A jogszabály szerint közterületen mindig, sok gazda szerint nem feltétlenül. De kinek van igaza? Megpróbáltunk szakértő segítségével utána járni.
Az utóbbi időben több felháborodott olvasói levél is érkezett hozzánk a témában. Az egyik esetben póráz nélküli eb támadott a szabályosan sétáltatott kutyára, aminek csúnya sérülés lett a vége. A másik példa pedig arról szólt, hogy a pórázon sétáló nagyobb kutyushoz ment oda kekeckedni egy elengedett, kistestű fajtársa, amiből persze szintén durva harapás lett. Ezek kapcsán kerestük meg Szabó Anikót, az idén 10 éve működő pécsi Ebtanoda vezetőjét, hogy érdeklődjünk nála arról, miért érdemes betartani a szabályt, illetve milyen esetben lehet esetleg felelősen elengedni kedvencünket az utcán.
– Úgy gondolom, az állattartás rendkívül nagy felelősség, néha találkozom olyan gazdákkal, akik miatt valamiféle vizsgához vagy engedélyhez kötném a kutyatartást. De ha valaki három dologra figyel a harmonikus kutya-gazda kapcsolat érdekében, az már félsiker: ismernünk kell a kedvencünket, szükség van következetesen betartott szabályokra, és elengedhetetlenek a közös, energiát levezető elfoglaltságok is – kezdte néhány alapszabállyal a hobbiállatként tartott ebek nevelésével foglalkozó szakember.
A póráz használatával kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel még a szófogadó, képzett kutyát is nekünk kell irányítanunk, rendkívül nagyfokú odafigyelést követel az embertől, amennyiben leveszi azt kedvencéről.
Hiszen ezzel nem csak a saját négylábú barátját teszi ki esetleges veszélyeknek vagy kellemetlen helyzetnek, de más állatokat és néha embereket is. Előfordulhat, hogy a négylábú autó elé fut, hogy egy agresszív fajtárshoz téved oda, hogy egy kisgyermek megijed a hirtelen felé futó állattól, de akár sok éves kiképzést is pillanatok alatt tönkre tud tenni egy félresikerült utcai találkozás.
– Nemrég kétévi munkánkat rombolták le, mikor egy az iskolámba járó, szabályosan sétáltatott kutyusra rárontott egy póráz nélküli másik állat. A félős vagy bizonytalan ebekben ugyanis egy másik kutya társasága negatív érzetet kelt, és sok esetben rengeteg idő és energia egy ilyen találkozást pozitív élménnyé átformálni. Amennyiben a másik nincs megkötve és így rárohan a problémás állatra, az újra visszavetheti ezt a folyamatot, ez történt esetünkben is – fejtette ki Szabó Anikó.
Úgy fogalmazott,
[su_quote]ha társadalomban élünk, akkor nem csak nekünk kell jól éreznünk magunkat, hanem másokra is tekintettel kell lennünk. Nincs ez másként az állattartással sem. Nem tudhatjuk, hogy a másik ember vagy állat mit érez. Talán fél attól, hogy odaszalad hozzá a kutya, még akkor is ha kistestű és barátságos. Vagy allergiás rá, esetleg csak nem szereti. Vagy mondjuk sérült, beteg, és emiatt más ebektől inkább távol tartandó állatot sétáltat. Ezért a felelősségteljes gazda mindig odafigyel kedvence kommunikációjára és pórázt tesz rá, ha mások is vannak a környezetében. [/su_quote]
Hozzátette, a jómodor azt is megkívánja, hogy ha látunk egy pórázon sétáltatott ebet – főként ha az valamilyen segítőkutya –, megkérdezzük a gazdáját, mielőtt megsimogatjuk. Lehetséges ugyanis, hogy egy félénk, kevésbé stabil idegrendszerű kutyáról van szó, aminek ezzel felesleges stresszt okozunk.
Lapunknak a szakember elárulta, természetesen vele is előfordult már, hogy elengedte itt-ott a kutyáit, de ilyenkor még a szokásosnál is jobban figyelt rájuk. Ez pedig nem csak az utcai sétára vonatkozik, hanem egy kutyafuttatóra, strandra, vagy egyéb területre is. Ha a póráz lekerül, egyrészt fókuszálnunk kell a négylábú jelzéseire, reakcióira, másrészt előbb észre kell vennünk nála, ha például egy másik ember vagy állat közeledik felénk és ilyenkor visszatenni rá a pórázt. Ha feltétlenül nagyobb mozgásteret szeretnénk neki adni, akkor jó megoldás lehet a flexibilis vagy hosszú póráz.
