A 2007-ben indult Pécsi Íróprogramnak köszönhetően már több mint 50 nemzetközileg elismert külföldi író járt városunkban, akik az egy hónapos rezidensi program során szerzett élményeiket az úgynevezett „Pécs naplóba” írják meg. Ezen felül pedig saját szövegeiken is dolgoznak itt, amelyeket sok esetben Pécs is inspirál. Legutóbb Andrea Popov Miletic újvidéki íróval beszélgettünk a városról szerzett első benyomásairól, az alkotásról, és persze Pécs testvérvárosáról, a 2021-ben Európa Kulturális Fővárosának kinevezett Újvidékről.
– Először jár Pécsett, hogy tetszik a város?
– Itt vagyok már egy ideje a Pécsi Íróprogramnak köszönhetően, szóval sikerült elég jól megismernem a várost. Nagyon jól szervezett helynek ismertem meg Pécset, ahol rengeteg kulturális eseményt rendeznek nap mint nap, ráadásul az emberek is nagyon kedvesek. A kedvencem egyértelműen a Zsolnay Kulturális Negyed, sokat sétáltam ott a családommal. Újvidéknek, ami 2021-ben lesz Európa Kulturális Fővárosa, egy ilyen kulturális negyed példaértékű lehet. Nem arról van szó, hogy le kellene másolni a pécsit, de mivel Újvidéknek is van olyan elhagyott iparnegyede, amiből hasonlóan színvonalas helyet lehetne csinálni, szerintem meg kellene fontolni, hogy új élettel töltsük meg azt.
– Mit gondol, mindemellett Újvidék az EKF programját tekintve mit tanulhat Pécstől?
– Ahogy én látom, Pécs remekül kihasználta sokszínű építészetének és kulturális hagyományainak potenciálját, összhangba hozta ezeket sajátos és igazán autentikus módon, ez pedig jó példa lehet Újvidék programja számára. Nemrég voltam a Kodály Központban, egy ilyen intézményre szerintem Pécs testvérvárosaként Újvidéknek is szüksége van, mivel ott minden nagyobb koncertet egy zsinagógában tartanak.
– Lát hasonlóságot a két város között?
– Persze, Újvidék és Pécs belvárosának házai hasonlóak, nekünk is van egy szép hegyünk, ahova a helyiek kirándulni és sportolni járhatnak, a különbség viszont az, hogy Pécs sokkal tisztább és rendezettebb város.
– Alkotói szemmel nézve hasznosnak találja a Pécsi Íróprogramot?
– Persze, egy hónap Pécsett kitisztítja a fejem, mivel itt nem vagyok bezárva a megszokott környezetembe, szabadabban gondolkodhatok. Kifejezetten jó, hogy nem értem, amit körülöttem beszélnek, így jobban tudok figyelni a gondolataimra, jobban megértem saját magam. Így könnyebben tudok dolgozni a készülő szövegemen, de közben persze a Pécs naplómat is írom.
– Miket ír a naplóba?
– Nem csak a kellemes dolgokat, már nem úgy nézem a várost, mint egy turista, nem csak az ideálisat látom, hanem a kevésbé ideálisat is, például a belvárosban padokon alvó hajléktalanokat és kéregetőket. De több a jó tapasztalatom. Olyan apróságokat is meg kell említenem, mint hogy itt fizetni kell a boltokban a műanyag szatyorért, Újvidéken nem, ott mindent egyből ilyen szatyrokba raknak, nem törődve azzal, ha a vásárló környezetkímélőbb megoldást választana. Újvidéken nincsenek kiépített bicikliutak, Pécsett viszont igen, és ahogy láttam, sokan használják is őket. Mindez nekem nagyon szimpatikus.
– Milyen Újvidéken élni íróként?
– Újvidéken én alapvetően láthatatlan vagyok mint író. Nagyon zárt körről van szó, főként a középkorú vagy idős férfi írókat ismerik, ők pedig leginkább csak egymást ismerik és ismerik el. Rajtuk kívül sok olyan fiatal van, akik költőként és slammerként is alkotnak, azonban azok, akik fiatalon prózát írnak, egyedül vannak. Viszont ők az internetes közösségi oldalaknak köszönhetően egymást és műveik publikálását is segítik, akár a határokon túl is. Ezért alakult úgy, hogy engem Boszniában és Horvátországban többen olvasnak és ismernek, mint Szerbiában.
Az idén 10. évébe lépett Pécsi Íróprogramot Méhes Károly író, a program kurátora és Kulcsár Enikő ügyvivő indította el 2007-ben az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése után, azzal a céllal, hogy a várost európai jelentőségű irodalmi helyszínné tegyék. A projekt keretén belül már rengeteg nemzetközi író vendégeskedett Pécsen, és számos pécsi író látogatott külföldre. Az elmúlt tíz év gyümölcse két antológia, melyekben az itt járt külföldiek Pécsről szóló írásait olvashatjuk. A második kötetet 2017 tavaszán jelentették meg.
