Félidejéhez ért az önkormányzati ciklus. Ennek apropóján beszélgettünk Péterffy Attila polgármesterrel, akitől megkérdeztük többek között, hogy az újabb kétharmados Fidesz-győzelem után hogyan tovább, hogy jobb hely lett-e Pécs az elmúlt két és fél évben, és szembesítettük a városvezetést ért kritikákkal is. Péterffy Attila szerint a ciklus első felében megépültek azok az alapok, nagy rendszerek, amelyeknek hatékony működtetése segítségével most a korábbinál nagyobb hangsúlyt kaphat a helyi közösségépítés.
– Egy hónappal a választás után ellenzéki oldalon még mindig nagy a letargia. Pécsen is, annak ellenére, hogy az egyik helyi körzetet az ellenzék megnyerte. A kérdés mindenesetre továbbra is aktuális marad: Pécs ellenzéki vezetésű önkormányzatként hogyan tudja hatékonyan érvényesíteni az érdekeit az újabb kétharmados politikai környezetben?
– A parlamenti választás éppen kettévágta az önkormányzati ciklust, és érezhető egyfajta várakozás a pécsiek részéről, sokan nem tudják, mi lesz most. Nagyon sajnálom, hogy a választás így alakult, de az élet megy tovább, a városvezetés stabil, kitartunk. A véleményem változatlan: ha most kezdődne a kampány, ismét a demokratikus összefogás mellé állnék, és mindent pontosan úgy csinálnék, ahogy csináltam. Továbbra is azt gondolom, hogy Pécs nyert volna a kormányváltással. Ebben a helyzetben viszont politikai értelemben felértékelődik Pécs, mint ellenzéki önkormányzat, hiszen ezt a fajta gondolkodásmódot és értékrendet kevesen képviselik az országban. Végvár lettünk, ugyanolyan stratégiát kell választanunk, mint annak idején a végsőkig kitartó végváriaknak. Ugyanazzal a kétharmados felhatalmazással rendelkező kormányzattal kell tárgyalnunk, mint eddig, ebben a tekintetben semmi sem változott, nem lesz jobb a helyzetünk, mint volt, de rosszabb sem. A feladatunk egyértelmű, meg kell találnunk a hangot a kormányzattal, hiszen a pécsiek érdekét ez szolgálja.
– Az önkormányzati ciklus felénél vagyunk. Miben tudott előrelépni a város 2019 októbere óta és miben nem? Jobb hely lett-e Pécs az elmúlt két és fél évben?
– Ahhoz, hogy az eredményeinket be tudjam mutatni, el kell mondanom, mit vettünk át az előző városvezetéstől. Pécs 2019 őszére egy minden tekintetben gazdátlan várossá vált, a vezetését kiskorúsította a kormány, miután Budapesten is nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi vezetésnek semmilyen terve nincs az adósságspirálból való kitörésre. Rémes állapotban volt a város gazdaságilag, pénzügyileg és morálisan is. A kampány utolsó heteiben már nagyon nyomasztó volt a hangulat.
A cégeknél, intézményeknél talált fideszes pénzszivattyúkat rögtön az elején el kellett zárnunk a továbblépéshez, ezt meg is tettük, a tékozlást és pazarlást meg kellett állítani. 9,5 milliárdos adósságot örököltünk. Az állami mentőöv nélkül az önkormányzat 2017-ben gyakorlatilag csődbe ment volna. Hogy a 2013–14-es teljes adósságkonszolidáció után az önkormányzatnak tízmilliárdos állami hitelre volt szüksége a túléléshez, az 2019-ben finoman szólva nem egy szerencsés indulási helyzetet eredményezett számunkra, hiszen az adósság döntő része még visszafizetésre várt.
A morális válság egyértelmű jele volt, hogy bizonyos önkormányzati cégvezetők a fideszes érában a közpénzt nem megfelelő gondossággal és alázattal kezelték. Mindez az átvilágítás során napvilágra került, ahol kellett, ott megtettük a feljelentéseket, más kérdés, hogy a hatóságok ezeket hogyan kezelték. Mindenesetre ott, ahol megszüntették vagy el sem indították a nyomozást, panasszal éltünk, illetve a pótmagánvád intézményéhez nyúltunk. Az, hogy ma Magyarországon a jogsegélyszolgálat hogyan működik, nem az önkormányzat felelőssége, mi annyit tudunk tenni, hogy elmegyünk a végsőkig. Hogy minden egyes kétes hátterű ügyben a tényleges felelősségre vonás megtörténjen, az már nem a mi hatáskörünk. Ennek ellenére az elszámoltatásban a hazai városok közül mi jutottunk el a legmesszebb.
Hogy ezen a téren volt mit tenni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2019-ig a városvezetés nem érezte szükségét annak, hogy a Volvo-buszok korrupciógyanús beszerzése miatt indított eljárásba sértettként beszálljon. Mi megtettük, és azt gondolom, volt is hatása ennek a lépésnek, legalábbis mindeddig nem sikerült eltussolni az ügyet.
A kérdésére válaszolva: azok a pécsiek, akikkel a rendezvényeken beszélgetek, azt mondják, hogy Pécs egyértelműen élhetőbb lett az elmúlt két és fél évben.
– Ez miben nyilvánul meg? Mi változott Ön szerint a fideszes időszakhoz képest?
– Számtalan területen változtattunk. 2019-ig nem volt valódi párbeszéd a városvezetés és a civil szervezetek, helyi polgárok között. Új vezetési kultúrát kezdtünk kiépíteni, ami egy városnapi rendezvényen ugyanúgy meglátszik, mint a civilekkel közös programjainkon. Azt gondolom, hogy egy a korábbinál átláthatóbban működő önkormányzati rendszer született. Kialakult továbbá egy stabil cégvezetői kör, és a befektetők is bizalmat szavaztak a városvezetésnek. Sikeresen harcoltunk a kulturális intézményeink önállóságáért.
Munkánkat hátráltatta, hogy 2020 elején, azaz nem sokkal a ciklus kezdete után megérkezett a Covid-járvány, ami az energiáink jelentős részét elvonta az építkezéstől, a tervezett rendszerek kiépítésétől. Érdemi járványügyi információk nélkül kellett meghoznunk olyan döntéseket, amelyek a pécsiek életét húsba vágóan befolyásolták. Az előnytelen feltételek ellenére működőképes maradt a város.
Igyekeztünk az élet minden területén előrelépni, van, ahol nagyobbat, van, ahol kisebbet sikerült.
A Biokom például a korábbi ciklusokban is foglalkozott a zöldterületek, parkok megújításával, mi annyi pluszt tettünk ehhez hozzá, hogy ezt a tevékenységet rendszerbe illesztettük. Ezen kívül felmértük a pécsiek igényeit, nem csak a Biokom-menedzsmentre bíztuk, mit és hogyan újítanak fel. Így indult a Pintér János Parkmegújítási Program, ami nagyon nagy siker. A sikert abban mérem, hogy a megújított parkok, közterületek tágabb környezetében érezhetően javult és javul az életminőség.
A fiatalok olcsó telekhez juttatását, és így Pécsre csábítását vagy itt maradását célzó Dénesi Ödön Program nagyon fontos választási ígéretünk volt, amit meg is valósítottunk, a program második etapja kifejezetten sikeres, sokan pályáztak.
A város turisztikai adatait nézve sincs okunk panaszra, hiszen például tavaly augusztusban a vendégéjszakák száma elérte az EKF-időszakét, azaz tényleg pezseg a város. Nyilván nem csak a pécsi városvezetés érdeme, de tény: Pécs a belföldi turizmus világjárvány okozta erősödésének egyik nyertese lett, szexi célponttá vált. Ebben azért az is benne van, hogy a pécsi önkormányzat kiemelten kezelte a városmarketing ügyét az elmúlt időszakban.
Milliárd forintokban mérhető megtakarítást jelentett, hogy racionalizáltuk a cégek, intézmények, és a polgármesteri hivatal működését, gazdálkodását. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy esélyünk legyen az adósságcsapdából kikeveredve Pécset a megfelelő pályára állítani. Bár idén még nem fogja elérni az iparűzésiadó-bevételünk a 2019-es szintet, ez reményeim szerint a jövőben változni fog, és ez – a takarékossági, költségcsökkentési és hatékonyságnövelési erőfeszítéseinkkel együtt – azt fogja eredményezni, hogy a ciklus második felében több pénz jut majd azokra a területekre, amelyekre eddig nem jutott elegendő forrás, itt a sportra, kultúrára, a szociális területre, és a civil szervezetek támogatására gondolok elsősorban.
Nagyon fontosnak tartom, hogy kiváló viszonyt sikerült kialakítani a pécsi egyházmegyével, és annak vezetőjével Felföldi László püspök úrral. Nemcsak illik, hanem muszáj szorosan együttműködnie az egyházmegye lelki vezetőjének és a pécsi önkormányzat első emberének, ez nem kérdés. Nagyon örülök, hogy püspök úr tavalyi érkezése után nyitottságot mutatott felénk. A korábbinál jóval szorosabb város-püspökség kapcsolatnak nemcsak jövője, hanem már látható eredményei vannak, mint például a Városi Keresztút.
Ahhoz, hogy a város még élhetőbb legyen, és a fiatalok itt maradjanak, továbbra is alapvetően három területre kell koncentrálnunk: a város működtetését stabilizálni kell, vissza kell fizetni az államnak az adósságot, és a fejlesztések folytatása is elengedhetetlen. Mindhárom területen sikerült is előrelépnünk. Számos megkezdett fejlesztést örököltünk elődeinktől, de ezek jelentős részét tetszhalott állapotban, ilyen volt például az egyik legnagyobb projekt, az új vásárcsarnok építése. Meggyőződésem, hogy ebből nem lett volna semmi, ha csak várunk a pozitív kormányzati döntésre, ami csak nem akart megérkezni, és nem húzunk egy merészet, nem kezdjük el saját forrásból, a pénzt máshonnan átcsoportosítva az építkezést. Miután belevágtunk, érkezett is az állami jóváhagyás. Ha csak várunk, mint a helyi fideszes városvezetés, elvesztettünk volna egy több milliárd forintos forrást, és ezzel a lehetőségét is egy új vásárcsarnoknak.
A másik olyan projekt, amibe a korábbi ügyetlenkedés után életet leheltünk, a Misina-tető megújításának terve. Egy megvalósíthatatlan koncepciójú, rossz állapotban lévő, felfüggesztett projektet örököltünk, amit nulláról újraindítottunk, a tervezésbe bevontuk a pécsieket, megszondáztuk, mit látnának legszívesebben a Misina-tetőn. A projekt ma már végrehajtási szakaszban van.
Fontos látni, hogy a megörökölt projekteket is új szemlélettel gondoltuk újra, mert ez kellett ahhoz, hogy a bukásra ítélt korábbi koncepciók helyett a pécsieket szolgáló, fenntartható és élhető projektek valósuljanak meg. Erre a legjobb példa a Vásárcsarnok: ha minden maradt volna a régiben, ma nem lenne készen az új épület, így viszont masszív sikerre számítok az átadást követően.
– Mikor lesz az átadás?
– Július 6-án vagy 7-én tudjuk majd átadni az új csarnokot. Az árusok azt kérték, hogy pünkösdig még a régi csarnokban árulhassanak. Az épülőben lévő csarnokot bejárás keretében a pécsiek kétszer is meg tudták nézni, látszik, hogy rengetegen kíváncsiak rá. Egészen biztos, hogy az árusok és a vásárlók is jól érzik majd ott magukat, és nem titkolt célunk, hogy a város turizmusában is szerepet játsszon a létesítmény.
– Érkeztek a városvezetést célzó kritikák, amelyek arról szóltak, hogy nem vonják be eléggé a civileket bizonyos döntési folyamatokba, elsősorban a szociális területen. Mit gondol erről?
– A vezetési kultúra megváltoztatása kiemelt ígéretünk volt, reményeim szerint ez már az elmúlt két és fél évben is látszott, és a következő két és fél évben még hangsúlyosabb lesz. A párbeszéd és a közösségépítés még fontosabb feladatunk lesz. A Magyarürögi vízfolyás rendezésével és a Misina-tető fejlesztésével kapcsolatos projektről elindított intenzív lakossági egyeztetési folyamat jól példázza, mire gondolok, amikor a párbeszéd szükségességéről beszélek. Úgy látom, hogy Magyarország abba az irányba mozdul, hogy van valaki a fejünk felett, aki megmondja, merre kell menni, és ahhoz kell idomulnia mindenkinek. Én nem ebben hiszek, szerintem a pécsieknek kell eldönteniük, hogy milyen városban szeretnének élni, és a döntéshozóknak – nyilván az edukációs, szemléletformáló felelősségük mellett – ezt kötelességük képviselni.
A ciklus első felében az önkormányzat, az intézményeink és a cégeink működését alakítottuk át egy hatékonyabb működési modellre. Úgy látom, ez a rendszer már beállt, így a ciklus hátralévő felében sokkal jobban tudunk a további feladatokra koncentrálni. Ennek lesz a leghangsúlyosabb eleme a civil szervezetek mind szélesebb körben történő bevonása, a valódi pécsi közösségépítés.
– Többen is elhagyták a városvezető koalíciót az elmúlt két és fél évben. Azt mondták, nem volt elég demokratikus és átlátható az önkormányzat és a városvezetés működése. Mit gondol erről?
– Óhatatlan, hogyha egyszerre ennyi ember indul el, elvileg egy irányba, mint mi 2019-ben, akkor vannak, akik lemaradnak a többiektől. Elsősorban azokra a képviselőkre gondolok, akikkel 2019-ben együtt vágtunk neki a város vezetésének, de a parlamenti választások előtt, számomra ismeretlen megfontolásból, elhagyták a szövetségünket. Az idő mindig beárazza ezeket a döntéseket, a városvezetés stabil, minden külső, ezzel ellentétes erőfeszítés ellenére.
– Milyen terveik vannak a ciklusból hátralévő két és fél évre? Mi várható a gazdasági és a kulturális szférában? A 2021–27-es uniós költségvetési ciklusban megnyíló forrásokat hogyan tervezi felhasználni a város?
– Az egyik kiemelt cél, hogy a város sokat hangoztatott kulturális decentrum jellege ne csak egy szlogen legyen, hanem valóság. Hiszen hangoztathatjuk ezt, ha a kormányzattal nem tudjuk elfogadtatni, nem sok tartalma lesz. Plusz kulturális támogatások Pécsre terelése, színvonalas, országos hírű programok idehozatala alapfeltétele a kulturális decentrum státusznak.
A gazdaságfejlesztési főosztály 2019-es létrehozása jó döntésnek bizonyult. A befektetők értékelik, hogy hozzáértő csapat fogadja őket, érzékelik, hogy ki akarjuk őket szolgálni, értjük a nyelvüket, nemcsak a szó szoros, hanem átvitt értelmében is. Gyorsan reagálunk bizonyos igényekre, aminek hozadéka van, a Seiren például ennek eredményeként érkezett, de említhetném a 3D-s nyomtatókat gyártó cég letelepedését is. A főosztály munkája révén már a közeljövőben is további befektetők érkezhetnek a városba, például egy olyan külföldi cég, ami az egyik legnagyobb munkáltatóvá válhat a városban. Látható tehát, hogy ezen a területen is leraktuk az alapokat, és most már az eredmények következnek.
A 2021–27-es uniós költségvetési ciklusra egy nagyon komoly projektrepertoárt állítottunk össze. Az már tudható, hogy Pécs a Településfejlesztési Operatív Programból (TOP) 23,5 milliárd forintos fejlesztési kerethez juthat ebben az időszakban, és ez nem az egyetlen forrás. A jelenleg az EU által a magyar korrupciós kockázatok miatt visszatartott helyreállítási alapból is érkezhetne pénz a városba, más kérdés, hogy a kormány ezt majd hogyan osztja szét, ha hozzájut. A közvetlenül elérhető uniós fejlesztési források is rendelkezésre állnak, itt már két sikeres pályázatunk is van, a 100 város projekt, és a zöldfejlesztések előkészítését segítő 60 ezer eurós program.
Folyamatosan nyílnak meg kisebb források önkormányzatok számára, ezek feltérképezése folyik, próbáljuk maximálisan kihasználni a lehetőségeinket.
Ezeken kívül vannak még állami célzott források, ilyen például a Modern Városok Program. Visszatérve a TOP-hoz: a 23,5 milliárdos keret többszörösét is el tudnánk költeni olyan konkrét projektekre, amelyeknek végső célja a fiatalok itt tartása. Az elkészült, és a napokban különböző helyi szereplőknek és fórumokon bemutatott városfejlesztési stratégiában konkrét projektekhez rendeljük majd hozzá ezt a 23,5 milliárd forintot. A cél az, hogy társadalmi konszenzus legyen a stratégia és a fejlesztési tervek mögött.
Egy fontos részterülete a TOP-os forrásoknak a közösségépítést hivatott szolgálni. Mint említettem, a terveink között kiemelt helyen szerepel a közösségépítés, a civil szervezetek megerősítése, amihez így forrásokat is tudunk majd rendelni. Szeretnénk, ha minden településrészben elkezdenének erősödni, növekedni a civil szervezetek, és itt most a tisztán civil alapokon működő helyi közösségekről beszélek, nem a politikához kötődőkről. A pécsi identitás erősítésében a folyamatosan fejlődő, gyarapodó civil közösségeknek nagyon nagy szerepe lehet, akárcsak a polgári öntudat kialakulásában, hiszen az egyének ezeken keresztül tapasztalhatják meg, hogy van hatásuk a város ügyeire. Nem mi akarjuk megmondani, vagy kijelölni, ahogy ez korábban gyakorlat volt, hogy melyik civil szervezet erősödjön és gyarapodjon, ennek alulról kell szerveződnie, mégpedig szigorúan politikamentesen.
Pécset gazdaságilag és ökológiai értelemben is fenntartható várossá szeretnénk fejleszteni. Azt szeretnénk, ha a pécsiek döntenék el, hogy az okos- és zöldmegoldások és technológiák közül mely területeken mit alkalmazzunk. Extrém irányokba nem akarunk elmenni, próbáljuk a jó gyakorlatokat begyűjteni és felkínálni a pécsieknek, hogy válasszanak közülük. A 100 város projekt például egy kiváló keretet jelent majd az ilyen irányú terveink számára, ráadásul további pályázati lehetőségeket nyithat meg Európában.
Szeretnénk továbbá az eddigiekhez képest még több tartalommal megtölteni az immár alapítványi formában működő egyetemmel való együttműködésünket. Ez akkor fog sikerülni, ha a céljainkat egymáshoz tudjuk igazítani.
– Sokak szerint még a 2008-asnál is durvább világgazdasági válság következik, ami Magyarországot az állami költségvetés rossz helyzete és az uniós pénzek korrupciós ügyek miatti visszatartása miatt különösen erősen fogja érinteni. Ez nyilván a pécsi önkormányzat költségvetésére is hatással lesz. Készülnek erre a helyzetre?
– Egyelőre a költségvetés nagyon rövid távú stabilizációjával vagyunk elfoglalva. Ugyan 2020-ra egymilliárd forinttal lefaragtuk a működési költségeket, a világjárvány, annak hatásai, és az elvonások következtében 2022-re olyan nehéz gazdasági helyzetbe került a város, hogy év elején idénre 5,7 milliárd forint költségvetési mínusszal, bevételhiánnyal kalkuláltunk. A kormány csak valamivel több mint 2 milliárd forintot fog kompenzálni ebből, a közvetve elvont iparűzési adó miatt. A fennmaradó többmilliárdos hiányon még dolgozunk, azt valahogy meg kell szüntetnünk. Közben pedig látjuk, hogy sötét fellegek gyülekeznek, száguld az infláció, a háború gazdasági recessziót hoz. Amit meg tudunk tenni utóbbi hatásának csökkentése érdekében, az például az, hogy a helyi gazdaságot próbáljuk minél több lábra állítani, vannak ugyanis olyan szektorok, amelyek egy válságban bedőlnek, és vannak, amelyek felemelkednek.
– Jelentős uniós források érkezhetnek közvetlenül az EU-tól a pécsi önkormányzathoz zöldfejlesztések előkészítésére. Mik a konkrét tervek, milyen irányokba szeretnének előrelépni zöld vonalon?
– A buszflotta „zöldítése” fontos cél, bár egyelőre nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy gazdasági értelemben fenntartható lenne, ha a teljes buszflottát elektromosra cserélnénk. Fontos célunk nem csak a saját intézményeink energiahatékonnyá alakítása, hanem egy olyan program indítása, aminek révén lakóépületek, komplett lakótömbök újulhatnának meg energetikailag. Itt nem csak panelszigetelésre gondolok, hanem egy annál sokkal komplexebb, akár 80 százalékos energiamegtakarítást eredményező átalakításra. Az elején vagyunk még ennek a gondolkodásnak, egyelőre a műszaki tartalmát vizsgáljuk az egyébként rendelkezésre álló technológiának. Ezen kívül elkezdtünk tárgyalni olyan potenciális finanszírozókkal, akik megelőlegeznék egy-egy ilyen korszerűsítés költségeit.
További tervünk, hogy a saját intézményeink, cégeink energiaköltségeit csökkentjük megújuló energiaforrások alkalmazásával, a rendelkezésre álló pályázati forrásokból.
Persze nem minden zöldmegoldás igényel komoly befektetést, vannak pofon egyszerű módszerek, ilyen például a zöldfelületek növelése, a faültetés például.
– Ön elnökségi tagja az ellenzéki városvezetőket tömörítő Magyar Önkormányzatok Szövetségének. Merre mozdul a város a „külkapcsolataiban”? Milyen viszonyt akar kialakítani például a kormánnyal?
– Meg kell kötnünk azokat a szövetségeket, amelyek a város érdekeinek érvényesítéséhez elengedhetetlenek, folyamatosan találkozom városvezetőkkel, akikkel próbáljuk segíteni egymás munkáját. A kormánnyal eddig kialakított kapcsolati gyakorlatot újra kell gondolnunk. Optimista vagyok, arra készülök, hogy az új kormány a jelenlegi külpolitikai helyzetben a korábbinál nagyobb együttműködési hajlandóságot fog mutatni az ellenzéki városok irányában. Ehhez valószínűleg nekünk is nagyobb együttműködési készséget kell mutatnunk.
