A tettyei szikla hihetetlen legendája után álljon itt egy másik pécsi szikla, a Bertalan-szikla mondája is. Ez a történet sem kevésbé elrugaszkodott és szörnyű.
Korábban esett már szó a pécsi legendákat összegyűjtő egyik cikkünkben Szent Bertalan brutális horrortörténetéről. Arról, hogy miért nevezték el róla a gyükési kápolnát. A sokkoló legenda azonban sokkal többet érdemel, ugyanis a Mecsek Egyesület 2009-es évkönyvében megjelent – Dr. Lehmann Antal által írt – Legendás sziklák Pécs felett című szövegéből sokkal többet tudtunk meg Bertalan legendájáról, és arról, hogy nem csupán egy templomot, hanem a Dömörkapu melletti, a volt vidámpark és a Kiskilátó közelében emelkedő sziklát is róla nevezték el.
Véres tehénlábnyomok, földből kiálló kereszt
A vérbő, kegyetlen történet azonban egészen elképesztően kezdődik, nem csupán a vége – és Bertalan vége – kiemelkedő. A monda szerint a szikla alatt, a mai Gyükés területén régen gyümölcsösök, présházak, szőlők terültek el, mellettük pedig állt egy templom is, illetve templomocska. Ez azonban nem volt mindig így, ez a hely még korábban egy hatalmas erdő volt a legenda szerint, mely mellett nagy legelők húzódtak meg. Itt legeltette teheneit egy pásztor, aki egyszer arra lett figyelmes, hogy egyik állata sántít és vérzik a lába.
A tehenész elkezdte követni a véres lábnyomokat, hogy kiderítse mi sebezte meg a jószágot. Sokáig nem is kellett keresgetnie, ahol ugyanis a vér a legnagyobb tócsában összegyűlt, egy vasdarab állt ki a földből, ez vághatta meg a tehén lábát. A pásztor botjával bökdöste, hogy mi lehet az, majd egy vésővel mélyebbre ásott a vasdarab alá. Mikor elég mélyre ért, meglátta, hogy az nem csupán vasrúd, hanem egy kereszt vége!
A föld alól kiásott pécsi templom
Másnap többedmagával kivonult a kereszthez, ásóval és lapátokkal álltak neki kiásni azt. Nem fogják elhinni, hogy mit találtak! Egy napnyi kemény munkával kiástak a mélyből egy egész templomot! A rejtélyesen felbukkant templomhoz a történet hallatán barátok érkeztek, itt vertek tanyát, a környékbeliek pedig rájuk bízták azt, ők gondozták a csodálatos módon meglelt kápolnácskát. Mikor a törökök betörtek a környékre, a barátok és a hívek elmenekültek az erdőbe, leszámítva egy valakit: Bertalan barátot.
A bátor barát meg akarta védelmezni a templom arany- és ezüst kincseit, amikre a törököknek fájt a foga (akiket egyébként a legenda szerint egy pécsi irányított útba a templomhoz). Szerencsére Bertalan megneszelte a bajt, és eldugta a kincseket az erdőben. Mikor a törökök megérkeztek az éj leple alatt, csak az üres templomot találták, és az arra vigyázó barátot. A borzalom ekkor vette kezdetét.
A megnyúzott barát és a vérrel festett ház
Bertalant a dühös törökök összeverték, megkínozták, de ő nem árulta el, hol a kincs. Miután lerugdosták a hegyről egy házikó elé, ahol végrehajtották embertelen tettüket: élve megnyúzták a barátot, akinek a vére a monda szerint vörösre festette a ház falát. Bertalan azonban nem halt bele sérüléseibe. Ekkor a törökök a karjára dobták lenyúzott bőrét, és szélnek eresztették. Bertalan visszamászott szeretett templomához, melynek küszöbén összeesett és meghalt. A törökök annyira megrémültek a barát hihetetlen elhivatottságán, hogy elmenekültek. A templomot soha többé nem zargatta senki.
A Bertalan vérével festett ház helyén új épületet emeltek, melynek falába a barát képét is elhelyezték. A szikla alatt álló házat minden évben pirosra festették Bertalan emlékére, a sziklát pedig – akárcsak a gyükési szőlőhegyi templomot – a mártír barátról, azaz „a bőrtelen apostolról” nevezték el. Szobra a dzsámi egyik sarkán áll.
A fenti, török kori pécsi mondának természetesen van valóságalapja, ugyanis valóban létezett egy apostol, Nátánel, aki Jemenben hirdette az evangéliumot, és vértanúhalált halt Albanapolisz városában: az ottani király öccse nyúzatta meg és feszíttette keresztre. Az evangelistát szentté avatták, azt azonban tudni kell, hogy az igazi Bertalan (nem a mondabeli) Pécs egyik legfiatalabb püspöke volt 28 évesen. A két történet hasonlóságuk miatt összemosódhatott az emberek fejében, így keletkezett a pécsi szikla- és templom legendája.
A most létező gyükési templom 1749-ben épült, a Bertalan-szikláról pedig 1865-ben írtak először.
