Február 14-éről mindenkinek a Valentin-nap az első, ami eszébe jut. Ugyanakkor a névadó Szent Bálint nem csak a szerelmesek védőszentje, hanem a lelkibetegek és az epilepsziásoké is. Nem akármilyen történelme van az epilepsziának, Pécsen napjainkban 1500-2000 fő között mozog a regisztrált betegek száma.
A Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (EBI) 1997-ben úgy döntött, hogy ez a nap legyen az epilepsziások világnapja. Így ez a nap – habár tíz emberből kilenc nem is tud róla – kicsit róluk is szól. Ha elvétve is, de néhol pár programmal megemlékeznek erről a betegségről február 14-én.
Nagyon különleges, az ókorba visszanyúló története van az epilepsziának. Időszámításunk előtt már 4500-5000 évvel, az írásbeliség kialakulása korából vannak nyomai, Kr. e. 2000 körül pedig a babilóniai kőtáblákon ördögi betegségként írnak róla. Többen a kezelését fúrókra, vésőkre bízták, amivel kicsit „megdolgozták” az epilepsziások koponyáját. Mígnem a görög Hippokratész le nem írta, hogy ez bizony az agy betegsége, nem holmi transzcendens adomány.
A történelem folyamán egészen a 19. századik teljesen feleslegesnek bizonyult a görög tudós munkája, hiszen a középkor, de még az újkor folyamán is folyamatosan abnormális különcként bántak velük. Jobb esetben csak kiközösítették, ütlegelték őket, rosszabb esetben ördögűzés alá vetették az epilepsziásokat, a nőket boszorkányként elégették, és rengeteg beteget kasztráltak is – ugyanis a szexuális vágy túltengésének is tartották a tüneteket.
Az orvostudomány a 19. század közepétől kezdett foglalkozni az érdemi gyógyítással, a tünetek kezelésével, vegyszerekkel. A 20. század első felében már célzott antiepileptikumokat készítettek a betegeknek, megkezdődött a tünetmentes életért való áldozatos kutatás.
[su_note note_color=”#976ec0″]Az epilepszia dióhéjban olyan neurológiai betegség, ahol a tüneteket (rángás, izomgörcs, eszméletvesztés) az agy bizonyos részein történő elektromos aktivitás indukálja. Az orvostudomány a mai napig nem tudja pontosan, mi váltja ki a betegséget, de a betegek mintegy hetven százalékánál a tünetek kivédhetőek gyógyszeres kezeléssel. Ahol ez nem válik be, ott akár sebészi beavatkozásra is szükség lehet.
[/su_note]
Ma Magyarországon 50-60 ezer epilepsziás beteg él. A felnőtt lakosság 0,5 százaléka él együtt a betegséggel, a gyermekek körében az arány 1 százalék. Érdekes, hogy minden egyes statisztikai lebontásban a fiúk-férfiak körében több az epilepsziás.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kétévente végez felmérést ebben a témakörben. Pécsen 2009-ben összesen 1513 háziorvosnál bejelentett epilepsziás beteg volt (248 18 év alatti és 1265 felnőtt), 2011-ben 1702 (219 és 1483), 2013-ban 1654 (197 és 1457), 2015-ben 1777 (188 és 1589). 2017-ből Baranyára leosztva 4584 (544 és 4040). 2019-es adatok még nem állnak rendelkezésre.
