A nem mindennapi, egyszerre modern és múltidéző kertvárosi református templom bámulatos festett fakazettái és lenyűgöző hangzású orgonája nem csak a hívőket, hanem a turistákat is megszólítja.
A kertvárosi református templom egyáltalán nem nevezhető „szokásos” vagy „tipikus” református templomnak. Ebben nagy szerepet játszhat az, hogy ez a Tildy Zoltán utcában található pécsi templom kifejezetten újnak számít. Gondoljunk csak bele: a kertvárosi református gyülekezet szervezése mindössze 35 évvel ezelőtt kezdődött el, a hívők gyülekezeti házát pedig pár évre rá, 1986-ban építették fel, melynek gyülekezeti termében 1987. szeptember 20-án került sor az első istentiszteletre.
Lényegében ekkor született meg a kertvárosi református egyházközség, amit a ’80-as években gyorsan terjeszkedő lakótelepre költöző reformátusok hívtak életre, hiszen igény volt egy helyi hitközségre és templomra.
A közösség szervezésében kiemelkedő szerepe volt Szénási János és felesége, Szénásiné Gazda Klára lelkészeknek, akik továbbá a helyi kórust is megszervezték, és a gyülekezeti ház tetőterében szálláslehetőséget biztosítottak erdélyi és délvidéki menekülteknek. Az ő érdemük, hogy 1989-ben megkezdődhetett a kertvárosi református templom építése.
A templomot pedig nem akárki tervezte, hanem az Ybl-díjas pécsi építész, Tillai Ernő, aki többek között a Domus és a Szliven áruházak, a Konzum irodaház, és a pécsi Baptista Imaház épületeivel gazdagította Pécs épített értékeit.
A 600 férőhelyes, modern külsejű templom 1994-ben épült fel teljesen, de az első istentiszteletet már korábban megtartották itt, a kész templomot 1995-ben szentelték fel. Ekkortól pedig már nem csupán a kertvárosi és pécsi reformátusok, hanem a környező kisebb települések – például Bicsérd és Görcsöny – lakóinak imahelye is.
A templom felszentelése után 3 évvel, 1998 októberétől két harang is helyet kapott tornyában, melyeken a következő feliratok olvashatók: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” és „Soli Deo Gloria!”, azaz „Egyedül Istené a dicsőség”.
Tillai és Máthé András belsőépítész templomának egyes jellegzetességei a román kori templomépítészetet idézik: az egyszerű, vakolt főhomlokzat, a három félköríves ablak, a tornác hármas ívű nyílása, a torony ikerablakai ennek az építészeti kornak a jellegzetességei.
Ahogy az a református közösségi életnek és a református templomépítészetnek megfelel, a gyülekezeti terem és a karzat szerves része az egyhajós szent térnek.
Az istentiszteletet a családosok gyermekeikkel egy üvegfallal leválasztott különteremből kísérhetik figyelemmel, a templom emeltén pedig oktatótermek és egy videóstúdió is helyet kapott.
Mégis, a legfontosabb és legjellegzetesebb látványossága ennek a templomnak a mennyezete, melyen 159 darab – az ormánsági református templomok hagyományát idéző – növénymotívumokkal díszített festett fakazetta látható, melyek nem csupán a híveket, de a turistákat is nap mint nap elkápráztatják. A kazetták 2014 márciusában készültek el az egyházi és vallási pécsi épületek rekonstrukcióját, fejlesztését célzó Értékes Pécs elnevezésű program keretében, amelynek köszönhetően a kertvárosi református közösségnek közel 20 éves álma valósult meg.
A kertvárosi templom díszes mennyezete mindemellett azért is kiemelkedő, mivel jóval több kazettát tartalmaz, mint amennyit a legtöbb hazai református templomban láthatunk (ez a szám átlagosan nagyjából száz). A rend kedvéért meg kell jegyezni, hogy az ilyen és ehhez hasonló fakazetták nem csak a református templomok jellegzetességei, az unitárius és a római katolikus templomokban is találhatunk hasonló díszítőelemeket, noha nem olyan nagy számban.
Fiatalsága, modern külseje és bámulatos fakazettái mellett a templom nevezetességei közé tartozik az ország első, úgynevezett „váltócsúszkás” orgonája is, melyet a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. épített 2014-ben, szintén az Értékes Pécs projekt keretein belül. A nem mindennapi hangszer hét sípsorral rendelkezik, és igazi különlegessége abban rejlik, hogy modernnek is nevezhető formája ellenére a hangképe a 17. és 18. századi (azaz 300-400 évvel ezelőtti), jóval nagyobb orgonákét idézi, ez a kettősség pedig jól illeszkedik a templom arculatához.
