Veiszer Alinda évekkel ezelőtt tűnt fel riporterként a közszolgálati televízió képernyőjén, Záróra című portréműsorában jelentős közéleti szereplőkkel beszélgetett. Azóta a tévét otthagyta, de cseppet sem unatkozik: az országot járva tart élő beszélgetéseket, könyvet ír, gyereket nevel és folyamatosan újabb ötleteken töri a fejét. Az Abszolút Nő vendége ezúttal a tehetséges riporter volt, akivel mostantól havonta találkozhatnak a pécsiek a Zsolnay Szalon rendezvényein.
– Mivel éred el, hogy ennyire megnyílnak előtted a vendégeid?
– Valószínűleg van egy kedves személyiségem, amitől mások bízni kezdenek bennem, ez egyfajta adottság. Igyekszem nagyon felkészülni, ami szintén inspirálja a beszélgető társat, de persze mindent azért nem tudhat az ember az interjúalanyáról, úgyhogy kíváncsian kérdezem a velem szemben ülőket, amiért – úgy látom – hálásak. Próbálom a nehéz témákat is nyugodtan, visszafogottan előhozni. Talán ezekben az összetevőkben rejlik a dolog.
– Mit szeret benned a közönség?
– Lehet, hogy ugyanezt… de azért hozzá kell tennem, hogy én mindig rétegműsorokat készítettem, úgyhogy nem is ismernek nagyon sokan. Nekik viszont igényük van az ilyen típusú beszélgetésekre. Mostanában minden a szórakoztatás irányába halad, ez világtrend, de én nem szeretném, ha csak a laza nevetgélésről szólna az életem és a munkám. Úgyhogy igyekszem nem elmenni olyan témák mellett, amelyek nem viccesek és nem szórakoztatóak pusztán azért, mert ezekről nem szeretünk annyira beszélni. Megtisztelő, hogy itt Pécsen állandóan teltház van, ez nagyon jól esik és inspirál. Erőt ad az olyan alkalmakra, amikor az ellenkezőjével találkozom: amikor én vagyok a legkevésbé ismert egy társaságban, mert mindig van valaki, aki „bulvárosabb”.
– Van élet a tévé után?
– Van. Én ugyanazt csinálom, amit eddig, csak kevesebb néző előtt, kicsit más körülmények között. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a tévé, aki megszokta és megszerette, annak mindig hiányozni fog. Közönség előtt bizonyos szempontból nehezebb beszélgetni. A tévében megteheted, hogy addig ismeretlen dolgot/embert mutatsz be, de közönség előtt szempont az is hogy eljöjjenek a nézők – és inkább akkor mozdulnak, ha ismerik a vendégedet. Ami normális, egy szintig. De ha jól végiggondolod abszolút celeburalom kezd kialakulni, ennek nem örülök.
– Mi a legfontosabb célod a munkáddal?
– Megjelenés előtt áll új könyvem, a Bridge generáció, ami három Magyarországról indult, de mára nemzetközileg több tízmillió felhasználót magáénak tudó cégről szól. Teljesen új vállalati kultúrát honosítanának meg, azt akarják, hogy az egész ország úgy gondolkodjon, mint ők: transzparensen, korrupciómentesen, tudásalapon. Alapvetően az a célom, hogy bemutassak valamit vagy valakit, aminek az üzenete szerintem fontos. El is kezdtük már ezt a Lépjnagyot.blog.hu-n, de most épp a Vodafone kért fel a társadalmi felelősségvállalás szekciójába kurátornak. Ez olyan pozíció, ami nem önmagában fontos, hanem azért, mert dönthetsz arról, miként segíts másokon. Ezek mind szembe mennek a szórakoztatás egyeduralmával. Csak annak van értelme, ha a beszélgetésekből, könyvekből átmegy valami fontos a befogadónak. Most ez az irány érdekel: megfogalmazni valamit, ami további gondolatokat indít el.
– A gyereknevelés kapcsán mennyire vagy tudatos?
– Sok mindenben eléggé, például minden nap énekelek Leilának. Állítólag hamarabb beszélnek azok a gyerekek, akik sok zenét hallanak, ez nálunk bebizonyosodott, jó sok szót használ, bár alig múlt egy éves. Aztán elővettem a labdát. Egy saját félelem okán: tesi órákon, mikor csapatot kellett választani, engem hamar választottak ugyan, mert kosaraztam, de sajnáltam a többieket, akiket utolsónak. Ez annyira önbizalom romboló! Szeretném, ha Leila nem lenne utolsónak maradó, hanem legalább középső. Egészséges gyereket akarok egészséges önbizalommal. Szeretném, ha elkerülnék őt az ilyen kellemetlen helyzetek.
– Mit csinálsz, amikor nem dolgozol és nem babázol?
– Amikor nem dolgozom, babázom, amikor nem babázom, dolgozom. Néha elmegyek színházba, filmet nézek a férjemmel, sokkal kevesebbet, mint szeretnék. Igyekszem minél többet olvasni, legutóbb Tóth Kriszta Akvárium c. könyvét olvastam, nagyon tetszett. A kultúrával foglalkozom, engem ez érdekel, és naprakésznek kell maradnom.
[note note_color=”#ffbd66″]Mit kell tudni a Zsolnay Szalonról?
Veiszer Alinda beszélgetéssorozata a Zsolnay-negyedben, ami mostantól havi rendszerességgel zajlik majd. Lényege, hogy egy központi téma kapcsán olyan embereket lát vendégül, akik csak közvetve kapcsolódnak ahhoz. Legközelebb a mese lesz a téma. Olyan vendégeket hívtak, akik nem mese íróként indultak, aztán mégis fontos lett nekik ez a terület. Terveik szerint vendégül látják Csukás Istvánt, Bagossy László rendezőt, és Boldizsár Ildikó mesekutatót.[/note]
A képek forrása: Facebook
