t, hogy ne az elődjéről beszéljen, mert az nem tartozik ehhez a büntetőügyhöz.
Végül fény derült egy olyan mellékszálára is a történetnek, amely közvetlen okozója lehetett annak, hogy egyáltalán fény derült a 260 millió forintos sikkasztásra. A volt sofőr ugyanis elmondta, hogy miután őt az OTP-től kirúgták, a felesége unszolására végül otthon elmondta, hogy a mostani ügy egyik, már elítélt vádlottja, F. B. egykori beosztottja, aki szintén vezető pozícióban dolgozott a bank régióközpontjában, megpróbált kikezdeni vele, több alkalommal is zaklatta őt. Miután ez kiderült, a sofőr felesége panaszlevelet írt az OTP elnök-vezérigazgatójának, Csányi Sándornak. A ügy a bankbiztonsági részleghez került, ennek kapcsán mondott akkor a tanú néhány terhelő részletet a számlakiállítási gyakorlatról. A most már bíróság előtt lévő, összesen 19 vádlottal elinduló tárgyalás valójában ezért indulhatott egyáltalán el, a nyomozás is ezért vehette kezdetét akkor.
A bírósági eljárás mindenesetre folytatódik, kedd reggel újabb tanúmeghallgatásokkal.
