1884-ben ültethették el a város büszkeségét, a havihegyi mandulafát, ami most nemzetközi hírnevet is kapott. Hogy nézett ki 135 éve a város? Kik irányították a politikai életet, kik voltak a gazdasági és kulturális élet elöljárói? Mi foglalkoztatta a pécsieket? Mutatjuk!
Javában folyik a szavazás, hamarosan kiderül, az Év európai fája lesz-e a pécsi, havihegyi mandulafa! Fontos lenne, hogy minél több pécsi szavazzon, hiszen szoros a verseny!
A pécsi mandulafára ITT LEHET SZAVAZNI!
De milyen körülmények között született meg a fa?
A kulturális és ipari fellendülésnek köszönhetően népességrobbanás következett be a 19. század második felében. Egy 1870-es népszámlálás 23.863 pécsiről számol be, a századfordulóra viszont 42.423-ra nőtt a lakosság. Ebből kikövetkeztethető, hogy 1884-ben mintegy 30 ezren lakhattak a városban. Ennek ellenére azért a higiéniai helyzet hagyott némi kívánnivalót maga után, fel is ütötték a fejüket a gyilkos járványok.
Rettegés a kolerától
A városnak több alkalommal, több hullámban is meggyűlt a baja a kolerával. Az 1880-as években az ólakat és árnyékszékeket nem tisztították rendesen, az ipari hulladékokat az utcára szórták, a szemétgödrök fedetlenek voltak. A köztisztasággal nem igazán törődtek, a fertőtlenítés még nem volt elterjedt gyakorlat.
Az évben óriási hőség kínozta a pécsieket a nyáron, majd nagy esőzések jöttek, ez tovább rontott a higiéniai körülményeken. Állt a poshadt szemét. A csodával határos módon viszont 1884-ben a várost elkerülte a járvány – igaz, szűk tíz évre rá, európai viszonylatban is példátlan módon söpört végig egy másik kórság, a diftéria Pécsen.
Megépült a fegyház
1884 júliusában a helyi lapok beszámolnak az újonnan épített pécsi fegyházról a Papnövelde utcában. Összesen 42 cellát alakítottak ki, átlagosan egy fogoly 22 négyzetméteren tartózkodhatott. Mindent összevetve 200 személy befogadására volt alkalmas. Férfiakat és nőket egyaránt fogva tartottak itt.
A korabeli bűnügyi helyzetről: 1884 első félévében összesen 533 férfi és 47 nő fordult meg az intézetben.
Felhúzták az MTA-székházat is
1884-ben épült a tehetős Vasváry család villája a Mecsekoldalban. Az impozáns épület ma a Magyar Tudományos Akadémia pécsi székháza. Zsolnay-domborművekkel, pazar díszítésekkel tarkított az épület, öles betűkkel hirdeti: ÉPÜLT 1884-BEN. A dúsgazdag Vasváry György által építtetett MTA-székház napjainkban konferenciák otthonául szolgál.
Egy szombat este a Casinóban
Az 1839-es építésű Pécsi Casino a kor legnagyobb szórakoztató központja volt, ahol a város legnagyobb alakjai gyűltek össze. Tegyünk egy képzeletbeli sétát egy szombat esti összejövetelen, kik is voltak a korabeli Pécs társadalmi-gazdasági elöljárói!
Az egyik legismertebb polgármester, Aidinger János irányította a várost, az egyházmegye püspöke pedig Dulánszky Nándor volt, aki szintén nem akármilyen intézkedésekkel írta bele magát a történelemkönyvekbe. Pécs 77. püspöke volt, aki többek között 1882-ben elindította a székesegyház restaurálását, öt leányiskolát alapított.
A gazdasági és társadalmi élet soha nem látott módon pezsgett a kiegyezés korában és a békeidők alatt.
A kesztyűgyáros Hamerly János, akinek még egy korabeli „taxitársasága” is volt – rengeteg fiákert vásárolt személyszállításra, amiket bérbe adott. A család neve még ma is egy óriási márkát takar, a pécsi Hamerli-kesztyű világhírnek örvend.
A vasgyáros Lakits Ferenc, aki elképesztő vagyonra tett szert ügyességével, nagy valószínűséggel ő is ellátogathatott többször a társadalom krémjének tagjai közé.
A már említett fényűző Vasváry család képviselői szintén jelen lehettek, akiknek nem is kellett messze menniük, ha a Casinóba szerettek volna ellátogatni: impozáns házukat a Király utcában még ma is rengetegen megcsodálják.
A pezsgőgyáros Littke család ifjú tagja is bizonyosan jelen volt az ilyen találkozókon. Littke József az 1879-ben elhunyt apjától, Littke Ferenctől vette át az üzemet, hogy aztán nemzetközi hírnévre tegyen szert vele. A gyárat még Ferenc József is meglátogatta!
Nem maradhatnak ki az Angster család tagjai sem. Az orgonagyáros nemzetséget 1884-ben éppen legnevesebb tagja, Angster József képviselhette a Casinóban.
Pécs egyik legnagyobb büszkeségét, a Zsolnay porcelángyárat Zsolnay Vilmos képviselhette egy-egy szombat estén a Casinóban.
Höfler Jakab is bizonyosan a társaság tagja volt. A két évszázadon át Pécsen működő bőrgyár vezetője 1884-ben már egy egész terebélyes üzemcsarnokot irányított a korabeli krónikák szerint.
Sörből sem lehetett hiány a Casinóban, ha Hirschfeld Leopoldon múlt, ugyanis a sörgyáros dinasztia 1884-ben már idős tagja messze vidéken híres volt a jó termékeiről. Azt is el lehet képzelni, hogy fiát, Sámuelt is vitte magával, ő vette át később a gyár irányítását.
Az iparosfamíliák minden bizonnyal helyt adtak maguk között Jánosi Engel Adolfnak, aki igazi „aranyembere” volt a korabeli Pécsnek – gőzfűrészüzem, parkettagyár, szénraktár, birtokvásárlások. Támogatta az új zsinagóga felépítését is.
Mulatozás és bálok mindenek felett
A Czindery-kert a tehetősebbek szórakoztatására állt, Jánosi Engel Adolf hozta létre. A Balokány-ligetben már állt a korabeli „strand”, rengetegen fürödtek a fauszodában. A Lakits-villa is sok bálnak, estélynek adhatott otthont, ma a Szabadság úton látható az épület felújítva. A Ráth-kertben is sok mulatságot tarthattak, amit a szabadságharcos hadnagyból lett tehetős lokálpatrióta Ráth Mátyás alakított ki a gazdagabb pécsieknek. A Ráth-kert a mai Szabadság utca és Mártírok útja sarkán állt. 1884-ben Ráth Mátyást egyébként a kereskedelmi és iparkamara elnökévé választotta.
