Varázslatos kórushangzást produkált a három nemzetközileg is leg(el)ismertebb pécsi kórus a Kodály Központ „Pécsi Hangzás” sorozatának február 21-i hangversenyén.
A kétszeres kórusolimpiai bajnok Bartók Férfikar Lakner Tamással, a Berlini Rádió Nőikarát is legyőző Bartók Leánykar Kertész Attila vezetésével és a 30 nemzetközi díjat nyert Pécsi Kamarakórus a karnagyuk, Tillai Aurél nevéhez kapcsolható „pécsi kórusiskola” legfőbb erényeit, az árnyalt, differenciált hangzást és érzelemgazdag jelentésközpontúságot állították elénk, a Liszt-díjas karnagyok által vezényelt hangversenyen.
Már a nyitó összkar, Kodály-Berzsenyi: Magyarokhoz kánonja azzal a mélyen átélt összetettséggel szólalt meg, amely a pécsi kórusok legjobbjait mindig is jellemezte. A Bartók Férfikar műsorában most is Kodály művei, a Karádi nóták és főleg a Huszt mutatták fel azt az értéket, mellyel a világ férfikarainak élvonalába került az együttes, de öröm volt hallani a megfiatalított kórus finom hangzását Liszt és Florent Schmitt lágyabb tónusú műveiben. De az is Lakner Tamás tudatos műsorpolitikai törekvéseit dicséri, ahogy a közös éneklés népdalai mellett Brahms 5. magyar táncát előadták a Pécs Cantatról megkedvelt Robert Sund feldolgozásában.
A Kodály Gimnázium Bartók Leánykara évtizedek óta a nemzetközi ifjúsági kórusok legjobbjai közé tartozik – 1979-benmég a Berlini Rádió Nőikarát is legyőzték egy versenyen –, s az állandóan változó összetétel melletti folyamatosan magas színvonal Kertész Attila munkáját dicséri. Szépen szóltak ezúttal is a Kodály-művek, a megénekeltetett Táncnóta és a Cigánysirató, de az igazi katarzist Bartók Falun-ciklusa jelentette Ambrus Orsolya és Szente Melinda líraian szép szólóival és Körtesi András erőteljesen virtuóz zongorakíséretével. Karai József: Éjszaka című, rendkívül nehéz kortárs művének „füttyögős”, vastapsos előadásával pedig azt is megmutatták, hogy a modern zene jó előadásával missziót is lehet teljesíteni.
A szünet után a Zengő együttes Bartók által gyűjtött népdalokra építő műsora szintén igényességével és harsányságtól mentesen is átütő erejével hatott a közönségre, megmutatva, hogy nemcsak „kísérő együttesként” tudnak hangulatot teremteni.
A Pécsi Hangzás kórushangversenyét stílszerűen a világszerte legismertebb együttes, a Magyar Örökség-díjjal kitüntetett Pécsi Kamarakórus műsora zárta, akik mesterük, Tillai Aurél vezényletével, a korábban hallott tanítványok által vezetett együttesek hangzásvilágát is jellemző finom és lágy, ugyanakkor más felállásban erőteljesen drámai „pécsi (kórus)hangzással” kápráztatták el a közönséget. Schein és Liszt egyházi művei – főleg utóbbinak dr. Kopjár Gábor orgonakíséretével előadott Ave Mariája – puha színárnyalatokban voltak gazdagok, míg Kodály Liszt Ferenchez című, Vörösmarty ódája nyomán írott hatalmas vegyeskari műve „emberi léptékű grandiozitásával” és mondanivalójának nemzeti sorskérdésekhez illő pátoszával hatott katartikusan.
Tillai Aurél zeneszerzőként jegyzett Erdélyi népdalai pedig egyfajta szintézist sugároztak e kétfajta hangzásvilág között. A „Pécsi Hangzás” kóruskoncertjét a három kiváló együttesnek a csaknem ezerfőnyi közönséggel való jó hangulatú közös éneklése zárta a Kodály Központban, ahol az intézmény névadójának szellemisége ezúttal maximálisan érvényre jutott.
Kovács Attila írása.
