A világ legnagyobb kutatói között jár-kel és dolgozik a pécsi Stefanov Antónia. A PTE-TTK-ról indult doktoranduszhallgató már több éve kutat Olaszországban, nemrég Honoluluban vett részt a világ egyik legrangosabb konferenciáján és a tudományos eredmények sem maradnak el. Antónia vőlegénye egyébként maga is a tudós pályát választotta, ő a biorobotika területén kutat, nemrég vele is készítettünk interjút.
– Mikor kezdtél el érdeklődni a biológiai pálya iránt és miért pont a látáskutatást választottad?
– Tizenhét éves koromban született egy féltestvérem. Négy hónapos korában derült ki, hogy egy rosszindulatú daganat van a szemén, nemsokára a bal szeme világát el is veszítette. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a szem ideghártyájával, a retina gyógyításával szeretnék foglalkozni.
– Jelenleg PhD-hallgató vagy Pisában. Hogy jutottál el idáig?
– Budapesten végeztem el az alapképzést, majd megtudtam, hogy a kutatási témámat csak Pécsen tudom továbbvinni. Így a mesterképzést itt kezdtem el. Persze azért nem csak a tanulmányaim motiváltak, akkor már együtt voltam Tamással, aki pécsi volt. Végül a switchBoard nevű, EU által támogatott projekt segítségével jutottam ki Olaszországba, az egyetemi témavezetőm, dr. Gábriel Róbert ajánlására, aki jelenleg a Természettudományi Kar dékánja. Ő kapott egy felkérést jelenlegi, világszerte elismert főnökömtől, dr. Enrica Strettoitól arra, hogy javasoljon egy pécsi doktori iskolást egy projektbe, ami a látáskutatással kapcsolatos. Engem javasolt, én pedig tudtam, hogy ez egy jó lehetőség nemzetközi kapcsolatok kiépítésére – nem utolsósorban azért az uniós finanszírozás, a jó juttatás is motivált. Ez a nemzetközi program rengeteg élménnyel ajándékoz meg, sokat utazunk szerte a kontinensen.
Nemrég jártam Hawaii-on, ahol a világ legrangosabb látáskutatási konferenciáját rendezték, az ARVO-t. Én ezen vehettem részt, bemutathattam az eredményeimet és moderátori szerepkörre is felkértek. Nagy élmény volt!
– Pontosan mivel foglalkozol, mi a kutatási területed?
– A retinitis pigmentosa nevű, genetikailag öröklődő betegség során a retinában található fényérzékeny sejtek, vagy fotoreceptorok fokozatosan pusztulnak el. Az én kutatásom arra kérdez rá: vajon mi történik a retinával, miután elhaltak a receptorsejtek. Ép marad, vagy összeomlik? Képes-e új sejtek befogadására? A vizsgálatok során kiderült, hogy a retina még hosszú ideig ellenáll, ez pedig nagyon jó és fontos hír, hiszen az őssejt- és génterápiákon keresztül megnőhet az esély a gyógyításra.
– Pároddal tudományos kapcsolat is összeköt titeket.
– Így van. Tamással még 2006-ban, a Rockmaratonon ismerkedtünk meg, végül akkor jöttünk össze, mikor a BSc-s tanulmányaimat fejeztem be. Azóta együtt vagyunk, velem együtt jött ki ő is Pisába és sikerült munkába állnia, ő szintén a látással foglalkozik, csak inkább mechanikai szempontból – a biorobotika területén tevékenykedik. Ő mindenben támogat, sokszor megbeszéljük egymás tapasztalatait és jó, hogy mivel rokon területeken kutatunk, sokszor hasznos infókkal szolgálhatunk egymásnak; amit ő tanul, azt én fel tudom használni, és fordítva.
– Hogyan tervezitek a jövőt?
– Mindenekelőtt július végén össze fogunk házasodni Pécsett! Aztán pár évig még kint szeretnénk maradni, de majd egyszer mindenképpen hazatérnénk. Beleszerettem ebbe a városba, már otthonomként tekintek rá. Szeretnék később a pécsi természettudományi karnál elhelyezkedni.
Miután a jelenlegi kutatási program nemsokára lezárul, Antónia már „postdoc” pozíciót keres. Az ARVO-konferencián számos állásinterjúra invitálták, elképzelései szerint egy kaliforniai ajánlatot fog elfogadni.
Emellett saját blogot vezet, ahol többek között utazásairól, életstílusáról számol be magyar és angol nyelven. IDE kattintva a hawaii-i konferenciáról szerzett tapasztalatairól, élményeiről olvashatunk.
