Ha közeleg a 65. év, az ember hajlamos bepánikolni. Mit fog kezdeni a rengeteg felszabadult idővel? Maradhat-e a hőn szeretett munkahelyén? Egyáltalán milyen nyugdíjas lesz belőle? Mindezekre kerestünk, és találtunk is választ. Aggodalomra semmi ok!
Szóljunk először a számokról. Az öregségi nyugdíjra jelenleg általában a 62-65 évesek jogosultak. Ez a határ azért nem egységes, mert a születési dátum határozza meg. Néhány átmeneti évet követően ugyanis az a személy mehet nyugdíjba, aki betöltötte a 65-ik életévét. Férfiak és nők között is különbség van, a férfiak 65 éves koruktól, a nők akár 32 év munka után is kaphatnak nyugdíjat.
Maradhatunk-e a munkahelyünkön?
Dr. Mikoly Lilian, a Baranya Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetője elmondja, amennyiben a főnök igényt tart a szenior munkájára, és ő is szívesen teljesíti tovább a feladatait, akkor érdemes maradnia, hiszen a szolgálati idő növekedésével a nyugdíj összege is emelkedhet. Ez az érték egyébként minden 30 nappal nő, az öregségi nyugdíj 0,5 százalékával.
Nyugdíj mellett is dolgozhatunk?
Szerencsére még nyugdíjba vonulás után is dönthetünk úgy, hogy dolgozni szeretnénk. A versenyszférában erre vonatkozóan nincs kereseti korlát, a megkapott fizetésünk után viszont ugyanúgy kell adóznunk mint az aktív korúaknak. A közszférában azonban a munkavégzés alatt a nyugdíj folyósítása szünetel.
Ez a döntés igen fontos, Tistyán László pécsi szociológus szerint ugyanis a leggyakoribb veszteségélmények a munkához kötődnek. A rutinszerű korai kelés és nyolc óra munka elmarad, így a nyugdíjasok gyakran elkezdenek leépülni. Ugyanilyen traumák lehetnek a családhoz kötődő veszteségélmények, például az „elmagányosodástól” való félelem, vagy az egészséghez kapcsolódó traumák, mint a betegségek és a lassú leépülés. Ezeket fontos, hogy elfogadjuk, ne rettegjünk: ugyanis mindenki megöregszik egyszer!
Vajon milyen nagyszülő leszel?
A társadalom tele van sztereotípiákkal a szeniorokat illetően. Sokan hiszik, hogy a nyugdíjasok rugalmatlanok, morcosak és lassúak. Miközben egy nagyon szerteágazó csoportról van szó – mondja a pécsi szociológus. Lampek Kinga és Törőcsik Mária pécsi marketingprofesszor által végzett kutatás a szeniorokat három kategóriába sorolja, amely megpróbálja szemléltetni, hogy a „morcos nyugdíjas” sztereotípia csak az egyik csoport a sok közül.
[box title=”Szuverén, korát vállaló idősek” box_color=”#8ad5b9″]
Akik úgy élik meg az öregkort, hogy új lehetőségek nyílnak meg előttük. Elégedettek, aktívak és kiegyensúlyozottak, szabadidős tevékenységek és utazás jellemző rájuk.[/box]
[box title=”Hagyományos idősek” box_color=”#96d3de”]
Akik monoton módon folytatják életüket, veszteségeiket elfogadják, ám nyugdíjas éveiken nem próbálnak meg változtatni. Önálló, megfelelő minőségű életet akarnak biztosítani maguknak.[/box]
[box title=”Apatikus idősek” box_color=”#ab98dc”]
Akik megtestesítik azt a fajta sztereotípiát, amit a társadalom az öregekről gondol. Társas kapcsolataikat leépítik, eltávolodnak a világtól, passzívak lesznek és lassan elbutulnak.[/box]
Ez a csoportleírás természetesen csak egy útmutató. Tistyán László elmondja, hogy ettől az időszaktól nem kell félni, a lényeg, hogy lássuk a lehetőségeinket és a nyugdíjas éveinkben is legyenek kitűzött céljaink. A bevételek és a kiadások szempontjából érdemes előre terveznünk, leginkább azért, hogy az életmódváltozást pozitívan éljük meg, de ha ahhoz van kedvünk, dolgozhatunk is nyugodtan.
