Az egyetlen liter benzin energiájával közel 1500 kilométer megtételére képes autó tervezőcsapatának vezetője szerint más területeken is komoly előrelépéseket lehet elérni. Most többek között épületek passzív szellőztetésén, a megújuló energiák jobb kiaknázásán is dolgozik a műszaki karon tanító Háber István Ervin.
– Több diplomád van, de most már a doktorira való felkészülés van a középpontban. A szuperautó-projektnek vége?
– Távolról sem, rengeteg innovatív tervünk van vele kapcsolatban, de a régióban az elmúlt években egyrészt nem találtunk megfelelő táptalajt ezek finanszírozására, emellett vannak jelenleg más fontos projektek is, amiben több gyakorlati hasznot, előrelépési lehetőséget látunk. Az ORCA-val (a szuper alacsony fogyasztású pécsi autó – a szerk.) színvonalas munkát végeztünk el, szeretnénk is tovább csinálni, de a fentiek miatt egyelőre szünetet tartunk. A jövő tavaszi rotterdami alacsony fogyasztási világversenyre éppen ezért az Árpád Fejedelem Gimnázium tanulói viszik az autót; csapatommal a háttérből segítünk nekik, mivel fontos számunkra az utánpótlas-nevelés. Szeretnénk továbbá megismertetni a pályaválasztás előtt állókkal, hogy a Pollackon nagyon jók a szakmai lehetőségek.
– Gyakorlati haszna lesz egyszer a kocsinak?
– Ez a célja az összes projektnek, amiben részt veszek. Az ORCA mellett éppen ezért elkészítettük egy, a közúti forgalomban is használható, hidrogén meghajtású autó terveit is. Megépítéséhez, fejlesztéséhez azonban szintén forrásokra van szükség, így egyelőre papíron létezik csak a szerkezet.
– Ettől függetlenül van olyan innovatív munka, ami már kézzel fogható?
– A megújuló energiaforrások hatékony használata kapcsán vannak projektjeink a Pollackon. Az egyiket az EnergiaDesign Tanszéken végezzük és az épületek passzív szellőzésével foglalkozik. Komlón már van is egy gyártócsarnok, ahol üzemel egy ilyen rendszer. Úgy működik a szellőztetés, mint az autóban a menetszél segítségével létrejövő légcsere, csak itt a szelet tereljük a megfelelő módon és helyre. Télen és nyáron is energiát lehet vele spórolni. Tervben van egy sportcsarnok építése is, ahol ezt a módszert használjuk, és az ipari parki beruházások során létrejövő gyártóbázisok légcseréjét is meg lehetne így oldani. Emellett szélgenerátor-fejlesztésben is együttműködünk a Lakics Kft.-vel és tesztelünk innovatív szolár rendszereket is.
– Miből tudtok dolgozni, hiszen a kutatás és a kutatók ideje sem olcsó mulatság?
– Elsősorban pályázatokból teremtjük elő a forrást, és olyan piaci partnereket keresünk, akik áldoznak a fejlesztésekre; szerencsére akadnak külföldi megkeresések is. A szimulációs technológiák, amiket az egyetemen már nagy rutinnal használunk a régióban még nem elterjedtek, de nyugaton már betervezik a beruházók az ilyen szintű fejlesztéseket is a költségeikbe.
– Külföldön nagyobb a lehetőség, mondják. Mi tart mégis itthon téged és a társaidat?
– Míg odaát egy-egy projekt köti le az energiákat, itthon ki tudják élni a kutatók kreativitásukat, s több területen tudják kamatoztatni tudásukat, változatosabb a feladat, sok fajta partnerrel dolgozhatunk. Emellett, ha felfedezéseket teszünk, publikációink eljutnak ugyanúgy külföldre is, azaz felfigyelhetnek ránk.
– Fiatal mérnökként, kutatóként hogyan látod a jövődet?
– Mindig gyakorlati oldalról közelítem meg a dolgot, azaz akkor leszek elégedett, ha kutatásaink, terveink valósággá válnak az iparban és a társadalom hasznára lesznek.
– Aki most, például általános iskolásként mérnöki pályát céloz meg, mire számíthat?
– Arra, hogy nagy szükség lesz a munkájára. A világ és Európa újraiparosít, s már ma is folyamatos a mérnökhiány. Jó alap lehet számukra a szakképzés, amelyből kiindulva egyenes út vezethet a mérnöki pályára. A jövő mindenképpen a műszaki képzésé és karrieré, szóval hajrá fiatalok!
