Kívül-belül megújult épületben, modern világítástechnikával felszerelten, némileg megváltozott kiállítási koncepcióval fogadja látogatóit a múlt héten újranyitott Káptalan utcai Vasarely Múzeum. 1976 óta kétmillió látogatót fogadott az intézmény. A szakemberek reménye szerint ismét megnő iránta az érdeklődés.
Míg az elmúlt egy esztendőben nélkülöznünk kellett Pécs egyik legismertebb, a turisták körében is roppant népszerű gyűjteményét, a Vasarely-életmű nálunk őrzött anyagát, addig az alkotások egy-egy nagyszabású kiállítás keretében Horvátországban, Bulgáriában és Szlovéniában mutatkoztak be. Az op-art, azaz az optikai művészet atyjaként számon tartott Victor Vasarely 1969-ben szitanyomatokat, majd öt évvel később egész életművét reprezentáló alkotásokat, összesen közel négyszáz műalkotást ajándékozott szülővárosának, Pécsnek.
Az úgynevezett Múzeum utca EKF-es beruházásból újul meg, ennek részeként az 1976-ban megnyílt Vasarely Múzeum felújítása-korszerűsítése több mint 150 millió forintból valósult most meg.
– A kiállítás anyaga, sajnos, nem változott, hisz nem tudtunk új Vasarely-műveket vásárolni, arra nincs elég anyagi forrásunk, de a múzeum épülete megújult, és teljesen korszerű világítást kapott – meséli Sárkány József művészettörténész, a Vasarely-kiállítás rendezője. – A bemutatott anyag két kamarakiállítással bővült. Az egyiket a művész feleségének, Claire Vasarelynek (Spinner Klárának) szenteltük, aki szintén képzőművész, együtt kezdték el tanulmányaikat Bortnyik Sándor budapesti Bauhaus-műhelyében, s együtt mentek ki Párizsba 1930-ban. A másik tárlat a fiuk, az ugyancsak ismert képző- és festőművész, Jean-Pierre Vasarhelyi (művésznevén: Yvaral) munkásságából ad ízelítőt. A XX. század második felének geometrikus, kinetikus irányzatait felmutató nemzetközi anyagot (Morellet, Hans Arp és Schöffer alkotásait) átköltöztetjük a Káptalan utca 4-be. Ezek helyén, az emeleti teremben most Vasarely-művek fogadják a látogatókat. Újdonság, hogy kialakítottunk egy vetítésre is alkalmas helyiséget, ahol iskolás csoportok számára lehet majd művészeti foglalkozásokat tartani.
– Mit jelent pontosan, hogy megújult a világítási rendszer?
– Azt, hogy korszerű világítótesteket kapott a bemutatott mintegy száznegyven-százötven műtárgy. Egy részük egyszerű spotlámpa, a másik, az úgynevezett falmosó világítás azt jelenti, hogy az izzó karakteres, határozott, kör alakú fényét, annak a szélét elmossa, átmenetessé teszi; a harmadik pedig, a legdrágább és legkorszerűbb maszkolható világítás alkalmas arra, hogy a kép alakjához igazítsuk a fénysugarat. Ez esetben kifejezetten a képre fókuszálhatunk, csak az kap fényt, a környezete nem. Nagyon fontos, hogy ezeknél az új világítóberendezéseknél szabályozni lehet a fényerőt. Grafikák esetében, műtárgyvédelmi szempontból például a kisebb fényerősség a megengedett. A régi lámpák ezt nem tudták.
– Mennyibe került a múzeum külső-belső rekonstrukciója?
– Mintegy százötven-száznyolcvan millió forintba, de ez csak az épület építészeti-gépészeti felújítását jelenti. Sajnos az eszközberuházás pályázati kiírása, amely ugyan a projekt fontos eleme, nem történt még meg, így például nem készültek el az új bútorok, vitrinek, monitorok, s a végleges feliratok, tájékoztató táblák sem. A kiállítás újrarendezése, a megnyitó rendezvény már nem a beruházás része, ezt a múzeum kínkeservesen, részben saját erőből, valamint a Dél-dunántúli Építész Kamara támogatásával tudta szerényen megvalósítani.
Csató Andrea
