A Pécsi Harmadik Színház továbbra is hű önmagához: mostani évadja sem múlik el kortárs magyar dráma ősbemutatója nélkül. Az igazgató, Vincze János rendezésében tűzték műsorra Kiss Judit Ágnes: Prága, főpályaudvar című drámáját, amely négy nő sorsán keresztül szembesít minket a kelet-közép-európai valóság egy darabjával .
Az ifjú írótehetségek mentora, Radnóti Zsuzsa dramaturg ajánlotta Vincze János figyelmébe Kiss Judit Ágnest és Prága, főpályaudvar című darabját. A 2004 óta publikáló hölgy költőként robbant be a hazai irodalmi köztudatba, s tehetségét pár év alatt rangos elismerések és ösztöndíjak sorával ismerték el. Az ELTE Bölcsészkarán magyar szakon végzett, a színművészetin drámatanári diplomát szerzett, s Pécsett lett oboista. Egy időben a Keleti Átjáró nevű együttesben muzsikált. Most drámaíróként debütál.
– Négy nő és két férfi kapcsolatát villantja föl e mű – avat a részletekbe Vincze János rendező. – Átlagemberek ők, élik megszokott, szürke hétköznapjaikat – Prágában, Pécsett vagy bárhol Európában. Kisiklott sorsok, holtvágányra jutott emberek. A nők ugyanabban a boltban eladók, s e roppant zárt világba érkezik egy sármos férfi, amolyan művészlélek, aki felkorbácsolja az érzelmeket: szerelmet, féltékenységet, irigykedést kelt a különböző korosztályú hölgyekben, a huszonévestől a még kívánatos negyvenesen és a klimaxos ötvenesen át a hetvenhez közelítőig. Izgalmas ez a (női) megközelítés, mert áthatja a líraiság, ami igen jólesik a mai nézőnek. Nem szépelgő, émelyítő líraiság ez, hanem feszültségek nyomán születő. Nyelvi, érzelmi szinten és az alakítások révén is végigvonul a darabon.
– Harminc-egynéhány rövid jelenetből álló, pergő ritmusú, sodró lendületű műről van szó.
– Szinte filmes szerkezetű, gyors váltások sorozataként bomlik ki a történet. Nincs mód nagy ívű szerepépítésre, itt a mozgalmasságot, a sokszínűséget a jelenetek egymásutánja adja, és nem a színészi alakítás cizelláltsága. A szituációk váltakozása hoz létre egyfajta belső ritmust, ami nagy fegyelmet, szikárabb játékstílust követel. A díszlet is jelzésszerű. A színpadon foglal helyet a közönség, sőt, szünettel sem törjük meg az előadás lendületét.
– A színészek: Stubendek Katalin, Dévényi Ildikó, Kovács Mimi, Krasznói Klára, Lux Ádám és Götz Attila mellett két muzsikust is találunk a szereplők között.
– Bonyár Judit és Hűvösvölgyi Péter egy hajléktalan zenész-párt játszik. Jelenlétük és remek muzsikájuk teszi a megírtnál is hangsúlyosabbá e két figurát. Egzisztenciálisan ellehetetlenültek, igaz, de az igazi művészet mégis általuk csillan meg e történetben.
– A közönség mire számíthat: a nevetés vagy a megrendülés könnyeire?
– Remélem, mindkettőre. A darab pengeélen egyensúlyoz a tragédia s a komédia között, aztán a szomorúbb, sivárabb, kegyetlenebb irányba mozdul el. A fellángoló szerelem kialszik, fölbomlik egy család, s a nők menthetetlenül visszazökkennek sivár, szappanopera-néző hétköznapjaikba. Én rendezőként mégsem pontot teszek a darab végére. Illetve dehogynem, csak nem egyet, hanem hármat, hogy ne lezárjam, inkább kinyissam a történetet. Kell lennie egy kiútkereső ösvénynek!
A darabot játsszák 11-én, 19-én és 20-án is.
