A Vásárcsarnokban kapható zöldségeknek és gyümölcsöknek Baranyához szinte biztosan nem, de még a Dunántúlhoz sincs közük. Jó esetben az Alföldről, rosszabb esetben külföldről hozzák a „biót”.
Nem érdemes háztájit, vagy bió gyümölcsöt és zöldséget keresgélni a pécsi Vásárcsarnokban, mert igen sokáig kellene járkálni a sorok között, mire rábukkannánk ilyenekre. A legtöbb ott kapható zöldáru ugyanis vagy a nagy és olcsó bevásárlóközpontok polcairól való, vagy kis hazánk messzi tájairól.
– A pécsi piacokon, és itt is, a legtöbb esetben alföldi termékekkel találkozhatnak a vásárlók – mondja az egyik kereskedő, aki maga is a Csarnokban árul. – Olyan árban, minőségben és változatosságban, amire ma igény van, nem is találnánk megfelelő mennyiségben helyit.
Az árusok szerint az a baj, hogy eltűntek a megyéből a fóliasátrasok. Pedig tíz-tizenöt éve még felénk is sok helyen termelték meg a legfrissebb primőröket – mondja egy másik pécsi kereskedő, aki legtöbbször Pestről hozza a portékáját.
– Hetente egyszer, de van, hogy kétszer is felmegyünk a budapesti nagybanira. Ott javarészt az Alföldről, fólia- és hűtőházakból származó zöldségeket vásárolunk – mondja Magdi, aki mindennap a pécsi csarnokban árul. – Gyakorlatilag az ország legnagyobb elosztóközpontjáról beszélünk, az alföldi településeken kívül mindenki onnan szerzi be az országban a zöldárut – mondja.
Arra is kíváncsiak voltunk, mi a helyzet azzal a városi legendával, miszerint a kofák egy része nem átallja a hipermarketekben megvásárolt zöldséget behurcolni a piacra, vagy egyenesen Olaszországig megy pár száz kiló zöldségért, aztán helyiként, rosszabb esetben „bióként” adja el.
– Régen elmúlt már az az idő: egyrészt a pécsi vásárcsarnok áraival egyetlen multi sem tud versenyezni, de a nagyáruházak amúgy is kikötik, mennyi a megvásárolható legnagyobb mennyiség. Azaz csak trükkökkel lehetne kivinni az árut – mondja Ferenc, aki azért halkan megjegyzi: egy-egy narancs-, banán- vagy mandarinakció idején előfordul, hogy élnek egyesek ezzel a trükkel. Az egykor hihetetlenül olcsó olasz árut már nem éri meg behozni, tudtuk meg, ugyanis az árak ott igen durván elszabadultak az utóbbi években.
Aki baranyai vagy legalábbis termelői árut keres, annak mindenesetre hétvégén érdemes kimennie a pécsi piacokra, akkor nagyobb eséllyel lehet valóban háztájit vásárolni. Ezeket leginkább onnan lehet megismerni, hogy nem igazán „szépek” és „kívánatosak”, az ízük viszont fényévekkel jobb, mint a tökéletesnek látszó társaiké. A Pestről érkező portéka áraival azonban ekkor sem tudnak versenyezni, azok olcsóbbak.
Ami biztos, hogy a Kossuth téri Tüke Piac csak a térségben termelt portékát engedi be, ezt ellenőrzik is, viszont havonta csak egyszer kerül sor ilyen kirakodásra.
