A 2007-ben indult Pécsi Íróprogramnak köszönhetően már több mint 70 nemzetközileg elismert külföldi író járt városunkban, akik az egy hónapos rezidensi program során szerzett élményeiket az úgynevezett „Pécs naplóba” írják meg. Ezen felül pedig saját szövegeiken is dolgoznak itt, amelyeket sok esetben Pécs is inspirál. Legutóbb Marlene Fleissig lipcsei íróval beszélgettünk a városról szerzett benyomásairól, az alkotásról, és persze Lipcséről.
– Először jársz Pécsett?
– Nemcsak Pécsett járok életemben először, hanem Magyarországon is. Nagyon érdekes itt lenni, eddig Pécsről csak jókat hallottam azoktól a német, többek között szintén lipcsei diákoktól, akik itt tanultak, de magát a várost nem láttam még csak képeken se ezelőtt. Mikor egy hete ideérkeztem, az első dolog, ami feltűnt és meglepett az volt, hogy itt novemberben is majdnem 20 fok van és mindenki kint napozik a főtéren! Tudom, hogy ez itt is különös ősznek számít, de remélem, nem hiába pakoltam sok pulóvert! (nevet)
– Mit láttál eddig a városban?
– Sokat sétáltam már a városban és remélem, hogy sokat is fogok még, nagyon szép hely. Végigjártam a belvárost, megnéztem a templomokat, a dzsámit, a legjobban viszont talán a Zsolnay Kulturális Negyed tetszett, nagyon jó volt ilyen szép időben ott járkálni. Lenyűgöző volt számomra emellett a pécsi vásár is, soha nem láttam még ilyesmit. Lipcsében is vannak zsibvásárok, de azok ilyen menő, drága vásárok, azokon nem lehet kapni lovakat, kutyákat és autókat! Ez számomra teljesen új volt. A másik remek dolog, hogy nagyon közel van a természethez ez a város, felsétáltam a Mecsekbe is, gyönyörű onnan a kilátás Pécsre.
– Mik a terveid? Min dolgozol, amíg Pécsett vagy?
– A tervem az, hogy annyit írok itt, amennyit csak tudok, de van úgy, hogy csak egy órát tudok gépelni egy nap és elfogy a kreativitásom. Márciusban egyébként megjelenik Németországban az első könyvem, most itt már a másodikon dolgozom és remélem, hogy jól fogok haladni, de még csak alakul, hogy miről fog szólni. A Marsról akarok írni, de most, hogy Pécsen vagyok, úgy érzem magam, mint egy űrlény, mivel nem beszélem a nyelvet, és ez az érzés, ez a tapasztalat valamilyen formában bekerülhet a következő könyvembe is. Nagyon furcsa számomra ez, mivel én Lipcsében fordítóként dolgozom, és nagyon régen nem jártam olyan országban, ahol még egy táblát sem tudok elolvasni és megérteni. Ha őszinte akarok lenni, elég frusztráló! (nevet)
– Akkor mondhatjuk, hogy Pécs inspiráló város számodra?
– Igen, mondhatjuk, bár szerintem egy írót lényegében bármi inspirálhat. Az a jó a Pécsi Íróprogramban, hogy a városban töltött idő is inspirálhatja az írókat, ugyanakkor fontos az is, hogy itt távol vagyunk a megszokott, otthoni közegtől. Csak magunk vagyunk, van időnk magunkba fordulni, nem kell mással törődnünk, csak az írással. Ez hatalmas segítség.
– Van valamiféle módszered, hogyan szoktál írni?
– Gyakran csak egy mondat jár a fejemben, ami egy történet kezdete lehet, miután pedig leírtam, egyre csak alakul, fejlődik, magától. De ez túl romantikusan hangzik. Sokak fejében úgy jelenik ez meg, mint a kávézóban ülő, borozó író, akiből csak úgy magától jönnek a gondolatok, történetek, de ez nem így van, kemény munka ez, nagyon fegyelmezettnek kell lenni, a hétköznapi munka mellett mindig meg kell találni és ki kell használni az időt az írásra. Fontos, hogy ne essünk ki a korábban leírt történetekből, hangulatból, ha ez megtörténik, dobhatjuk ki az aznapi munkánkat. Szóval én nem vagyok a tipikus bohém írótípus.
– Látsz hasonlóságot Lipcse és Pécs között?
– Annak ellenére, hogy Lipcsében 500 ezer ember él, tehát nagyobb város, látok. Pécs is hasonlóan élhetőnek tűnik számomra, könnyen bejárható, de mégis van itt minden, ami fontos és az emberek is kedvesek, nyugodtabbak. Lipcséből sokan mennek el Berlinbe élni és dolgozni, de nekem Berlin túl stresszes, túl nagy, órák mennek el a tömegközlekedéssel, és még csak nem is szép város. Rengeteg dolgot lehet ott csinálni, kulturális programok terén kimeríthetetlen, szinte túl sok minden van ott, de Lipcsében is bőven van mindig látnivaló, és ott mindenhova eljutok biciklivel. Pécsen is ezt érzem, szerintem ebben hasonlít a két város, Pécs is hasonlóan kiegyensúlyozottnak tűnik.
Az idén 11. évébe lépett Pécsi Íróprogramot Méhes Károly író, a program kurátora és Kulcsár Enikő ügyvivő indította el 2007-ben az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése után, azzal a céllal, hogy a várost európai jelentőségű irodalmi helyszínné tegyék. A projekt keretén belül már rengeteg nemzetközi író vendégeskedett Pécsen, és számos pécsi író látogatott külföldre. Az elmúlt tíz év gyümölcse két antológia, melyekben az itt járt külföldiek Pécsről szóló írásait olvashatjuk. A második kötetet 2017 tavaszán jelentették meg.
