Vajon létezik olyan, hogy álommunka? Nyilván minden foglalkozásnak megvan a maga előnye és hátránya, de megkockáztatjuk, hogy napi szinten jó fej, aranyos kutyák „pótanyjának” lenni eléggé közel áll a tökéletes pályafutás fogalmához. Joggal lehet tehát kissé irigy, aki a következő interjúnkat olvassa.
Tavaly nyáron nyitotta meg Pécsett kapuit a Pótmami kutyanapközi és -panzió, azóta pedig rengeteg négylábú fordult már meg a Gyükésben található telke(ke)n, itt ugyanis az ember legjobb barátai remekül szórakozhatnak – természetesen más ebekkel együtt.
Bálint Zsófia Rita saját elmondása szerint mindig is imádta az állatokat, különösen a kutyák állnak közel a szívéhez. Gyerekkorában állatorvos szeretett volna lenni, de másképp alakult az élete: szülővárosát, Szekszárdot a Pécsi Tudományegyetemért (PTE) hagyta el, szerzett kommunikációs és dietetikusi diplomákat itt és a fővárosban, később a szőrmókok iránti imádatából adódóan kutyakozmetikusi képzésen, sőt, mikor már körvonalazódni kezdett a terve (vagy talán inkább hivatása), több kutyakiképző tanfolyamon vett részt. Ha ugyanis valaki panziót nyitna négylábúak számára, szüksége van ilyen képesítésekre, de különböző – többek között állategészségügyi és kormányhivatali – engedélyeket is be kell szerezni hozzá.
– Kiskorom óta az állatok a mindeneim, sokféle munkám volt már életemben, többek közt állatorvos mellett voltam asszisztens, de például a PTE-n is dolgoztam. Valahogy mindig az életem részei voltak a kutyák, Budapesten csináltam meg a kiképzői, a rehabilitációs, és az engedelmes feladatok tanítása című tanfolyamokat. Két éve vettük meg a házat, ami most az otthonunk, és a mellette fekvő telket, ahol tulajdonképpen a napközi van és a panziót is kialakítottuk. 2021 júniusában kezdtem el azzal foglalkozni, amit most csinálok és imádok. A párom itthonról dolgozik, majd a munkaideje lejárta után segít nekem. Természetesen vannak nehezebb napok és feladatok, fárasztó és sok felelősséggel jár ez a tevékenység.
Cserébe azonban egész nap állatokkal foglalkozhatok, amire mindig is vágytam, és folyamatosan feltölt lelkileg
– mondta el lapunknak az „ebhotel” tulajdonosa.
Elhangzott, hogy a pár szinte minden kutyát szívesen fogad otthonában, nemtől, fajtától, kortól függetlenül. Kizáró okok persze vannak, például beteg, tüzelő, vagy agresszív blöki nem jöhet ide, a többi kedvencre való tekintettel. Hogy pontosan milyen szabályokat kell betartani és miért kell a gazdáknak vállalni a felelősséget, azt a házirendben tisztázták az üzemeltetők. Mint megtudtuk, nyári időszakban napi szinten akár 15 kutya is megfordul a panzióban, de a napközi is népszerű szolgáltatás: elsősorban olyanok veszik igénybe, akik nem szeretnék munkaidejükben egyedül hagyni négylábú társukat, esetleg csak szívesen fajtársai társaságában tudják.
– Nyáron és ünnepekkor a panzió általában tele van, ideálisan 10 kutyát tudunk elhelyezni, de akár többen is elférnek, és ugyanannyit foglalkozunk velük bármilyen létszám esetén. A napköziben igazából akármennyien lehetnek. A kutyusok mind hűtő-fűtő klímával felszerelt helyiségben vannak elhelyezve a pihenőidőre, valamint az esti alvás idejére. Az éjszakákat szobakennelekben, egyesével elhelyezve alusszák át, a nap többi részében együtt töltjük el az időt az udvaron játékkal, foglalkozásokkal, nassolással. Rengeteget labdázunk, hőségben kapnak kutyafagyit, szimatolnak, pancsolnak, és csapatfüggő, de legtöbbször egymással is nagyon jól elvannak az állatok. Akad olyan is köztük, amelyik nem annyira szociális, de alapvetően mindent megoldunk, szükség esetén akár szeparálni is tudjuk őket. Az pedig óriási élmény, mikor sikerül közel kerülnünk egy-egy nehezen feloldódó kedvenchez is. A gazdikkal sokszor alakul ki baráti viszony, a visszajelzések alapján szeretik itt hagyni a „szőrös gyerekeiket”, megbíznak bennünk. Ez sokat jelent számomra. Természetesen a szinte 24 órás feladat és a nagyobb négylábúcsapat fárasztó, folyamatos figyelmet és óvatosságot igényel, de
úgy érzem, tényleg megvalósítottam az álmomat. Olyan, mintha lenne 20 saját kutyám
– fogalmazott Bálint Zsófia Rita. Hozzátette, úgy érzi, a gazdik szeretik, hogy kedvencük jó kezekben és más kutyákkal együtt van, de azt is értékelik, ha egy-egy hosszú műszakból vagy nehéz munkanapon hazaérve nem hárul rájuk a sétáltatás feladata, hanem elegendő csak megvacsorázni és együtt pihenni kedvencükkel.
Azt is elárulta, hogy a tervei közt szerepel kialakítani egy helyiséget, ahol lehetősége nyílik megfürdetni a kedvenceket, hogy a hosszabb panziós etapok után szép tisztán és illatosan vihessék őket haza a családjaik. Emellett nagy álma például több rehabilitációs és szocializációs feladat bevezetése a problémásabb kutyák számára, ehhez azonban még tapasztalatot gyűjt és tanul.
Összességében elmondhatjuk: fejlődési lehetőség véleményünk szerint mindig akad, de számunkra máris hihetetlen élmény volt a látogatás a pécsi „négylábúak paradicsomában”. Aki nem hiszi, járjon utána!
