Dr. Medvegy Gabrielláról első látásra talán el sem hinnénk, hogy a Pécsi Tudományegyetem egyik nagy karának első embere. A fiatal, céltudatos, határozott építészmérnöknek komoly koncepciója van a Műszaki és Informatikai Kar jövőjét illetően.
– Mikor döntötte el, hogy ezen a pályán indul el? Tudatosan készült rá?
– Ez nem egy olyan megfontolt döntés volt, mint ma sok fiatalnál, akik a pályaválasztáson gondolkoznak. A középiskolában a matematika, a szervetlen kémia, de az irodalom és a képzőművészet is érdekelt. Talán emberi szempontból a gimnáziumi alkotókör akkori vezetője, Rosta Ferenc hatott rám leginkább, de az még nem volt egyértelmű, hogy ez majd az építészethez vezet. Gyakorlatilag csak pár nappal a pályaválasztás előtt döntöttem el, hogy építész, esetleg építőmérnök leszek.
– Elég szokatlan, hogy nőként már ilyen magas pozíciót tölt be. Érzi ennek valamilyen előnyét vagy hátrányát?
– Ez a kérdés elő szokott kerülni. Magam részéről nem szívesen értelmezem a munkámat ilyen szempontból, de a lányokat ebből a pozícióból is biztatom, hogy legyenek bátrak, és bízzanak magukban.
– Az építészmérnök nők sincsenek olyan sokan.
– Ma már semmi nem számít evidensnek a műszaki területen sem. Sokan úgy gondolják, a női hallgatókat a design érdekli, a fiúkat a gépészet, azonban számtalan ellenpéldát lehet találni. Én inkább a habitusból származtatnám az érdeklődési területet, és persze nem árt figyelni a lehetőségeket sem.
– Hogyan döntötte el, hogy indul a dékáni posztért?
– Néha voltak sarokpontok, de ez inkább egy folyamatosan épülő pálya volt. Az előző években dékánhelyettesként már szerezhettem rálátást a döntéshozatali folyamatokra, megismertem az egyetem belső felépítését, a felsőoktatás működését. A dékáni pályázat elkészítése előtt sokat beszélgettem a kollégákkal, a vezetőség több tagjával, rengeteg irányból kértem és kaptam tanácsokat, instrukciókat.
– Inkább a szakmai munkát, vagy az oktatást kedveli jobban?
– Nem hiszem, hogy igazságot lehet ebben tenni. A Műszaki és Informatikai Karon számos gyakorlati kurzus van, a klasszikus, frontális oktatási módszer mellett mára projekteken, rugalmasabb, személyre szabottabb módon dolgozunk – az oktatás egy közeget jelent. Kollégáink egy része nem szakad el a szakmájától sem, így természetesen a napi tapasztalat, gyakorlat folyamatosan hat az oktatói munkára is.
[su_quote]A tanárságnak így más a fogalma: talán mondhatjuk, hogy inkább kollegiális a viszony a hallgatókkal.[/su_quote]
– Mit gondol, mik a műszaki kar erősségei és melyek azok a területek, ahol még van hová fejlődni?
– Az arculatunk heterogén, nincs hierarchia, az értékek eltérő szempontból képződnek. Három nagy szakmai intézet alkotja a MIK szakmai gerincét – Informatika és Villamos-; Építész-; Mérnöki és Smart Technológiák Intézet –, és ez egyszerre azt is jelenti, hogy egy általános műszaki képzőhely helyett hármas erősségben működünk. A Doktori Iskola a negyedik ilyen szakmai műhely. Fontos, hogy az egyes szervek egyre nagyobb tudományos autonómiát kapjanak, és folyamatosan rálássanak egymás tevékenységére, mert a kari egységet szintén jól kell tudnunk használni.
– Folytatja az elődje által megkezdett utat, vagy más irányba indulna?
– Bachmann Bálint progresszív dékáni munkája sok olyan eredményt hozott, melyet biztosan folytatunk. Ilyen a duális képzési rendszer, ami által az oktatásba bekapcsolt ipari partnerekkel további együttműködésekre is törekedni fogunk. Közös pályázatokkal, termékfejlesztésekkel szeretnénk az intézménybe hívni a régió műszaki szereplőit. A „nemzetköziesedést” is folytatjuk, nem csak azért, mert ez a PTE egyik kitűzött célja, hanem mivel ennek is magától értetődővé kell válnia a műszaki felsőoktatásban. Az egyetemi felépítés pedig más lehetőségeket is nyit számunkra, ami mellett szintén nem szabad szó nélkül elmenni – olyan innovatív tendenciák vannak a levegőben, mint a „biomérnök”, „biomechanika”, „egészségmérnök”, és így tovább, és ezeket mielőbb meg kell valósítani.
– Hogyan képzeli el a kar kapcsolatát a várossal?
– Minden olyan szakmai fórumon, amelyet a kar falain kívül szerveznek, szeretnénk jelen lenni, lényeges kérdés, hogy a kar vezetése napi szinten is jó kapcsolatot ápoljon a várossal és a külső gazdasági szereplőkkel. Fontos, hogy tudjunk egymás helyzetéről. A kiépített kapcsolatokat pedig meg kell tartanunk. Szerencsére sokfelől érezzük, hogy van érdeklődés a közös munka iránt.
– Otthon ki várja, ha vége a munkának?
– A család és a barátok. A szabadidőmet szeretem a városban tölteni, szeretem a kulturális eseményeket, mondhatom, hogy aktív társadalmi életet élek. A szakmámból kifolyólag nekem mást jelent az utazás, az urbánus közeg, ha tehetem, részt veszek kiállításmegnyitókon, hangversenyeken, de hazai zenei fesztiválokon is gyakran megfordulok. Nagy értéknek tekintem, amikor sikerül annyira lelassítani, hogy elolvashassak egy könyvet.
[su_box title=”Névjegy” style=”soft” box_color=”#d8b78f”]Dr. Medvegy Gabriella a Pécsi Tudományegyetem történetének ötödik női dékánja. 1979. szeptember 8-án született Szabadszálláson. 2003-ban szerzett építészmérnöki diplomát a PTE Pollack Mihály Műszaki Karán, 2006-ban doktori fokozatot, 2011-ben habilitált. Egy évre rá Junior Prima díjat nyert építőművészet kategóriában, majd 2013-ban posztdoktori ösztöndíjban részesült. Ettől az évtől töltötte be egészen 2017-ig a Műszaki és Informatikai Kar dékánhelyettesi posztját. 2018. február elsejétől 2021. december 31-ig a kar dékánjává nevezte ki dr. Bódis József rektor.[/su_box]
