Pécs-Vasas: az első – ma már városrésszé vált – település, ahol az újkori mecseki bányászat elindult. Ennek megfelelően talán a vasasiak, az ottani összetartó közösségek ápolják leginkább a bányászhagyományokat. Városrészek-sorozatunkban már bemutattuk Hirdet és Somogyot is, most a keleti „trió” harmadik tagja következik.
Akárcsak sok másik korábban önálló, mára Pécshez csatolt kis település, Vasas is lakott volt már az Árpád-korban és a török hódoltság alatt sem néptelenedett el, egészen a bányászat komolyabb beindulásáig színtiszta magyar falu volt.
Honnan a név?
Az elmúlt pár évtizedben a kutatók találtak arra utaló jeleket, hogy a középkorban vasgyártás is folyt ezen a területen, a kitermelt agyagvasércből és vörösvasércből – minden valószínűség szerint innen a településrész neve. Vannak olyan elméletek is, hogy az itt élők vassal adóztak a pécsváradi apátságnak, ezért vasas Vasas. Persze a két elmélet nem összeférhetetlen.
A szénbányászat centruma
Talán kijelenthető, hogy a nagy múltú mecseki szénbányászat egyik első központja Vasason volt, 1869-ben nyílt meg, akkor a legmodernebb Thommen-aknával.
Ezt megelőzően, a kutatások és a fennmaradt dokumentumok alapján az biztos, hogy már a 18. század közepén zajlott a szénbányászat Vasason. 1782-ben a pécsváradi apátság is csatlakozott a kitermeléshez, és megnyílott a mecseki szénmedence első szénbányája (az országban harmadikként).
A bányászat és vele együtt a település fellendülését jól mutatja, hogy 1840-ben már húsz polgár rendelkezett bányatelekkel. A folyamatos fejlődés magával hozta az idegen ajkú munkások érkezését – 1870 körül mintegy félezer külföldi – többségében német – telepedett le. Ekkor már egyeduralkodóként irányította a mecseki szénbányászatot a híres Dunagőzhajózási Társaság, sorra nyitotta meg az újabb aknákat.
[su_box title=”Szent Borbála kultusza” style=”soft” box_color=”#4e9e49″ radius=”2″]Ha az idegen látogató áthalad Vasason, rögtön feltűnik neki Szent Borbála neve: közösségi ház, park, templomi festmények, oltár és út is viseli a nevét. Ezen nem is szabad meglepődni, hiszen Borbála a bányászok védőszentje. A negyedik században élt szent története szerint édesapja szigorúan eltiltotta lányát minden keresztény tantól. Ám ő mégis megkeresztelkedett. Mikor pedig édesapja erre rádöbbent, meg akarta ölni, Borbála egy barlangba menekült előle. Mégis elkapták, megkínozták, vértanúhalált halt. Történetéről bővebben itt olvashatunk. A bányászok minden évben koszorúzással tisztelegnek előtte.[/su_box]
A bányászat csúcskorában, 1962-ben megkezdték a külszíni fejtést is, ez egészen 2004-ig zajlott – néhány éve pedig egy nagyon kicsi területen a külfejtésben újraindították a kitermelést.
1946-ban a szomszédos Somoggyal vonták össze, 1955-ben Pécshez csatolták. A szocializmus évtizedei alatt Vasas II. néven futott, Somogy a Vasas I.-es megnevezést viselte. Végül utóbbi településrész lakosai ezt megelégelték és sikerült elérniük, hogy 1986-ban visszakapja a két kis falu korábbi nevét.
A katolikus egyház már a 18. században iskolát alapított Vasason, majd a bányászat fellendülése, a népesség növekedése miatt egy úgynevezett „telepi” iskola is nyílott 1880-ban. Ezek az államosítás során, 1948-ban egyesültek. 1976-ban pedig a hirdi tagiskolát is hozzájuk csatolták.
Egy őslakos szemével
Lobodáné Somlai Erika születése óta, 1966 óta Vasason él. Szemtanúja volt gyermekkorában a bányásztelepülés virágzásának, majd a bányák bezárását követő társadalmi-gazdasági folyamatoknak is.
Elmondása szerint ma mintegy háromezren élhetnek Vasason, a régi időkben is legalább ennyien voltak, ha nem többen.
– Arra biztosan emlékszem, hogy sokkal több gyerek volt itt, sokkal többen jártak az iskolába. Ma már vegyes a lakosság összetétele, egyre több nagycsaládos jelenik meg Vasason, hiszen a régi, lakótelepi lakásokhoz olcsón hozzá lehet jutni. Sokan afféle „ugródeszkának” tekintik a települést, mielőtt később egy nagyobb, újabb házat vásárolnak vagy építenek.
– A betűvel jelölt utcák még szüleim elmondása szerint ideiglenesen kapott utcanevek voltak, de rajtuk maradtak. A-tól S-ig terjednek a jelölések.
Vasas infrastruktúrája Somlai Erika szerint kicsit talán negatív irányba fejlődött. Kisebb és nagyobb élelmiszerboltok, posta volt akkor is és most is, de a bányászat fénykorában egy nagy műszaki bolt, ruházati bolt, kertészeti bolt is volt itt. Sajnos az ilyen cikkekért ma már be kell menni a városba.
– A közlekedés egyébként jól megoldott. Az ötvenes-hatvanas években a helyi busszal egészen a Negyvennyolcas térig, vagy a Főpályaudvarig el lehetett jutni, aztán hosszú évtizedekig csak a Budai vámig mentek a buszok, onnan átszállással lehetett tovább haladni. A pár éve bevezetett fonódó rendszernek köszönhetően viszont egészen Uránvárosig is elmehetünk egyetlen járattal, ráadásul húsz percenként indulnak buszok, ami jó arány – mondta el.
Vasas annak ellenére, hogy a városhoz tartozik, megtartotta falujellegét. Picit elszigetelt ugyan, de ez sok szempontból jó. Például jóval nagyobb közösségi összetartó erő működik itt, mint máshol. A fiatalabb korosztálynak ugyan nehezebb programot találnia magának, ezért inkább bejárnak szórakozni a városba. A gyerekeknek és a felnőtteknek viszont rendszeresek a programok, minden évben van szüreti bál, amit az ovisok tesznek színesebbé hagyományos műsoraikkal.
Egy nagyobb pályázati pénzből sikerült egy komolyabb könyvtárat létrehozni, ami azóta könyvtárpont lett, betagozódott a Csorba Győző Könyvtárba.
Kiemelt képünkön a Thommen-akna kicsinyített mása a Szent Borbála-parkban.
