Ugye még ön is emlékszik arra a tíz évvel ezelőtti trendre, amit a legtöbb szülő máig félve emleget fel? Az emósoknál nagy figyelmet kapott az öncsonkítás és az öngyilkosság kérdése, illetve a hagyományos férfi és női szerepek bizonytalanná válása. A szubkultúra sosem tűnt el Pécsről, de a legtöbb fiatal felnőttkorára kinövi a stílust. Dr. Guld Ádámot, a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusát kérdeztük.
Kik is azok az emósok?
Az emo egy olyan könnyűzenei irányzat, ami az 1980-as években tűnt fel az Egyesült Államokban, és több lépésben vált globális stílusirányzattá. Az emo első két korszaka nálunk szinte teljesen ismeretlen volt, Magyarországra a harmadik hulláma jutott el, ami az USA-ban és Nyugat-Európában körülbelül 2003 és 2009 között hódított. Hozzánk tehát az irányzat jócskán megkésve érkezett meg, és körülbelül 2007 és 2011 között volt a legnépszerűbb a fiatalok körében.
– Könnyű azt mondani, hogy egy stílus mindenkinek mást jelent, de az emo esetében tényleg valami ilyesmiről volt szó. Az emo harmadik hulláma nem tekinthető egy szigorú szabályokat követő irányzatnak, éppen ellenkezőleg. A stílus széles játékteret hagyott a követőknek, így míg egyeseket csak az irányzathoz köthető külsőségek ragadtak meg, addig mások a zenét preferálták vagy éppen az emóhoz köthető szomorkás, melankolikus érzésekkel tudtak azonosulni – mondja dr. Guld Ádám a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa.
A pécsi kutató szerint a követők életkorát tekintve az emo egy jellegzetes ifjúsági kultúra volt Magyarországon, a maga nemében talán az egyik utolsó. Ennyire nagy hatású, látványos és széles körben ismert irányzat szerinte talán azóta sem bukkant fel. A hazai emósok a stílus megjelenésekor 12-16 évesek voltak.
Veszélyesnek hittük, alaptalanul
– Az emót sokan veszélyes ifjúsági kultúrának is tartották – mondja Guld Ádám –, ezért újra hangsúlyos, sürgető kérdésként merült fel a jövő nemzedékének sorsa, a fialok testi-lelki fejlődésében bekövetkező zavar kockázata. E kockázatok közül is kiemelkedően nagy figyelmet kapott az öncsonkítás és az öngyilkosság kérdése, illetve a hagyományos férfi és női szerepek bizonytalanná válása. Ezek a félelmek persze többnyire alaptalannak bizonyultak, de ez is hozzájárult ahhoz, hogy a stílus máig élénken él az emlékezetünkben.
Mint azt a megnevezés is mutatja, az ifjúsági kultúrák követése egy viszonylag jól behatárolható korosztályra jellemző.
– Ahogyan a fiatalok egy új, felelősségteljesebb életszakaszba lépnek, általában maguk mögött hagyják ezeket a trendeket, melyek idővel szép emlékekké szelídülnek. Ritkábban fordul elő, de vannak, akik egy későbbi életszakaszban is egy adott stílus követői maradnak, belőlük lesznek az úgynevezett „hétvégi rajongók”, akik a munka és a család mellett is kapcsolatban maradnak egy irányzattal. Megint mások egész életükben, a hét minden napján a stílus hű követői maradnak, miközben például zenészként, szövegíróként vagy divattervezőként a rajongásuk tárgya a karrierjükké is válik egyben. Kutatásaim során mindegyik esetre találtam példát az emósok között is – meséli az oktató.
Visszatérnek az emósok?
2013-óta egyre többet hallani az emo újjászületéséről. Guld Ádám szerint a megfogalmazás félrevezető, mivel az irányzat a megjelenése óta eltelt bő három évtized során valójában sohasem tűnt el teljesen. Például míg a 2010-es évek közepére az emo gyakorlatilag kikopott a hazai mainstream zenei irányzatok sorából, addig az underground színtereken a stílus újabb lendületet kapott. Pécsen a mai napig vannak az irányzatnak követői, bár igaz, hogy nincsenek sokan, és kevés az új belépő.
A pécsi oktatónak egyébként az év vége felé várható a szubkultúrával foglalkozó önálló kötetének megjelenése.
