Végső búcsút vettek Göncz Árpád volt köztársasági elnöktől péntek délután az Óbudai temetőben. Az egy hónapja elhunyt volt államfőt a szeretet embereként jellemezték a ravatalnál elhangzott gyászbeszédekben.
„Te a szeretet embere voltál, a szeretetet hirdetted, mint (…) a Názáreti is, és mindenkihez volt jó szavad” – mondta személyes hangú beszédében Mécs Imre, aki Göncz Árpád államfővé választását azzal jellemezte, hogy ő egy „nagyon bölcs és jó paktum” eredményeként lehetett a frissen megalakult Magyar Köztársaság elnöke.
„Te minden idők legjobb köztársasági elnöke lettél”, szeretet övezett, de ha kellett, nagyon határozott tudtál lenni – jelentette ki a korábban szabad demokrata, később szocialista képviselő.
Hangsúlyozta, Göncz Árpád megmentette a magyar társadalmat, a magyar jogállamot azoktól a hibáktól, amelyeket a rendszerváltáskor nem tudtak elkerülni.
Megemlékezése közben Mécs Imre úgy írta le a volt államfőt, mint aki „ember volt, az embereknek az embere”, akit „nem lehetett nem szeretni”, és az emberek óriási többsége szerette is őt; a szegény embereknek, az elnyomottaknak, a jogtalanoknak a szócsöve, aki tudott kemény és határozott lenni, aki tudott „gyűlölni a gyűlölettel szemben, a széthúzással szemben”.
Nagy Imre és mártírtársai – Göncz Árpád által is szervezett – 1989-es újratemetésével „megjelent a nemzet, és erősek lettünk”, egy nagy közösséggé váltunk – mondta Mécs Imre, majd arra kérte a gyászoló tömeget, hogy egymás kezét megfogva emlékezzenek az elhunytra.
Várszegi Asztrik mint „az őszinte szív és a nyílt szellem emberétől” búcsúzott Göncz Árpádtól, „aki szeretni tudott és szeretetre méltó volt”.
A pannonhalmi főapát – akit még Göncz Árpád kért meg a búcsúztatására – úgy fogalmazott, sokak nevében vesz búcsút „teljes tisztelettel és szeretettel” a Magyar Köztársaság volt elnökétől, a férjtől, a családapától, az unokáiért rajongó nagyapától, az irodalmártól, de mindenekelőtt az embertől.
A püspök a teremtő Istennek megköszönve Göncz Árpád életét, felidézte megismerkedésüket, és azt, hogyan ismerte meg emberségét, gondolkodását, az emberek, a magyarság, az emberiség iránti szeretetét, és „mint börtönt járt és börtöntől többször fenyegetett embernek a mély szabadságvágyát”.
A főapát Göncz Árpádot mint hívő embert zelótának (a szentíráshoz buzgón ragaszkodónak) mondta, aki jellemzése szerint „Isten igéjét radikálisan értelmező és követelő keresztény volt”.
A szertartás elején a Ha én rózsa volnék című dal hangzott el Koncz Zsuzsa és Bródy János előadásában, az egybegyűltek ezalatt egy-egy szál rózsát tartottak a magasba.
A Göncz Árpádot gyászoló több ezres tömeg szinte teljesen megtöltötte a temető 16-os parcelláját.
A számos magyar és külföldi állami vezető, politikus és közéleti személyiség között Áder János köztársasági elnök mellett megjelent Sólyom László és Schmitt Pál volt államfő, továbbá Heinz Fischer osztrák szövetségi elnök is.
Orbán Viktor miniszterelnök az állami vezetőktől távol, a gyászoló tömeg utolsó soraiban hallgatta végig a szertartást felesége társaságában. Jelen volt Medgyessy Péter és Boross Péter volt miniszterelnök, valamint Szili Katalin volt házelnök.
Megjelentek egyházi méltóságok, köztük Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, kormánytagok, köztük Pintér Sándor belügyminiszter.
A pártok képviseletében is többen lerótták kegyeletüket, így Tóbiás József, az MSZP elnök-frakcióvezetője, Fodor Gábor, a Liberálisok vezetője. Korábban közleményben jelezte jelenlétét Szél Bernadett, az LMP társelnöke, valamint Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke.
Göncz Árpád sírhelye a volt államfő kérésére Bibó István, Litván György és Vásárhelyi Miklós 1956-os elítéltek mellett fekszik.
A temetés végén a gyászoló tömeg közösen énekelte el a Himnuszt.
Göncz Árpád október 6-án, életének 94. évében, családja körében hunyt el.
