Az ünnepi időszakban biztosan mindenkinek akad naponta néhány órája, amit saját örömére úgy tölt el, ahogy akar. Legalábbis reménykedünk benne, hogy így van. Az olvasás pedig kétségtelenül az egyik legjobb és legpihentetőbb elfoglaltság, amit csak el tudunk képzelni. Újdonságokból álló ajánlónk következik, mellyel kapcsolatban egyetlen megjegyzésünk van: mindet megtaláljuk a pécsi könyvtárakban is!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt
Az írónő meséjében különös módon fonódik össze egy teknőben született lány, a szülei és három testvér története. Otthonra lelhet-e az elhagyott gyermek? Ki neveli fel anyja, apjaként? Látja-e valaha édes szüleit? Hogyan találnak egymásra a testvérek? Sorsaikat úgy fűzik egybe titokzatos kötelékek, ahogy a csillagokat láthatatlan, égi ösvények. Az örökbefogadott lánynak a magány, az emlékezés és a kiengesztelődés segít hazatalálni, miközben a csillagok ugyanúgy ragyognak mindnyájukra, akárhonnan jöttek, és akárhová is tartanak.
Fábián Janka: Búzavirág
Pálóczy Emília végigélte a XX. századot. Hogyan lesz egy kíváncsi és szemérmes kislányból a némafilm
koronázatlan királynője? Hogyan kerül Ágfáról Hollywoodba? Miként éli túl az ’18-as spanyolnáthát, szerelmi
bánatot, földrengést és háborút, hogy Mimi Hamiltonként sikeres színésznői pályát fusson be Chaplin és
Rudolph Valentino oldalán, és mi hozza vissza mégis szülőhazájába?
Fábián Janka regényében az Ághfay-kúria újabb nemzedékének sorsát követhetjük végig a huszadik század első évtizedeiben.
Vámos Miklós: bárnovellák + Fakciók
A József Attila-díjas író úgynevezett életműsorozatában néhány éve megjelent a Majdnem összes című válogatott novelláskötete, a bárnovellák pedig ennek tulajdonképpen a párja. Egyrészt igazán régi novellákat tartalmaz, amelyek bár címmel jelentek meg, 1998-ban. Másrészt igazán újak, amelyeket fakció alcímmel írt a legutóbbi években. A faction újabban az angolszász tájakon használatos kategória, az olyan szövegeket nevezik így, melyek fiction és non fiction – szépirodalom és tényirodalom – határmezsgyéjén mozognak.
Jodi Picoult: Csodalány
Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli…
Faith folyamatosan beszélget az őrzőjével, s hamarosan a Bibliából kezd idézni – a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak nála semmit.
Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith – a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést – talán tényleg Istennel beszélget.
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen.
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között?
Katie Fforde: Karácsonyi lakoma és más történetek
A Francia kaland, a Tökéletes megoldás és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében lélekemelő, romantikus és szórakoztató történetekkel ünnepli a karácsonyt. Mit tegyünk, ha szenteste egy behavazott skót kisvárosban ragadunk egy jóképű idegennel? Mi a teendő, ha a karácsonyt a családunkkal akartuk volna ünnepelni, de egy szobafoglalási zűr végül egy sármos férfival hoz össze? Mi történne, ha egyszer az életben hagynánk, hogy a sors vezesse a kezünket, egyenesen a boldogságig? Katie Fforde bájos humorral és nem mellesleg ínycsiklandó étkekkel teli kötete szép karácsonyi ajándék mindenkinek, aki hisz a szeretet és a barátság erejében, az újrakezdésben vagy a folytatásban, és abban, hogy ha odafigyelünk egymásra, tényleg megtörténhet a csoda és akár még szerelembe is eshetünk.
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Milyen embert hozott létre a „szocialista” társadalom? Milyen, akár pozitív, akár negatív ösztönöket épített belénk a szabadság elementáris hiánya évtizedeken keresztül? Meg tudtunk, meg akartunk-e változni a bukása óta, vagy továbbra is makacsul magunkban hordozzuk az akkor kialakult reflexeinket? És milyen emberi tragédiák rejtőznek az egyszerű szókapcsolat, „a kommunizmus bukása” mögött?
Szvetlana Alekszijevics efféle kérdésekre keres választ könyvében, de nem száraz fejtegetésekben, hanem számtalan emberi sorson keresztül. Évtizedek óta gyűjti ezeket a történeteket, a közelmúlt fáradhatatlan krónikásaként, és az emberek megnyílnak neki, mert látják, hogy igazi empátiával találkoznak. Ez a könyve immár az ötödik darabja „Az utópia hangjai” című ciklusának: ezekben a „polifonikus regény-vallomásokban” emberek százai mesélnek arról, mit tett velük a kegyetlen huszadik századi történelem, vagy épp az azóta eltelt két és fél évtized.
