Hirdetés

Ezen a napon azokra a gyermekekre emlékezünk, akiket a babavárás, szülés, vagy az után vesztettek el, velük együtt az őket nagyon váró családokra, szülőkre, édesapákra és édesanyákra is gondolunk.

Bár talán sokan nem is gondolnák, rengetegen vagyunk. A világon minden negyedik nő, pár érintett a veszteségben – korai, késői vetélés, méhen kívüli terhesség, halvaszületés, bölcsőhalál –, ráadásul egyre többen a meddőség embert próbáló küzdelmének résztvevői. Ennek ellenére a legtöbb szomorú történet az otthonok falain belül marad, csendben, rejtve a külvilág számára.

A magyar Mindset pszichológiai lap szerint a halál egyébként is tabu téma, azonban ez egy magzat vagy újszülött halálára fokozottan igaz. Sem a tágabb család, sem a barátok, ismerősök nem beszélnek, érdeklődnek a történtekről, egyrészt bizonyára amiatt, hogy kérdéseikkel ne okozzanak több fájdalmat, másrészt valóban igen nehéz a témához bárhogyan is közelíteni, megérteni egy ilyen lehetetlen helyzetet.

A némaság másik oldala, hogy gyakran a szülők úgy tapasztalják, a környezet elbagatellizálja a veszteséget, vagy nem vesz tudomást róla.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

CECI • Fertility Coach (@ceci_fertilityhand) által megosztott bejegyzés

De jó szándékú, csak épp bántó hozzászólások is elhangozhatnak:

  • Majd lesz másik. (Nem, ő is számít!)
  • Majd legközelebb. (Őt is vártuk!)
  • Így kellett lennie. (Ennek nem szabad így lennie!)

Minden családnak, egyénnek más és más gondolat adhat erőt, bátorítást vagy épp bánatot, nem feltétlenül van (egy) jó megoldás az együttérzés kifejezésére, de talán ez megfelelő lehet:

[su_quote]Sajnálom a veszteséged, ha tehetek érted bármit, kérlek, szólj.[/su_quote]

Sajnos nem ritkán az orvosok, kórházi személyzet is közömbösen, érzéketlenül bánik a veszteségben érintett, azt leginkább, testileg és lelkileg elszenvedő nőkkel szemben.
Van olyan klinika, ahol a várandósság befejezésére váró hölgyet ugyanarra az osztályra helyezik, ahol a császármetszéssel szülő asszonyokat is – majd természetesen az édesen sírdogáló kisbabákat. Nem kell magyarázni, milyen szívfájdalom ez annak, aki nem „ezért” lehet most ott.

Pedig rendkívül fontos lenne a nyugodt kórházi környezet biztosítása, ahol méltóságukat megőrizve tölthetik el napjaikat a nők, vagy búcsúzhatnak el a picitől párjukkal, szeretteikkel együtt.

Érzékeny témáról van szó, a perinatális veszteség maga is tág fogalom: mint írja a Mindset, nem csak a gyermek elvesztése tartozik ide, a jelenség sajátossága, hogy váratlanul következik be, és sokszor a kiváltó okot sem tudják megállapítani a szakemberek. Közben hirtelen és drámaian vet véget az anyává, a családdá válás folyamatának, és hosszú gyászmunkát von maga után.

Legyünk tehát tapintatosak embertársainkkal, nem tudhatjuk, ki milyen harcot vív épp az életében!

Mit tehetünk? Emlékezzünk!

Október 15-én számos intézmény, látványosság borul kékbe és rózsaszínbe a gyermekekre és családokra emlékezve. Emellett ezen a napon rengeteg más módon is megemlékezhetünk szeretett kisbabánkról: gyújthatunk gyertyát (akár online is), ültethetünk fát, jótékonykodhatunk, beszerezhetünk, készíthetünk emlékkönyvet, amit ha megírunk, felelevenítve a főbb mérföldköveket, pillanatokat talán megkönnyebbülést, megnyugvást találhatunk.

Merjünk beszélni róla?

Sokan egyetértenek abban, hogy érdemes megosztani a történetünket, ugyanis meglepődhetünk, hány barátunk, ismerősünk, netán szerettünk érintett titkon ebben a veszteségben. Másrészt a kommunikációval a tudatosságot is növelhetjük, ismereteket szerezhetünk: hova fordulhatunk segítségért – intézmények, szakorvosok, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, gyász-terápiás csoportok –, hogyan tudjuk folytatni az okok feltérképezésének a reményében.

Ez a nap arra is emlékeztet: a történet és az út egyedi, de mindenki tapasztalata, vesztesége, gyásza számít.

Van segítség!

Bár rendkívül kevés az irodalom, bejegyzés, megemlékezés magyar nyelven a témáról, van segítség!

Facebookon, de főként Instagramon számos csoportot, közösséget találhatunk, ahol családok, főként anyák osztják meg történeteiket – jó lehet megtapasztalni az együvé tartozás élményét.

Összegyűjtöttünk néhány hasznos magyar és angol nyelvű oldalt, ahol támogatást, információt kaphatunk, vigaszra lelhetünk.

  • Intézmények, tájékoztatók, oldalak magyarul ITT, ITT, ITTITT, ITT találhatók.
  • Olvasmányok, honlapok, blogok angolul ITT, ITT, ITTITT böngészhetők.

Várjuk, hogy elinduljon a párbeszéd!

Aki megosztaná velünk történetét, írjon az [email protected] e-mail-címre! Cikkünkben közöljük szövegét, akár név nélkül is.

Hirdetés