A városi ünnepi programsorozat délelőtt a Színház téren, a Munkástanácsok Emlékművénél indult, a 48-as téren pedig zenés-irodalmi megemlékezéssel folytatódott. A nap végén a Kodály Központban adták át a Szabadság-díjat, majd a Mesterjátszma című magyar filmet láthatta a közönség.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján, október 23-án a Színház téri megemlékezésen Perényi József, a Mecseki Munkástanácsok Szövetségének elnöke mondott köszöntő beszédet, a koszorúkat ezután helyezték el az emlékműnél.
A programsorozat délután a 48-as téren folytatódott. Szabó Zsolt és Tölgyfa Gergely színművészek irodalmi összeállításukat mutatták be, amelyet Hamvas Béla Patmosz című művéből, Márai Sándor Mennyből az angyal és Nemes Nagy Ágnes Istenről című verséből szerkesztettek. Az előadás után Dr. Polyák Petra, a Baranya Vármegyei Levéltár igazgatóhelyettese tartotta meg ünnepi köszöntőjét, amelyben elsősorban a forradalom pécsi eseményeit emelte ki.
Mint mondta, a városban a forradalom valójában már október 22-én elkezdődött, amikor az egyetem udvarára szervezett Diákparlamenten a pódiumot végül feldúlt egyetemisták foglalták el, akik követeléseik felolvasása után megalakították a pécsi Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségét (MEFESZ). Október 23-a csendesen telt, a város kivárt, rádión követte a budapesti eseményeket – folytatta beszédét Polyák Petra. Másnaptól viszont, az újra meg újra meghirdetett kijárási tilalmat kijátszva, rég nem látott tömeg tódult az utcákra. Tüntetések voltak a 48-as téren és a Széchenyi téren, előkerült a lyukas zászló, és a jól ismert jelszavaktól voltak hangosak az utcák. Október 25-én este, az akkora már húszezresre duzzadó tömeg egy új követeléssel állt elő: le a vörös csillagot. A városháza és a Nádor szálló tetején elhelyezett csillag hamarosan a betonon tört ripityára, darabjait a tüntetők eltették emlékbe. Egy kis szilánkot a Széchenyi Gimnázium első éves tanulója, Sólyom László is megszerzett.
– A fordulatot Nagy Imre október 28-i rádióbeszéde hozta el, a miniszterelnök nemzeti demokratikus mozgalomként értékelte az eseményeket – emelte ki az igazgatóhelyettes hozzátéve, hogy ezzel a kijelentéssel új szakaszába lépett a forradalom.
A kibontakozás reményteli hangulatát azonban kezdettől fogva beárnyékolták a szovjet csapatok közeledéséről szóló hírek. A baranyai nemzeti tanács küldöttei november 3-án este az Áper-laktanya előtt találkoztak a város elfoglalására érkező szovjet páncélos ezred vezetőivel. A vérontást elkerülendő, javaslatot tettek: tekintsék Pécset nyílt városnak, ellenállás nélkül bevonulhatnak. Másnap a szovjetek megszállták Pécs stratégiai pontjait.
Ahogy Polyák Petra mondta, visszatekintve a november 4-én meginduló szovjet támadás egyértelműen a forradalom és szabadságharc végét jelentette, az események sodrában ez mégsem lehetett mindenki számára egyértelmű. Nemcsak azért, mert a munkástanácsok még hetekig nem oszlottak fel, vagy, hogy november végééig a bányában rendszeresek voltak a sztrájkok, hiszen Pécsen ehhez még egy sajátos körülmény is hozzájárult. A szovjet csapatok megérkezésekor csaknem ezren úgy döntöttek, hogy megkísérlik a fegyveres ellenállást, spontán csoportokba verődve vetették be magukat a Mecsekbe. Az előrenyomuló szovjeteket gerilla taktikával próbálták feltartóztatni, néhány érzékeny veszteséget okozva nekik.
– Az ellenállókra használt mecseki láthatatlanok megnevezés eredete bizonytalan – fogalmazott Polyák Petra. – Egyes források szerint önmagukat nevezték így, mások szerint a kádári propaganda alkotta meg gúnynévként, hogy jelentéktelenítse az ellenállást.
A városlakók számára a mecsekiek bár láthatatlanok voltak, de nagyon is hallhatók. Ahogy az igazgatóhelyettes felidézte, a szovjet csapatokkal folytatott harc hangjai, a lövöldözések, a Szabad Európa rádió és a környező falvak lakóitól érkező hírek még néhány napig tartották a reményt a fordulatban bízó városlakókban. A mecseki ellenállóknak azonban két héttel később fel kellett adni harcukat. A hegyekben elhalkuló fegyverek zaját ezután újabb évtizedekre a diktatúra csendje váltott a fel – fejezte be beszédét Polyák Petra.
Az ünnepi köszöntő után a 48-as téri műsor koszorúzással zárult.
A nap programjai a Kodály Központban folytatódtak, ahol Péterffy Attila polgármester átadta a Szabadság-díjat. Ahogy a városvezető kiemelte, az elismerést rendszerint olyan pécsi polgárok vagy közösségek kaphatják meg, akik máig őrzik a forradalom emlékét. Olyanok, akik tudományos, társadalmi vagy kulturális tevékenységükkel máig magasra tartják a forradalom fáklyáját. Az elismerést idén Sólymos Gyula vehette át.
A díjátadó után Tóth Barnabás Mesterjátszma című alkotását tekinthette meg a közönség. A film az 1956-os forradalom leverésének napjaiban játszódik, a cselekmény egy sakkjátszma és egy száguldó vonaton összefonódó egyéni sorsok köré épül. A film a 2023-as Miskolci CineFesten megosztott közönségdíjat nyert.
