Országosan is egyedülálló módon aktualizálják a roma népviseletet Pécsbányán. Szociális varróműhely keretein belül összegyűjtik a cigány motívumokat, eljárásokat melyeket letisztult stílusban varázsolnak újjá. A csapatban fiatalok és idősebbek egyaránt dolgoznak, munka közben pedig egy valódi női klub jött létre.
A szociális varróműhely ötlete már évek óta ott lapult László Eszter fejében. A pécsi lány a tavalyi Önindító programban indult és a támogatások segítségével létrehozta saját műhelygalériáját, ahol elsősorban lakberendezési tárgyakkal és dekor elemek készítésével foglalkozik. (Erről korábbi cikkünkben olvashat)
Ám Eszter emellett a Pécsbányán Működő Szín-Tér Egyesület tagja így a két platform „egyesítésével” és némi pályázati forrással megspékelve végre megszülethetett régóta vágyott „gyermeke”.
A műhely a pécsbányai közösségi házban működik, a környéken élő nők és lányok hetente egyszer ülnek össze délutánonként.
– Vannak olyan csapattagok, akikkel évek óta foglalkozunk a Pécsi Szín-Tér Egyesülettel, de eddig nem tudtuk őket motiválni semmilyen tevékenységgel. Ám ahogy felkínáltuk nekik a varrás lehetőségét, egyből ráharaptak. Valószínűleg ez annak köszönhető, hogy nem hagyományos roma öltözékeket készítünk a műhelyben – magyarázza László Eszter.
Helyette a cigány viseletre jellemző motívumokat, textíliákat és szabásvonalakat letisztult, mai stílusban gondolják újra – teszi hozzá a projekt megálmodója.
A varróműhelyben egyszerre zajlik a tanító – és gyűjtőmunka. Előbbit helyi, munkanélküli varrónők végzik, köztük egy volt kesztyűszegő, Orsós Imréné.
– Tizenhárom évet dolgoztam kesztyűgyárban, ami nagyon hasznos tapasztalatnak bizonyul most, hiszen meg tudom tanítani a többieknek, hogy hogyan kell bánni a bőrrel és az ipari varrógéppel.
Összesen két tanítómester van a műhelyben, ők – László Eszter vezetésével – folyamatosan adják át a tudásukat a fiatalabb lányoknak, köztük olyanoknak, akik még az életben nem ültek varrógép előtt.
– Nagyon érdekel a divat és az öltözködés, de korábban tűt sem nagyon fogtam a kezemben. Nemrég varrtam először géppel, és készítettem már egy táskát, most pedig egy virágos szoknyát alkottunk közösen a többiekkel – meséli a tizennyolc éves Dóczi Ramóna.
A cigány népviselet kutatásában Labodáné Lakatos Szilvia a PTE Romológiai Tanszékének oktatója segít a csapatnak. A gyűjtőmunka igazán gyakorlatias, úgynevezett „élő könyvtárakkal” dolgoznak, vagyis időről időre ellátogatnak idősebb roma emberekhez akik megmutatják a varróműhely tagjainak egy-egy régi ruhadarabjukat.
A roma motívumokon kívül persze máshonnan származó elemekből is építkeznek. Legutóbb például a flamenco világából ismert rózsa hajdíszek tetszettek meg a lányoknak. Az elkészült kollekciókat pedig hamarosan egy divatbemutató keretein belül mutatják meg a helyieknek.
László Eszter hosszútávú célja, hogy későbbiekben a varróműhelyben termékfejlesztésre kerüljön sor és adott esetben országos ismertségre tegyenek szert. Szerencsére a jelenlegi pályázati támogatásokkal erre minden esélyük meg is van.
