Az alábbiakban Traj Ferenc egykori pécsi bányász gondolatait közöljük a bányásznapi események kapcsán.
Emlékezzünk régiekre!
Megrendülten és rogyadozó lábakkal álltuk végig, hasonló korú, volt bányásztársaimmal a város napján, az Ágoston téren, tartott, a bányász múltról szóló megemlékezést és új emlékmű (emlékfal) felavatását.
Hoppál Péter államtitkár és „Tiszteletbeli bányász”, rövid és tartalmas, minden napi politikát nélkülöző beszédjében minden benne volt, amit a város a bányászkodásnak köszönhet. Külön kitért a sok támogató segítségével létrehozott, most felavatásra kerülő, a világon talán egyedül álló, emlékfal felavatásáról. Ezt, követően Pécs, polgármestere az urán világpiaci árának emelkedése miatt várható bányanyitásról is szót ejtett.
Az emlékmű kitalálói és tervezői, a Bányásztörténeti Alapítvány, részéről, Pálfy Attila, a tizenöt éve létrejött Bányásztörténeti Alapítvány, eddig végzett tevékenységéről és a tízéves, szén-és uránbánya megszűnésének emlékére állított, szobor, valamint a most felavatásra kerülő „Emlékfal”, jelentőségét méltatta. A hosszú, ideig tartó koszorúzást, követő emlékfal felavatásán, már nem tudtam részt venni, mert akkora volt a tülekedés. Pár nap múlva visszatérve, alaposabban szemügyre vettem az emlékfalat, keresve benne azokat a bányákat ahol, a monarhia idejében ide „Tántorgott” dédnagypapám és nagypapám dolgozott.
A nagyapám az emlékfalon, Lapos aknának nevezett, közismertebb nevén Judenburg, nevű, táró művelésű bányában, fejtette a szenet, közel ötven évig. Én pedig, végig nézve ezt a remekművet, elgondolkodtam azon, hogy milyen hatalmas, sziszi- fuszi, gyűjtő munka, tervezés előzte meg ennek létre jöttét.(Ezért talán, Kossuth díjat is érdemelhetnének a létrehozóik, mint történt ez a város más területein létrehozott létesítményeknél. Szomorú látvány volt, a tízéves múltra visszatekintő szoborelőtti sok pénzbe került, koszorúk, hervadt virágainak látványa.
Miközben ezeket a létesítményeket körüljártam, elgondolkoztam azon, hogy miért nincs a városban egy olyan emlékmű, (pl. Ismeretlen Bányász”) -amely azoknak a bányászoknak állít emléket, akik, nem bánya-szerencsétlenségeknek, hanem az u. n. „Széncsatáknak” lettek áldozatai, és „ágyban, párnák közt” haltak meg, mint pld. az édesapám, aki negyvennyolc éves korban hunyt el ,sziliko TBC- benn. Ide tartoznak azok a hősi halottak is akik a „Málenki” robotban, valahol a Szovjetunió, valamelyik, bányájában, a rossz ellátás és nehéz munka következtében haltak meg.
Visszatérve a megemlékezésre, csak áldani lehet a város részéről, azt a gyakorlatot, hogy a városnapját összekapcsolták, az új emlékmű felavatásával és a várost naggyá tevő bányászkodás emlékművének megkoszorúzásával.
Pécs, 2016. szeptember 8.
Traj Ferenc,
egykori pécsi bányász”
