A MÁV bérház mocsárvidékre épült, de nagy szükség volt rá. Több száz pécsinek adott és ad otthont, de sajnos sokan csak mint a város gettóját ismerik. Pécs ikonikus épületéről azonban érdemes kicsit többet tudni.
A MÁV bérház kétségtelenül Pécs egyik ikonikus, fontos, minden pécsi által jól ismert épülete. Az erődítményszerű méretes sárga háztömbről mindenki tud, mindenki látta megannyi alkalommal a Mártírok útján, az Ispitaalja nevű városrészben sétálva, sőt a kíváncsibbak bizonyára a ház udvarába is benéztek már.
Azt azonban feltehetően kevesen tudják az emblematikus épületmonstrumról, hogy az egy valaha hasznavehetetlennek ítélt, mocsaras, gazos, elhagyott területen épült, ami a Kórház téri kórház, azaz régies nevén ispotályról kapta a nevét, hiszen attól délre található. Ahogy Gyürüs Lajos írja a Régi Pécs blogon, ezen a területen, a kórház közelében, már 1850 körül is épültek lakóházak, majd az 1860-as és 1870-es években a Rét utca északi felén is beépült a valamikori püspöki veteményeskert.
A MÁV bérház ingoványos területének beépítésére azért volt szükség, mert az első világháború után komoly probléma volt az, hogy Pécsen kevés lakás volt. A kényszer szülte tehát a vasúthoz közel eső térség kiépítését, de ehhez persze először szükség volt az ispitaaljai mocsárvidék feltöltésére és telkesítésére. Erre a Megyeri útig húzódó területre épült a Mártírok útja, első nevén a Báró Bánffy Dezső út és persze a 120 lakásos MÁV bérház is.
Gyürüs kutatása alapján kimondható, hogy elképesztően és példaértékűen gyorsan épült meg a bérház: nem egész két év alatt húzták fel, 1923-ra már állt. A munkáért Marsay Andor pécsi építőipari vállalata felelet. A város akkori legnagyobb építészcége korábban már bizonyított, ők építették a Búza tér melletti Irányi Dániel téri bérházakat és például a Szent Mór Kollégiumot is. Érdekesség, hogy a bérházat a közbeszédben bevett neve ellenére csak jóval megépülése után, az 1950-es évek végén vette át a MÁV, miközben a környéken több vasutas bérházat is építtettek.
A MÁV bérház megépülése után hosszú évekig egyszerű bérházként létezett, több száz pécsinek otthont adva. A MÁV bérház aztán nagyon kegyetlen és szomorú történéseknek adott otthont: a második világháborúban innen vitték el a zsidókat a haláltáborokba. A németek 1944. március 19-én szállták meg Magyarországot, Pécsre a déli határ felől érkeztek. Az Izraelita Hitközséget azonnal feloszlatták és Zsidó Tanácsot állíttattak fel a parancsok végrehajtatására, de később közülük is számos főt munkatáborokba hurcoltak.
Március végén törvénybe iktatták a zsidók helyzetét ellehetetlenítő, kifosztásukat célzó rendeleteket, pár hétre rá pedig megkezdődött a gettósítás Pécsett. Az országban több polgármester is lemondott, mert nem tudta volna megtenni ezt, Pécsett azonban Esztergár Lajos nem mondott le, végrehajtotta a nácik által megkövetelt intézkedést. Ez a lépése később sokat változtatott az egyébként minden tekintetben kiváló, emberileg, morálisan és szakmailag is kiemelkedő Esztergár Lajos megítélésén. A pécsi zsidókat egy 1944 áprilisában hozott határozat alapján kezdték el kényszerlakhelyükre, a bérházba költöztetni. A MÁV bérház májusban, két hét leforgása alatt vált gettóvá. Ahol egykor pár száz ember élt békében, oda a nácik több mint 3 ezer embert zsúfoltak össze.
Gyürüs Lajos a Múlt és jövő című zsidó kulturális folyóiratban talált rá egy nem mindennapi írásra, melyből kiderül, hogy noha szinte elképzelhetetlen, örömteli események is történtek a pécsi gettóban. Ilyen volt az alábbi képen látható 1944-es esküvő is, melynek keretében Scheidler Magda és Korda Sándor kötötte össze életét.
Forrás: Régi Pécs, Pécs Lexikon
