Befogad és kitaszít a világ – ezt a kettősséget élhetjük át Mácsai Pál és Huzella Péter pécsi Villon-estjén. Befogad, mert az előadást megtartják december 15-én a Zsolnay Negyedben, és kitaszít, mert személyes jelenlét helyett online követhetjük. De mennyire nyújthat a stream valódi élményt? Többek között erről is beszélt Mácsai Pál, aki szerint komoly fordulat zajlik a Covid okozta helyzetben.
– Sűrű időszakban beszélgetünk, hogy érzi magát?
– Jól, köszönöm, sűrűn. Az, hogy a színház bezárt, paradox módon sokasítja a színházigazgató feladatait (a szerk.: Mácsai Pál az Örkény István színház igazgatója), mindent újra ki kell találni, nincs rutin. Sok munka van a streammel, számos részpróbát igényel, és így tovább. Ez a helyzet: minden rendben van, hiszen nem állunk, hanem működünk, ez sok erőt is ad, és semmi nincs rendben, mert ez egy rendkívüli állapot. Utálatos is, inspiráló is.
– Több százszor játszották már Huzella Péterrel a Villon-estet, de ha jól tudom, ez lesz az első online előadás. Máshogy kell erre készülni?
– Ha tudomásul veszed, hogy minden más, akkor már ugyanolyan… Van hova nyúlni: életünk felét úgy töltjük a színpadon, hogy nincs közönség.
– Mit tapasztalnak az Örkény Színháznál, lehet igazán szuggesztív egy előadás streamelve, úgy, hogy képernyőn nézi a közönség?
– Mint néző, úgy tapasztalom, hogy igen. Mint előadó, hiányzik, mert a néző minden rezdülését, állapot-változását érzékeli az ember.
A stream jelentős fordulatnak tűnik. Vannak a kultúrhistóriában markáns technikai jellegű fordulatok, amiknek óriási szellemi következményei vannak. Ilyen például az írásbeliség létrejötte a történelmi idők kezdetén; ilyen a nyomtatás megjelenése a középkor vége felé; a távkommunikáció a modernitás elején; és ilyen az internetes kommunikáció is: mérföldkő, ami után az emberek másképp gondolkodnak, másképp emlékeznek, másképp jutnak élményekhez, mint korábban; és ennek a mai fordulatnak egyik eleme a színházi stream.
– Tehát létezhet a színháznak és az új, online technikának közös jövője?
– A színház a jelenlét és a jelen idő együttese. A stream a jelenlétet szublimáltan és elvontan, de a jelen időt evidensen tartja meg. És ehhez nem kell ezentúl egy központ, ahonnan sugároznak, valami MTV, ahova vagy befér valaki, vagy nem, hanem mindenki mindenkit elér, ha akar. És ha érdekes, amit csinál, akkor nézni is fogják. Ez egy jelentős fordulat. Az egész Covid-elzárkózás egyik nagyon világos következménye az online kommunikáció diadala. Ez a színházban is új gondolkodási irányokat fog nyitni, illetve nyitott máris. Túl egyszerű válasz az, hogy „ahh, ez nem színház”. Valóban nem úgy színház, ahogy eddig, de másképp mégiscsak az. Amikor megnézem Laurence Olivier Hamlet filmjét, az nem színház, de a Hamlet. A kettő között feltűnt egy új mező, maga a stream. Nem lehet nem észrevenni ezt. Mondom ezt úgy, hogy én minden kütyüt és elektromos felhajtást a színházban gyanakvással fogadok.
– Mire számíthat a közönség az előadáson?
– Villon verseit mondjuk és énekeljük. Illetve én mondom, Péter énekli a balladákat. Ő bizonyos szempontból eredeti jogaiba helyezi a szövegeket, mert Villon idején a vers még önmagában nem volt előadói műfaj, hanem énekelt szöveget jelentett elsősorban. Mondtam Huzella Péternek, hogy szívesen gitároznék, ő örült neki; és így egy jó gitáros (ő) és egy közepes gitáros (én) zenél, kicsit összetettebb a hangzás, mintha csak ő játszana. Nagyon szeretem ezt az estet, felüdülés számomra a zene és a szöveg váltakozása. Nem véletlen, hogy 22 éve játsszuk.
– Minek köszönhető, hogy nem unta meg?
– Nem unja meg az ember, ami jó irodalom.
– Egy kritikában az áll, hogy jól áll önnek a Villonság. Mit gondol erről?
– Villon perlekedő alkat, aki a fennálló világ evidenciáival, visszásságaival és kétszínűségével perlekedik. Másrészt pedig szerelmes alkat is, és ez a kettő ismerős számomra. De a deviancia bizonyos elemei – ne feledjük, Villon lopott, rabolt, és ölt is – tehát a törvényen kívüliség – nem jellemző rám. Minden esetre az összetett személyiség természetesen vonzó, felizgat, mint előadót.
– Lehet szó egyfajta párhuzamról múlt és jelen között?
– Hogyne. A színházban ugyanis nincs múlt. Az előadóművészetben csak jelen van. Júlia ma szerelmes Rómeóba. Olyan nincs, hogy valaki Kreonban egy háromezer évvel ezelőtti görög királyt lásson. A nézőtéren mindenki a maga, apját, királyát, miniszterelnökét, főnökét, tanárát éli meg benne. Villon is ma él, ma csavarog, ma szerelmes, ma lop, ma öl, ma bánja meg, ma dühös.
– Miért lehet Magyarországon ilyen nagy Villon népszerűsége?
– Faludy György a ’30-as évek második felében elkészítette a maga átiratait, amelyek rendkívül népszerűek lettek. Dühében az irodalmi kánon (mert miért olyan népszerű ez a Faludy?!) szintén lefordította a teljes életművet. Villont magyar nyelvre fordították legtöbbször és legtöbben, és nincs még egy olyan költő a világon, akinek az életművét ennyien fordították volna magyarra.
– Melyik a kedvenc balladája vagy idézete?
– Zeneileg a Vastag Margot-ról szóló ballada, azt nagyon szeretem játszani. Amúgy egyik nap ez, másik nap az a kedvencem. Most éppen a Ballada a senki fiáról című versből ezt a két sort tudom kiemelni: „s így kergettem az Istent, aki hátrált, / s a jövendőt, amely az otthonom.”
Az online közvetítésre IDE KATTINTVA válthatók jegyek:
Halász Kinga
(x)
