A karácsony ünnepe mindig is a belső értékek felé irányította és irányítja az emberek figyelmét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a külvilágra ne lennénk tekintettel, hiszen éppen az élet realitásával, adott esetben annak nehézségeivel együtt ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket; tudatosan is – mondja Udvardy György megyéspüspök.
Nem azért, mert nem veszünk tudomást az egyre nehezebbé váló életünkről, hanem azért, mert az élethez az is hozzátartozik, hogy az embert a reménység vezeti. Nem egy pusztán ideig-óráig tartó reménység ez – „egyszer majd jobb lesz” – hanem az üdvösség megtapasztalásával kapcsolatos remény.
Karácsony üzenete, ahogy sokszor idézzük az angyali szózatból, „Dicsőség a magasságban Istennek! És a földön békesség a jóakaratú embereknek!” Ez valójában a szívünknek a vágya. Szeretnénk emberhez méltó módon élni, szeretnénk családjaink körében méltó módon élni, méltó kapcsolatokban élni. A karácsony ezt a vágyat erősíti. Lehet, hogy csak egy-két napra, de vágyunkat be is töltjük. Talán szűkösebb körülmények között, talán kevesebb csillogással, de talán nagyobb belső lelki értékek megtapasztalásával.
A karácsonytól sokszor elvárjuk a megszokott formákat, a hangulatot. Ez nem is baj, de a karácsony mindig a szív vágyára irányítja a figyelmet. Jóakarattal szeretnénk fordulni a másik emberhez, békességben szeretnénk élni.
Alapvetően mindannyian vágyakozunk arra, hogy szeressenek, és hogy szeretni tudjunk. Ennek számtalan, talán éppen az ajándékok miatt elfeledett formája van. Ezeket újból fel kell fedeznünk; a gesztusainkban, az időnk nekiszentelésében, vagy éppen abban, hogy tudatosan akarunk felülemelkedni gondjainkon, mindennapjainkon. A karácsony ebben is segíthet.
A karácsony után az újév, a jövő áll előttünk. A jövő pedig minden korban és minden egyes személyt a várakozás mellett aggodalommal is eltölt, hiszen pontosan tudjuk, hogy nincs a birtokunkban.
A jövőt tekintve mindig valami biztosat keresünk. Ez nem más, mint az Úristennek az áldása. Ő már döntött az ember mellett, ő őrzi, óvja az ember méltóságát. Biztos, hogy az ember egyetlen reménye bármilyen küzdelemben is. Az Úristen a maga jóindulatát, jóságát nem vonja vissza, ebben bizonyosak lehetünk. Ezért is kérjük mindig az ő áldását, ezért is kívánunk egymásnak áldott újesztendőt, a jót akaró Istennel együtt töltött időt. Hiszen ő a bizonyosság.
Áldott, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!
Dr. Udvardy György, megyés püspök
