A Pécs jellegzetességeit bemutató sorozatunkban most a havihegyi feszület történetét mutatjuk be.
Egy igazi hétvégi tettyei séta nem lehet teljes anélkül, hogy meg ne néznénk a havihegyi kápolna felé vezető sétány elején, a sziklamászók által is kedvelt orom tetején álló nagy feszületet. Furcsa és üresebb lenne a város, ha ez a kereszt nem meredne a Tettyén korzózó családok, sportolók, turisták fölé. A feszület azonban tipikusan olyan pécsi látványosság, melyet úgymond készpénznek vesznek a városiak: tudják, hogy van, szeretik, felmásznak hozzá, leülnek elé, beszélgetnek és csodálják a feszület lábától elnyúló gyönyörű pécsi panorámát. Ugyanakkor a város jellegzetességének számító kereszt történetét csak kevesen ismerik.
A Havihegy kápolnájától északnyugatra álló fehér mészkősziklán először a Horváth János, pécsi ügyvéd és későbbi alispán által készíttetett egyszerű barokk kőkeresztet állították fel 1845-ben. Ez a kereszt szomorú emléket őrzött, hiszen a legenda szerint – melynek amúgy történelmi, valós alapja nincsen – egy kispap emlékére emelték, aki szerelmi bánatában a szikláról a mélybe, a halálba vetette magát.
Ez a kereszt 1964-ig állt, mikor három részeg fiatal lelökte a hegyről, csak hogy megmutassák a velük sétáló hölgyeknek, hogy milyen nagy legények. A kereszt darabokra tört és teljesen megsemmisült.
Az 1900-as évekre egy új feszület került a barokk kereszt közelébe, a havihegyi templom mellé. A „Jubileumi feszületet” Kiss György pécsi szobrász készítette (az ő alkotása a főtéren látható Szentháromság-szobor is), egyes történetek szerint pedig az 1840-es években a budai külvárosban szolgáló, jótékonykodásáról híres Troll Ferenc püspöki méltóság emeltette a századfordulóra.
Az idomacélon látható horganyból készült szobor a népi búcsújárás egyik állomása lett. A feszület három példányban készült egy időben. Az egyiket a művész szülőfalujának, Szászvárnak ajándékozta, a másikat a környék leghíresebb búcsújáróhelyén Máriagyűdön, a harmadikat pedig természetesen Pécsett állították fel.
Erről a feszületről Romváry Ferenc művészettörténész a következőket írja:
„A halálon diadalmaskodó, megváltó Krisztus szinte súlytalanul lebeg a keresztfán, mintha a mennybemenetelt örökítené meg a művész és nem a keresztre feszítést. A kín és a gyötrelem nem érzékelhető, a test nyugodt, az arc is kisimult. A szögek és a töviskoszorú szerepe így csak jelképes, nem élő testbe hasítanak.”
Jelenleg azonban már egy másik feszület áll a Tettye felett, sokak szerint kissé ijesztően. Rétfalvi Sándor szobrászművész 1970-ben felszentelt alkotásának Jézusa bronzból készült, a kereszt pedig vasbetonból. A görcsbe rándult, szenvedéstől meggyötört halott Krisztust ábrázoló mű szokatlanul mesél Krisztus haláltusájáról, kifejezetten félelmetesen. Annyira, hogy a környéken élők és a pécsiek is nehezen barátkoztak meg a nem mindennapi feszülettel, melyről Romváry Ferenc így ír:
„A fájdalomtól barázdált arc, az üveges szemek, a törzs csontvázszerű rajzolata, a szinte nyitott mellüreg drámai hatású. Rétfalvi keresztre feszített Krisztusa görcsbe rándult testének emberi fájdalmával figyelmeztet múlt és jelen embertelenségére, az emberiséget sújtó erőszak fenyegetésére.”
Forrás: Pécs Lexikon, Köztérkép.hu, Pécs.hu, Régi Pécs Blog
