A Vatikáni Múzeum a legmodernebb technológiával védi a Sixtusi-kápolna freskóit. Szenzorok segítségével ellenőrzik a reneszánsz freskók állapotát.
Nem a legesztétikusabb, de hasznos – írta a L’Osservatore Romano szentszéki napilap a Michelangelo festette kápolnában felszerelt műszerekről. Aki mostanában jár a Vatikáni Múzeumban és az ember teremtésének jelenetére kíváncsi, a Sixtusi-kápolna mennyezetén, a festmények előtt ide-oda mozgó fekete csöveket is észrevesz. Az olasz sajtó máris elnevezte őket „ijesztő űrbéli lénynek”.
„Hi-tech szemek ezek: harminchat a levegőben lóg, tizennégyet a freskókeretekben rejtettünk el” – magyarázta Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója. Az 1980-1999 között restaurált Sixtusi-kápolnát 2010-ben „porolták le” utoljára, de az évente több mint négymillió látogatót fogadó kápolna falai folyamatos karbantartásra szorulnak. Most cserélték ki az 1983-as klímaberendezést, a szenzorok pedig a hőmérséklet és a páratartalom változását jelzik a kápolna különböző magasságában, valamint a freskókra letelepedő porszemcsék vastagságát és összetételét.
A látogatók kibocsátotta szén-dioxid koncentrációját is mérik. „A Sixtusi-kápolnának sokkal több látogatója van, mint a Vatikáni Múzeumnak, mivel a látogatók többsége a múzeumon való végighaladás során gyakran kétszer, háromszor is visszatér a kápolnába, mely így a múzeum legjelentősebb termévé válik és kiemelt védelemre szorul” – mondta Paolucci.
