Apolló, Uránia, CinemaCity: ha Pécs és mozi, akkor ez a három hely jöhet szóba, ez teljesen evidens. Azt ugyanakkor kevesen tudják, hogy több mint 100 éve Pécs rogyásig tele volt olyan helyekkel, ahol filmeket lehetett nézni. A maguk módján mozik voltak ezek az igazi mozik között is, a városban pedig több tucat működött belőlük. Érdemes tehát felidézni ezt a kort, hiszen ma már el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett Pécs a mozibumm idején, amikor a filmvetítés varázslatszámba menő jelensége ejtette rabul a pécsieket, amikor a moziba járás kultúrája nemcsak megszületett, de virágzott is.

Az első filmvetítés Pécsett

Nyilván az egész a Lumière testvérek kinematográfjával kezdődött. A feltaláló fivérek által 1895-ben szabadalmaztatott találmány – amely egyaránt alkalmas volt mozgókép rögzítésére és vászonra vetítésére is – 10 évvel a bemutatása után jutott el Pécsre, a csodálatos nevű Lifka Ernesztin Elektro Bioszkóp Színház társulata hozta a városba 1905-ben. Márfi Attila pécsi történész egyik írásából kiderül, hogy ez a korabeli mozi lényegében egy szép nagy bódé volt, amit a Búza téren állítottak fel. Egyszerre 350-en fértek el az ideiglenes mozikuckóban, ahol szórakoztató rövidfilmek mellett a Lifka család által készített, korszakalkotónak számító filmhíradókat is vetítettek. Többek között az orosz-japán háborúról vagy például a tengeri halászatról láthattak izgalmas képsorokat, de egy operettet is vetítettek. A bódémoziban háromnaponta cserélték a műsort. A nagyjából egyórás programokban 10-12 párperces filmet vetítettek.

Érdekesség, hogy élő narrátora is volt ezeknek a filmecskéknek, egy kikiáltó magyarázta a pécsieknek, hogy mit is látnak. Emellett, ahogy akkoriban ez szokásos volt, élőzene kísérte a műsort, jelen esetben egy orgona hangja szólt a filmvetítések alatt. A korabeli pécsi sajtó nagyon szerette a programot, így írtak róla: „A világ legcsodálatosabb dolgai, esetei, látványosságai társulnak a néző elé és bámulatra ragadják”. Egyébként olyan jelentős visszhangja nem volt országosan ennek az eseménynek, hiszen Pécs pár évvel le volt maradva a hazai mozizás történéseivel, más városokban ezelőtt már rendeztek hasonló vetítéseket.

Az első pécsi mozik

A mozizás Pécsett két évvel később vetette meg a lábát, 1907-ben ugyanis megnyílt a város első állandó mozija, a 300 székes „Uránia Bioszkóp”. Ezzel a Színház téri egykori Vígadóban (nagyjából a mai Kamaraszínház helyén) nyitott mozival kezdődött minden Pécsen, a nagyobb városok trendjét követve itt is kávéházakban, vendéglátóhelyeken nyitottak meg a filmvetítő helyek.

A következő a sorban a Balokányi Vendéglő – szegényebb pécsieket megcélzó, épp ezért rövid ideig is működő – mozija volt 1908-ban, 1909-ben pedig a Jókai utca elején álló Nemzeti Mulatóban nyitott meg a „Nemzeti Bioszkóp”. Utóbbi nem akármilyen hely lehetett. Márfi Attila szövegéből kiderül, hogy a kevésbé színvonalas filmeket itt élő tambura- és cigányzene kísérte, miközben a vendégeket – akkoriban botrányosan nem megszokott módon – nők szolgálták ki. Három éven belül a „Nemzeti Bioszkóp” egy kocsmamozi szintjére zuhant, amit bezárása előtt a helyiek a beszédes „Fujtogató” becenévvel illettek.

Emellett jó tudni, hogy az 1910-es évek elején a főtéren is állt egy kis mozi, a Széchenyi téri Központi Takarékpénztár épületében, értelemszerűen „Széchenyi Bioszkóp” néven.

Érdemes kiemelni egy másik kinematográf-mozit is, az 1910-es években indult Búza téri „Winkler Bioszkópot”, amit az „Uránia Bioszkóp” vetélytársaként emlegettek, nem is véletlenül: híradók, ismeretterjesztő filmek, szórakoztató filmek mentek itt. Az igazán megmosolyogtató azonban az, hogy vetítettek itt „csak felnőtt hölgyek és férfiak részére” készült filmeket is, esetenként 700-800 néző előtt. Idővel ez a bioszkóp aztán társult konkurensével, közös műsorrendet kialakítva.

Hasonló sorsra jutott a város egyik legszebb és legjobb korabeli vetítőterme, a főutcában 1913-ban megnyitott páholyos, büfés, eozinmintás csarnokkal, mahagóni székekkel csábító, több mint 200 férőhelyes „Intim mozgó” is.

Fontos tudni, hogy ugyan ezeket a kezdeti „mozgófénykép színházakat” a helyiek imádták, de akadt némi ellenszelük is, a színházak, színházi társaságok képében, hiszen konkurenciát jelentettek számukra. A pécsi színügyi bizottság az „Uránia Bioszkóp” megnyitása előtt például egy közleményükben a következőket írták: „Ne essünk a nagyzás hóbortjába, hogy Pécs város elbír most már más látványosságot is a színház mellett”.

Az Apolló mozival új korszak született

Igazán nagy változást az hozott a minden kis pécsi mozit bekebelező „Uránia Bioszkóp” ellenében, amikor 1912-ben megalakult az Apollo Projectograph Rt. olyan neves pécsi vezetőségi tagokkal, mint Zsolnay Miklós és Hamerli József legendás gyárosok. Ők húzták fel a mai Apolló mozit még ebben az évben, a Kegyelet Temetkezési Egylet épülete helyén. Bizony, a város kedvenc művészmozija egy temetkezési vállalat helyén épült. Az igazi filmszínházban ekkor 454 földszinti és 56 emeleti ülőhely volt, Gebauer Ernő falfreskói pedig egy kicsit kivehetőbbek voltak. Sokaknak újdonság lehet, de az Apollónak egy évvel később már kertmozija is lett.

Az Apolló mind impozánsságában, mind műsorával tarolt a pécsiek körében, mivel az új, színvonalasabb filmforgalmazók alkotásait is meg tudták szerezni. Rövid időn belül az Apolló egyeduralkodó lett Pécsett, egy 1914-es rendelet pedig 15 évre biztosította elsődlegességét, ami kivégezte a többi kinematográf-mozit: az „Uránia Bioszkóp” kénytelen volt az Apolló műsorrendjéhez illeszkedni, így pedig csak vasárnap és ünnepnapokon vetíthetett filmeket, egészen 1920-as bezárásáig.

A két világháború közti időszakban sem változott erős pozíciója, a hangosfilm megjelenése után is népszerű mozi maradt. Első felújítása 1942-ben történt, ekkor bővítették karzatát, gépházát és 95 új ülést is kapott. Az államosítás után 1953-ban Kossuth Filmszínházra változott a neve.

Az Apollóban 1913-ban rendeztek először filmfesztivált, amely a vidéki mozik körében igen ritka volt. A fesztiválon vetített filmek és a nézők reakciói tökéletes képet adnak arról, hogy mennyire virágzott a filmkultúra a városban. A 4 felvonásban bemutatott 313. sz. akna című bányászokról szóló film volt a fesztivál egyik legnagyobb közönségsikere, amelyről így számolt be egy lap:

„…OLY IDEGRÁZÓ ÉS RETTENETES FORMÁBAN MUTATJA BE A BÁNYÁSZÉLET EGYES MOZZANATAIT, A MEGSÉRTETT BÁNYÁSZOK IRTÓZATOS BOSSZÚJÁT, HOGY AZ ÉRDEKLŐDÉST A VÉGLETEKIG FOKOZZA.”

A filmben történik több katasztrófa is, amelynek levét a bányászok isszák meg, a nézők pedig állítólag „az izgalomtól kipirulva várták a bűnösök méltó bűnhődését”.

A legnagyobb durranás azonban a fesztiválon Sarah Bernhardt francia sztárszínész volt, aki az Erzsébet angol királynő című filmjét Pécsen mutatta be elsőként a világon! „…oly nagy volt a torlódás, hogy százaknak nem állt módjukban ezen darabot megcsodálhatni” – írta a sajtó az eseményről. Pluszvetítéseket kellett szervezni, hogy mindenki láthassa a filmet.

A Park mozi és legendás nyári kertje

A mozis hőskorszak utolsó pécsi mozgófényképszínháza az 1921 karácsonyában átadott Park mozi volt. Az Irányi Dániel tér és a Felsőmalom utca közötti vöröstéglás homlokzatú legendás – és legendásan elhagyottá vált – épületet Pilch Andor tervezte.

A szintén Gebauer alkotásaival díszített moziban eredetileg 680 szék volt, a szép emlékű kertmozija pedig még nagyobb volt 1100 férőhelyével. Bizonyára vannak még páran, akik emlékeznek a nyaranta napi két vetítéssel üzemelő – 1973-ban felújított – kertmozira, azt viszont talán kevesebben tudják, a hangosfilm is ide köszönt be 1931-től. A hangosfilm megjelenésének évében 730 előadást tartottak itt, és közel 270 ezer néző előtt 285 filmet mutattak be.

Először itt vetítettek Pécsen ifjúsági filmeket és itt láthattak a pécsiek elsőként szélesvásznú filmet is (ez a Szent Péter esernyője volt 1959-ben). A mozi a rendszerváltás után kezdett haldokolni, majd 2000-től már csak zenekari próbák helyévé vált, azóta viszont a Pannon Filharmonikusok is kiköltözött a szomorúan magára hagyott épületből.

Az Uránia és a zárt páholyai

Az 1935-ben, Weichinger Károly tervei alapján épült Bauhaus stílusú Uránia 1936-ban nyitott meg, első filmje az Eggerth Márta főszereplésével készült nemzetközi sztárfilm, A pacsirta volt, amelyet az egész világon először itt mutattak be. Magyarország legmodernebb, legtökéletesebb mozijai között tartották számon már nyitásakor is: 620 nézőt tudott befogadni, 424 földszinti és 196 emeleti ülőhellyel. Akkoriban napi három előadás ment – leginkább a korszak magyar filmjeivel.

Talán a fiatalabb nemzedék megmosolyogja azt, ami nosztalgiával tölt el sokakat – a külön pénztárbejárat, a zárt páholyok, amik ugyan nem voltak kényelmesek, de a szerelmesek randihelyszíneként jó szolgálatot tettek.

A lépcsőház falán lévő, szintén Gebauer Ernő által készített szekkók (ma is látható egy részük) mellett az emeleti előtérben Stefán Henrik freskói is díszítették az Urániát, ami 1953-tól Petőfi Filmszínház néven működött tovább.

Valószínűleg az egyik legtöbb átalakításon átesett mozija a városnak: 1964-ben teljesen átalakították, hogy helyet adhasson a ’65-ös Magyar Játékfilmszemlének, 1974-ben ismét felújították, a technikai berendezéseket is kicserélték, majd a rendszerváltás után vette vissza régi nevét. Aztán 2013-ban bezárt, majd 2014-ben nyitott újra, immár teljesen megújulva és megszépülve, a legmodernebb vetítőkészülékkel és 3D-s technológiával.

Szinte mindenhol volt egy kis mozi

A két világháború között Pécsett rengeteg kis házi filmvetítő hely működött különféle intézményekben is, tehát nem csak mozikban volt lehetősége a városiaknak filmeket nézni. A pécsi moziláz a következő helyeken is felütötte a fejét: Szülő és Nőbeteg Klinika, Miasszonyunk Női Rend, a katonai reáliskola, sőt megannyi gimnázium mellett még az Ideg- és Elmeklinika intézetében is vetítettek filmeket.

A Kossuth és a Petőfi mozik idején, azaz az államosítás idején volt Pécsett még sok-sok kisebb mozi, amikre már kevesen emlékeznek. Újabb felsorolás következik: Zalka Máté mozi, Rákóczi mozi, Ságvári mozi, Fekete Gyémánt mozi, Jószerencsét mozi, a Kertvárosi és a Komarov kertmozik, a Kossuth és a FEK klubmozija, de volt mozizási lehetőség a Tüdőszanatóriumban, az Építőipari Vállalatnál, az egyetemen, kollégiumokban, sőt még az MSZMP Oktatási Igazgatóságán is.

A rendszerváltást a nagy pécsi mozihármas, a Park, az Apolló és az Uránia élte csak túl, de nem volt könnyű az ő helyzetük sem.

Forrás: Hetedhéthatár, Újkor, Múlt-Kor, Pécs Lexikon