Új „robbanócsillagot” fedezett fel a Bajai Csillagvizsgáló és a Szegedi Tudományegyetem vezetésével 2008 óta folyó szupernóva-kereső program egyik július 7-ei felvételén magyar csillagászok 12 fős csoportja. A 16,6 magnitúdós, vagyis a szabad szemmel láthatónál tízezerszer halványabb szupernóva az NGC 6339 jelű galaxis közelében található távoli és halvány „csillagváros” magjának közelében jelent meg.
Magyarországon legutóbb Berkó Ernő amatőr csillagász fedezett fel szupernóvát 1999-ben, azt megelőzően viszont a Piszkéstetői Obszervatóriumból sikerült 1964 és 1995 között több mint 40 robbanócsillagot elsőként azonosítani.
Mint a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján olvasható, a felvétel a Bajai Csillagvizsgáló 2005-ben üzembe helyezett, 50 cm átmérőjű automata távcsövével készült július 7-én. A bajai asztrofizikai robottávcső (BART) előre meghatározott program alapján rendszeresen fotózza az égbolt galaxisokban gazdag területeit, hogy az azokban felvillanó szupernóvákat felfedezze. Ezeknek a robbanócsillagoknak a vizsgálata kulcsfontosságú a világegyetem működésének megértése szempontjából.
Borkovits Tamás által készített felvételeket július 20-án vizsgálta át Vinkó József, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa. Az automata keresőprogram azonnal megtalálta a korábbi, május-június során készített felvételeken nem látszó „plusz csillagot”, amely a Herkules csillagkép irányában látszó horgas spirális galaxisban jelent meg. A későbbi éjszakákon készített felvételeket átvizsgálva kiderült, hogy július 8. és 17. között 8 másik estén is sikerült lefotózni az új objektumot, így létezése bizonyítást nyert. A kérdés csak az volt, hogy milyen természetű égitestről van szó.
Ennek eldöntéséhez fel kellett venni az égitest spektrumát, amelyet a világ egyik legnagyobb távcsövével, a texasi McDonald Obszervatóriumban felállított 9,2 méteres Hobby-Eberly teleszkóppal készítettek. Ezek szerint az új csillag valóban szupernóva, méghozzá a fényesebbek közül való, vagyis egy olyan fehér törpe felrobbanását sikerült megfigyelni, amely egy kettőscsillag komponense volt. (A fehértörpe-állapot a csillagfejlődés egyik, asztrofizikailag jól behatárolható, végső stádiuma.)
A fehér törpe vörös óriássá felfúvódó társától anyagot kapott, amelyet összegyűjtve tömege meghaladta a Nap tömegének 1,44-szeresét. Mai ismeretek szerint ekkor a fehér törpék összeroppannak, és egy hatalmas robbanás kíséretében anyaguk teljes egészében fuzionál.
A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amely során a csillag fényessége körülbelül egy éven keresztül egy átlagos galaxiséval vetekszik. A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, amely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz.
