Az idei városnapi ünnepségen Pro Civitate-kitüntetést kapott dr. Vonyó József történész, nyugalmazott címzetes egyetemi tanár, akit lelkiismeretes, magas színvonalon végzett, több évtizedes közéleti, akadémiai, kutatói és oktatói életpályájának elismeréséül díjaztak. A kitüntetés kapcsán kérdeztük a szakembert munkásságáról, a díjról és a Pécs történetével foglalkozó nagymonográfia jövőjéről.
Dr. Vonyó József immár másodszor kapta meg a város eme rangos elismerését. Ennek ellenére természetesen örül a kitüntetésnek, amit leginkább a Pécs történetét feldolgozó nagymonográfia szerkesztőbizottságának elnökeként végzett munkája elismerésének tart – de erről majd később.
A nyugalmazott címzetes egyetemi tanár gyakorlatilag teljesen véletlenül lett történész, bár mint mondja, már az általános- és a középiskolás korában is nagyon érdekelte e tudomány.
– Ennek ellenére sportújságíró szerettem volna lenni. Annak idején a Népsport főszerkesztő-helyettese, akitől tanácsot kértem, hogy hol lehetne megtanulni eme szakma fortélyait, azt tanácsolta, hogy tanuljak nyelveket, aztán majd lesz, ami lesz. Az ELTE orosz-arab szakára jelentkeztem, a felvételin meg is feleltem, de helyhiány miatt átirányítottak a pécsi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakára. Ehhez lehetett választani egy harmadik szakot is, amely az orosz lett. Tehát az akkori minisztérium döntésének köszönhetően lettem történész.
Az oktatásban eltöltött évtizedekre visszatekintve számtalan tanítványára a legbüszkébb. Szerinte bár az egyetem kutatóintézmény is, elsősorban mégis oktatási intézmény.
– Az oktatást mindig a kutatás elé helyeztem. Büszke vagyok arra, hogy nem adtam fel ezt az elvemet, s rengeteget foglalkoztam a diákokkal. Oktatói működésem idején a történelem szakon én voltam a szakdolgozati témavezetője a legtöbb diáknak. Tudták, hogy komolyan veszem, foglalkozom velük, ezért rengetegen írták nálam a diplomamunkájukat.
Sok tanítványára büszke, közülük is kiemelkedik azonban Erőss Zsolt, a Kronosz Kiadó vezetője, aki amellett, hogy kiváló történész, fontos könyvsorozatokat, illetve remek könyveket szerkeszt és ad ki, így a Kronosz az ország legfontosabb történeti-szakmai könyvkiadói közé emelkedett.
Az oktatás mellett azonban természetesen nem hanyagolta el a tudományos munkát sem, a magyar szélsőjobb és Gömbös Gyula egykori miniszterelnök egyik legkiemelkedőbb ismerője és kutatója Magyarországon. Szita László, a levéltár akkori igazgatója említette neki, hogy a Nemzeti Egység Pártja baranyai szervezetéről öt vaskos iratköteg vár arra, hogy valaki feldolgozza – ez lett doktorijának témája.
– Ez a Gömbös Gyula által átszervezett akkori kormánypárt iratanyaga volt. Ezzel kezdtem foglalkozni, amiből aztán több könyvem és sok tanulmányom született. Nemrég akadémiai nagydoktori értekezést nyújtottam be az egykori miniszterelnök életéről és politikai pályájáról, ha minden jól alakul, akkor év végére megvédem az értekezésemet – fogalmazott.
Ez a témaválasztás azért is érdekes, mert Vonyó József a rendszerváltás idején önkormányzati képviselőként és frakcióvezetőként tevékenykedett a pécsi képviselő-testületben. Az eltelt időszakban azonban már nemigen foglalkozik politikával, inkább a tudományos munkára koncentrál, hiszen a Pécs Története nagymonográfia szerkesztőbizottságának elnökeként már két kötet megjelenését segítette elő áldozatos munkájával.
– A Pécs történetét átfogóan tárgyaló kiadványokkal kapcsolatos első lépéseket nem én tettem, hanem a Pécsi Városvédő Egyesület, de a Pécs Története Alapítványt az én felvetésemre hozta létre az önkormányzat, s körvonalazódott az, ami végül lett belőle.
S miért fontos egy ilyen nagymonográfia megléte – ha a szakember kitüntetése legfőképp ennek a tevékenységnek köszönhető?
– Ez közös érdekünk, a legnemesebb értelemben vett közérdek. Egy ember akkor tud sikeres lenni, ha tisztában van önmagával, lehetőségeivel, adottságaival, körülményeivel. Ez egy városra, egy közösségre éppúgy érvényes. Szerkesztőtársaimmal és a szerzőkkel együtt arra törekszünk, hogy a megjelenő kötetek egy-egy korszak jellemzői közül megmutassák, Pécs fejlődésében mik az általános trendek, azok hogyan érvényesülnek, és mik azok a sajátosságok, amelyek megkülönböztetik más városoktól, mik ennek az okai, pozitívumai vagy negatívumai. Ha valaki ilyen módon tekinti saját városának történetét, akkor abból a politikai, gazdasági és kulturális vezetők leszűrhetik a tanulságokat, tudnak építkezni, tudják, hogy mibe nem érdemes belevágni, miben lehet valami újat létrehozni.
Bár a címzetes egyetemi tanár már nyugdíjas, ez nem jelenti azt, hogy semmittevéssel múlatná az időt, hiszen más tudományszervezői, szerkesztői tevékenységet is folytat. Idősebb fiának három gyermeke is épp elég időtöltéssel „látja” el, de kisebbik fia családja is hamarosan megajándékozza egy unokával – bár ő Milánóban fog megszületni, ezért csak ritkán láthatja majd élőben. Emellett – ha éppen nem az alapítvány dolgaival és a különböző szakmai testületek ügyeivel foglalatoskodik – azért jut némi ideje egy kis horgászatra, de feleségével komolyzenei koncertekre és színházba járnak, bár másik kedvenc hobbijára, a táncra már tényleg egyre kevesebb ideje és energiája jut.
[su_box title=”Névjegy” style=”soft” box_color=”#18b248″ title_color=”#0c0b0b”]1945. április 13-án született Sellyén, a siklósi Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett. A Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-történelem-orosz szakon szerzett diplomát 1967-ben, majd ’72-ben az ELTE történelem kiegészítő szakán végzett. 2011-ben címzetes egyetemi tanár lett. Felesége Baranyai Anna matematika-fizika szakos tanár, 1986 és 2006 között a pécsi Köztársaság téri Általános Iskola igazgatója. Két fiút neveltek, Péter (1974) cégvezető, a pécsi tájfutósport egyik meghatározó alakja, Tamás (1979) a milánói Bocconi Egyetemen oktat. Legidősebb unokája Virág (1996), az ELTE II. éves egyetemi hallgatója, Péter András (1999), a Nagy Lajos Gimnázium harmadéves diákja, István Levente (2009) a Koch Valéria Iskolaközpont elsős kisiskolása.[/su_box]
