Jelenleg is folynak a munkák a pécsi Árpád-felüljárón, azaz az „Egypúpún”. Bár az októberre tervezett befejezést mindenki várja, hiszen ezzel enyhülhetnek a dugók, azt senki sem vitatja, az általános felújításra szükség volt, mivel az állandó kátyúzás már nem segített. Ha megnézzük a felüljáró építését, kiderül, az elejétől fogva gondok voltak az építménnyel.
A „Régen minden jobb volt”-tétel élő cáfolatát láthatjuk, ha fellapozzuk a megyei napilap kereken 40 éve megjelent egyik számát. Az október elsejei példányban döbbenten olvashatjuk ugyanis a jelenleg általános felújítás alatt álló pécsi Árpád-felüljáróról:
„Négy éve áll csupán, de az idén máris problémák adódtak vele, ki kellett néhol cserélni az aszfaltszőnyegét, felújítani burkolatát. Az történt ugyanis, hogy az akkori aszfaltozások nem a legjobban sikerültek” – ezt írta a Dunántúli Napló 1978-ban, ami valljuk be, nem sok jóval kecsegtetett a jövőre nézve…
Ha azonban azt is megnézzük, hogyan zajlott az építkezés, annyira nem lepődünk meg. A Dunántúli Napló 1971 februárjában írt arról, hogy hamarosan kiadják az építési engedélyt, 1971 nyarán megkezdik a közműáthelyezéseket, 1972 derekán megindul maga az építés és 1973 végére be is fejeződik. Ez az ütemterv azért ilyen pontosan nem valósult meg, sőt…
Az első előregyártott gerendák végül csak 1973 tavaszán indultak a helyükre, és növekedni kezdett a híd (amire egyébként vitathatatlanul szükség volt, mivel a vasúti forgalom kettészelte a várost). A híd tehát épült, igaz, közben beköszöntött 1974 is, ez év nyarán pedig már erről tudósíthatott a megyei napilap:
Ha az augusztus végi újságokat lapozgatjuk, csalódnunk kell, ahogy csalódniuk kellett akkor a pécsieknek is: a félpályás üzembehelyezés nem jött össze. Bár ezt már lehetett sejteni már 1974 július közepén is.
Veszélyben a határidő?
címmel jelent meg cikk. Mint kiderült, fontos szerkezeti elemek egyszerűen nem érkeztek meg, a félpályás forgalom végül csak 1974. szeptember 27-én indult el, bár, ahogy olvashatjuk, a pécsiek már akkor is élelmesek voltak:
„Pénteken reggel kimondták: 10 órától megindulhat a forgalom. Megjegyzendő, hogy ez már inkább csak az autóbuszokra vonatkozott, hiszen az ügyesebb járművezetők „illegálisan” már napok óta éltek a még nem engedélyezett lehetőséggel.”
Két nap múlva jegyzet jelent meg a Dunántúli Naplóban, amelyben egyrészt örömét fejezi ki a szerző, hogy már nem kell 10-20 perceket várakozni a vasúti sorompónál, és Pécs déli és északi része között végre van új összeköttetés, de azért némi kritika is felfedezhető:
„De kételkedett a lakosság is, legyintvén az újabb és újabb határidőkre, miközben azt látta, hogy a munka eléggé vontatottan halad. Van is ebben valami. Emlékezzünk csak, amióta megkezdődött a munka, egyre-másra csak a határidő-módosításokat hallottuk.”
Egy határidő ebben az írásban is felbukkan: az ünnepélyes avatás november 7-én lehet. Izgatottan lapoztuk fel az akkori újságot, és számos „érdekességet” találtunk (például köszöntőt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója kapcsán, elolvashattuk a Demokratizmus a tervezésben című örökbecsű írást, és értesülhettünk a szovjet filmek fesztiváljáról), de sajnos a felüljáróról nem esett szó. Erre majd csak november 17-én kerül sor, igaz, már a cím lelombozó:
Mikor lesz kész a felüljáró?
Ebben közlik (bár ezt valószínűleg a pécsiek észrevették), hogy a november 7-i avatás elmaradt. Az okok között számos tényezőt említenek: a sok esőt, vagy éppen azt, hogy a tervekben nem adták meg az egyik helyen a gázvezeték magasságát, így azt az építés során három helyen eltörték. A részben a mai Siklósi utat is magában foglaló beruházás egyéb nehézségeiről pedig olyan mondatokat olvastunk, hogy alig hittünk a szemünknek:
„Napirenden van, hogy a friss betonozásra rámennek a járművel, vagy a tiltott területeket elválasztó korlátokat egyszerűen félrelökik. Ezt láttuk minap a Bőrgyár előtt, ahol az illegális parkolóban álló ismeretlen tulajdonosú gépkocsik alá kellett beszórni a forró aszfaltot…”
Ez az aszfaltozási módszer azért mai szemmel elég hihetetlennek tűnik.
December 12-én végül ideiglenesen forgalomba helyezték a felüljáró mind a négy sávját, de a pezsgőbontásra még akkor sem akadt ok, ugyanis 25-én már ezt olvashattuk a lapban:
De ha azt hisszük, hogy ezzel a hiánypótlással a munka lezárult, tévedünk, 1975 tavaszán elkezdődött a második ütem, a nyugati felhajtó ág kialakítása, mivel ezt külön építették meg. És ezek után csak pár évet használták a pécsiek a felüljárót, máris javítani kellett.
(Kiemelt fotó: a felüljáró építése 1973-ban, forrás: Régi Pécs Facebook-oldala)
