A perbeszédekkel folytatódott Kaposváron a pécsi Volvo-per tárgyalása. Az ügyész a holland–magyar üzletember CS. A.-ra, és a másik vádlottra, S. P.-re is börtönbüntetést kért. Ügyvédeik valamiért fontosnak tartották hangsúlyozni, mennyire felesleges volt politikusokat tanúként meghallgatni az eljárás során, védenceik felmentését kértek, és nehezményezték, hogy a „sajtó hergeli a pécsi közvéleményt.”
A Tüke Busz Zrt. egy holland cégtől 2015-ben vásárolt 115 használt Volvo autóbuszt. A pécsi önkormányzat közgyűlése úgy döntött, hogy az ügyletre a közlekedési cég 3,5 milliárd forint hitelt vehet fel. A vételár is ennyi lett. Csakhogy kiderült, a holland cég a 11 millió eurós vételárból közel 2,5 millió eurót különböző, vele kapcsolatban lévő személyeknek utalt át. Ez felvetette a korrupció gyanúját a holland, és a magyar hatóságok szerint is.
Az előzményekről a perről tudósító legutóbbi cikkünkben részletesen írtunk.
https://www.pecsma.hu/pecs-aktual/volvo-per-az-egyik-vadlott-leidiotazta-a-masikat-egy-lehallgatott-telefonbeszelgetesben/
A csütörtök reggel kezdődött tárgyalás – amin a két vádlottból csak az egyik, Cs. E. jelent meg – a vádbeszéddel indult. Az ügyész főbb állításai:
- A vádlottak célja az volt, hogy a Volvo Hollandia eredeti kedvező ajánlatát piaci árra tolják fel, a különbözetet pedig – egy, a Tüke Busz és a Volvo Hollandia közé „beékelt” holland közvetítő cég révén – eltegyék.
- A vádlottak már a közbeszerzés kiírása előtt tudták, mennyiért fogják megvenni a buszokat.
- A beiktatott holland közvetítő cég, és a céghez kötődő két vádlott nem végzett valós gazdasági tevékenységet, az egész színjáték volt, semmit nem tettek hozzá az ügylethez.
- A közvetítő cégnek csak rövid ideig volt a számláján a Tüke Busztól érkezett pénz, annak nagyobb részét azonnal továbbutalta a Volvónak, valójában nem volt pénzük erre az ügyletre.
- Színleltségre utal, hogy a Tüke Busz, és nem a közvetítő cég szakemberei mentek ellenőrizni a buszokat a Volvóhoz. A buszok hazahozatalát is a Tüke intézte egy külsős cég segítségével, a közvetítő ebben sem vett részt, bár ő fizette a számlát.
- A buszok egy pillanatig sem voltak a közvetítő cég birtokában, azt közvetlenül a Volvótól hozták el a Tüke Busz sofőrjei.
- A vádlottak szavahihetősége megkérdőjelezhető, hiszen mindketten ragaszkodnak ahhoz, hogy az ügy korábbi harmadrendű vádlottja, P. E. igenis végzett valós tevékenységet a neki Thaiföldre elutalt 550 ezer euróért cserébe, pedig P. E. az előkészítő szakaszban elismerte bűnösségét és lemondott a tárgyalásról. (Őt egyébként jogerősen el is ítélték, felfüggesztett börtönt és jelentős vagyonelkobzást kapott.)
- Egy lehallgatott telefonbeszélgetésben S. P. egy ismerősének azt mondta, ki kell találnia valamit, hogy miért utalt P. E.-nek 550 ezer eurót.
- Ha a vádlottak szerint a húszszázalékos árrés ebben az ügyletben rendben van, akkor miért elégedett meg a közvetítő cég tulajdonosa, S. P. mindössze két százalékkal.
Az ügyészség egyébként módosította az elkövetési értéket, némileg csökkentve azt, így az 666 millió forintban és némi apróban állt meg. Ennyi kára keletkezett az önkormányzati tulajdonban lévő Tüke Busznak.
Az ügyészség mindkét vádlottat különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalással vádolja. Enyhítő körülményként veszik figyelembe az időmúlást, és a büntetlen előéletet. Súlyosító körülményként a „nagyfokú szervezettséget”, és azt, hogy ugyan nem „korrupciós cselekményről” van szó, de korrupciós jellege van. Az ügyész azt kérte a bíróságtól, hogy Cs. A.-t, és S. P.-t börtönbüntetésre ítélje, úgy, hogy a büntetés kétharmadának lejárta után bocsáthatók szabadságra, a közügyektől tiltsa el őket, továbbá szabjon ki rájuk pénzbüntetést is. Cs. A.-ra 1,2 millió euró, S. P.-re 200 ezer euró vagyonelkobzást kért az ügyészség. Cs. A. esetében 8,5, S. P. esetében 7,5 év a lehetséges büntetési tétel középértéke.
Ezt követően először Cs. E. budapesti ügyvédjének perbeszéde következett, amiben elsősorban a vádirat ellentmondásaira, hiányosságaira kívánt rámutatni.
Főbb állításai:
- Két külön mozit néztek az ügyészséggel.
- Jogi fogalmakkal dobálózott az ügyész.
- Nem értett bizonyos gondolatmeneteket a vádbeszédben és a vádiratban. Nem tudja értelmezni például, hogy színlelt volt az ügylet, és hogy korrupciós jellegű bűncselekményről van szó.
- A vádbeszéd egyetlen konkrét tanúvallomásra sem hivatkozik, és a bizonyítékok értékelése is kimaradt a vádbeszédből.
- Egy sikeres, mindenki által transzparensen ellenőrzött buszbeszerzés büntetőjogi következményeiről kell dönteni, ami szürreális.
- Akkoriban a döntéshozók a tömegközlekedés összeomlását kockáztatták. Ezek a buszok a mai napig szállítják az utasokat.
- Szerinte a gazdasági csalás tényállás egy jogi „szörnyszülött”. Különböző jogászi szakvéleményeket olvasott fel, amelyek azt támasztják alá, hogy a valóságban nem alkalmazható ez a tényállás, tartózkodni kell az alkalmazásától.
- A tevékenység színleltségét a vádiratban semmi sem támasztja alá. A Cs. A.-nak felrótt dolgok nem utalnak gazdasági csalásra.
- Cs. A. lobbitevékenységet folytatott, amit semmi sem tilt.
- Szerinte P. E. „pragmatikusan” elfogadta az ügyészség javaslatát, beismerő vallomást tett, de óva int attól, hogy ezt terhelő körülménynek vegyék, hiszen a férfi a nyomozati szakaszban hosszan védekezett.
- Szerencsétlen körülmény, hogy a politika belekeveredett az ügybe, nem érti, miért kellett beidézni tanúként Bánki Eriket vagy Páva Zsoltot, ez „torz irányba” tolta az ügyet.
- A közvetítő cég bevonás „nem hókuszpókusz volt”, hiszen a Volvo nem kívánta a Tükének értékesíteni a buszokat.
- A 20 százalékos haszonkulcs reális ezen a piacon.
- Cs. A. nélkül ez az üzlet nem jött volna létre. Mindenki jól járt ezzel az ügylettel. Ez az ügyészségnek fáj, amit nem ért.
- Több tanú is megerősítette védence fontos szerepét az ügyletben. Nincs olyan tanúvallomás, ami a védekezését cáfolná, a vádiratban sem utalt erre az ügyészség.
- Okirati bizonyítékok is azt támasztják alá, hogy védence ténylegesen dolgozott.
A védő azt kérte a bíróságtól, mentse fel a vádlottat.
A holland állampolgár, S. P. pécsi védője nagyon sok pontban ugyanazokat az érveket hozta fel, mint kollégája.
Összefoglalva:
- A Volvo nem akart a Tükével üzletelni, ezért kellett a közvetítő cég
- A közvetítő opcióval lekötötte a buszokat, ez teljesen rendben van, nem kellett megszerezniük a tulajdonjogot, ez normális üzleti gyakorlat.
- Nem történt bűncselekmény, „a vádiratban megfogalmazott abszolút nem”.
- „Indokolatlan politikai hangulatkeltés” folyik, indokolatlan volt politikusok meghallgatása. A sajtó hergeli a pécsieket, kizárólag az ügyészség álláspontját ismertetve. (Ez lapunk esetében például egészen biztosan nem igaz, a perről szóló tudósításainkban minden esetben idéztük a vádlottakat és jogi képviselőiket is.)
- Nem volt színlelt a gazdasági tevékenység. Nem igaz, hogy a közvetítő cég nem csinált semmit. A vállalkozás „évtizedekig szereplője volt” a használtbusz-kereskedelemnek.
- Az önkormányzat hozta meg a szükséges döntéseket. Ha az önkormányzat 3,5 milliárdot határoz meg a beszerzésre, akkor a kereskedő, ha ezt megtudja, miért adná olcsóbban a buszokat. Nem lát ebben bűncselekményt.
- A lehallgatott beszélgetést magyarázva arról beszélt, hogy védence később, vallomásában megmagyarázta, mire gondolt, árnyalva az ott elhangzottakat.
- A harmadrendű vádlott beismerése a vád bizonyítására alkalmatlan.
- Nem érte a várost vagyoni hátrány.
A védő szerint nem történt bűncselekmény, ezért felmentést kért.
CS. A. az utolsó szó jogán elnézést kér korábbi viselkedéséért, amikor a vádiratot kézhez vette, majdnem megütötte a guta, frusztrált lett – mondta. Szerinte a média őt már kezdettől elítéli. (Ő volt az egyébként, aki nyilvánosság elé állt, egy helyi lapnak adott interjúban elismerve, ő az egyik érintettje az ügynek.) Megismételte az ügyvédek érveit, hangsúlyozva, hogy a közgyűlés döntött annak idején a Tüke Busz hitelfelvételéről. A döntés a tudomására jutott, ezt az információt pedig felhasználta – mondta. „Teljes mértékben” ártatlannak vallotta magát.
Ítélethirdetés jövő pénteken, május 5-én lesz Kaposváron.