A fiatal formatervező, Somogyi Éva a papír megszállottja, ezért is vágott bele többek között pop-up könyvek tervezésébe és készítésébe. Grafikusként keresi kenyerét, de az Önindító program révén hamarosan elindíthatja saját vállalkozását is. Nagy álma, hogy továbbra is Pécsett dolgozhasson, hiszen munkája mobil, viszont a városhoz nagyon ragaszkodik.
– Hogyan vágtál bele a pop-up könyvek készítésébe?
– Pécsett grafikusnak tanultam a művészeti szakközépben, majd Sopronban egy művészeti képzésen, formatervező szakon, csomagolás szakirányon. Mindig is nagyon szerettem a papírral foglalkozni, ezért is érdekelt a csomagolástechnika, ami mérnöki munkát is igényel a művészi beállítottság mellett. A pop-up technika felnőtt fejjel is izgalmasan játékos, úgy éreztem, ebben igazán ki tudom élni magam. Az első pop-up könyv volt a diplomamunkám, ez Radnóti Naptárát dolgozza fel, ami szakmai elismeréseket is hozott számomra mind itthon, mind nemzetközileg. Tavaly jelentkeztem a Moholy-Nagy László formatervezési ösztöndíjra, ahol egy második pop-up könyvre kaptam támogatást Weöres Sándor ABC-jéhez.
– Hogy választasz témát?
– Ez általában teljesen szubjektív döntés, de könnyebb ciklikus könyvet feldolgozni: Radnótinál a hónapok, Weöresnél az ábécé egyaránt alkalmasnak tűntek arra, hogy ezzel a technikával közelítsem meg őket.
– A pop-up technikáról hagyományosan a gyerekkönyvek jutnak az ember eszébe, de te látszólag nem őket célzod. Van speciális célközönséged?
– Nem igazán. Próbáltam pozicionálni, kiknek szóljon a második könyv, de ahogyan Weöres versei, úgy az én könyvem sem feltétlenül csak gyerekeknek készült. Vannak további termékötleteim is, amiket viszont már direkt célközönségnek szeretnék készíteni.
– Mekkora munka egy pop-up könyv elkészülése, hogyan kell elképzelni a folyamatot?
– Ez sok mindentől függ, a terjedelemtől is. A diplomamunkám három hónapig készült, az ösztöndíjas munkát fél évig csináltam, de mellette máson is dolgoztam. A folyamat röviden úgy néz ki, hogy először kitalálom a témát, amihez próbálom megtalálni a legjobb grafikai irányzatot. Ha megvan az irány, akkor a következő illusztrációk már szinte maguktól jönnek.
– Hogyan segített neked az Önindító program?
– Már az is nagy segítség volt, hogy az ötleteimben meglátták a fantáziát arra, hogy akár vállalkozást is építsek rá. Segítettek kapcsolatot építeni és ötleteket adtak arra, miként lehetne ebből profitálni. Nem utolsó sorban pedig az anyagi támogatás is jól jött, egy lézervágót szereztem be a pénzből. Egyébként Magyarországon pop-up könyvekkel tudomásom szerint nem foglalkozik egy cég sem, csak olyanokat ismerek, akik reklámcélra készítenek ilyen technikával kiadványokat, képeslapokat. Így ez lényegében egy rés a magyar könyvpiacon.
– Mik a további terveid?
– Már egyetem alatt is készítettem papírlámpát hasonló technikával, ezért a könyveken kívül belsőépítészettel is szeretnék foglalkozni. Vannak emellett konkrét felkéréseim is, és elképzelhető, hogy a promóció világában is mozgok majd egy kicsit, de a saját termékeket szeretném fő irányként megtartani. Azt szeretném elérni, hogy Pécsen élhessek és dolgozhassak, de közben más piacokon is megjelenjek, ami könnyen megvalósítható a munkám mobilitása miatt. Úgy látom, hogy itt kicsi a piac, ezért kacsintgatni kell a főváros és külföld felé is.
– Hogyan látod a pécsi művészek boldogulási lehetőségeit?
– Több társammal – akiket részben már régóta, részben az Önindító program révén ismerek – éppen helyiséget keresünk egy olyan művészeti térhez, amivel a közösséget tudjuk szolgálni. Lelkesek vagyunk, sok tervünk van, amiket meg is tudnánk valósítani, ha lehetőséget kapunk rá. Nagyon szeretnék továbbra is ebben a városban élni, hiszen jártam már pár helyen a világban – Sopronban tanultam és az egyetemi évek alatt Erasmus ösztöndíjjal Finnországban töltöttem egy félévet, majd utána egy dániai népfőiskolán is lehetőségem volt tanulni, dolgoztam egy évet Budapesten is – mégis ide húz a szívem. Vannak nehézségek, amikkel meg kell itt küzdeni, de mégis van valami Pécsben, amibe könnyű beleszeretni.
