Farkas Tamás végtelenül szerény és jóságos a kollégái, barátai szerint, ami nem meglepő. Több évtizeddel ezelőtt az élővilág védelmére tette fel az életét, amikor eldöntötte, hogy a tanítás mellett egy állatmenhely és egyesület vezetését vállalja magára.
– Biológiát, földrajzot, természettudományokat tanít a Művészeti Gimnázium és Szakközépiskolában, s vezeti a Misina Természet- és Állatvédő Egyesületet. Erre vágyott gyerekfejjel?
– Nagyjából. Mindig is közel állt hozzám az élővilág, a természet, később pedig a gyerekekkel való foglalkozás is érdekelt, szerencsére mostani munkáim ötvözik ezeket a vágyálmokat, így szerencsésnek mondhatom magam.
– Mi adta meg a természet és az állatok védelme felé az első lökést?
– Óriási motivációt adott, hogy nagyapámmal rengeteget jártunk ki a természetbe, s az, hogy voltak olyan tanáraim, akik szívvel-lélekkel adták át tudásukat. A tanári pályára pedig leginkább azért voltam fogékony, mert anyám is pedagógus volt, sőt nagyapám iskolaigazgatóként is dolgozott. Szerencsére mindegyikük olyan tanár volt, akire az órán kívül is számítani lehetett.
– A természet mellett mi érdekelte?
– Kora gyermekkoromtól játszottam hangszereken, tenorkürtön és harsonán; úttörőzenekarban voltam tag, s később az ércbányász zenekarban is lelkesen fújtam. Amikor feladataim megsokszorozódtak, döntenem kellett, mibe fektetek nagyobb energiát. Azért persze, ha ritkán is, mostanában is játszom, leginkább önmagam szórakoztatására.
– A tanári pálya önmagában kihívás, de meg kell küzdenie a civil szektor minden bújával, bánatával is. Húsz éve működik a Misina, de nem adta fel. Mi ad erőt?
– Mindig akadnak kihívások, s jó érzés leküzdeni őket. Egyben iszonyú nagy felelősség, hogy a befogadott hatszáz állatnak nap mint nap tudjunk enni adni, hogy a gyermekeknek programokat tudjunk szervezni. De hozzá kell tenni: akkor is hálás a szerepünk, ha megannyi nehézséggel kell is megküzdenünk. Jó dolog megmenteni az állatokat, megismertetni a gyermekeket az élővilág szereplőivel.
– Működik még az állatos hívószó a mai kor gyermekeinél?
– Mindenben mások a mostani gyerekek, mint régen. Türelmetlenebbek, gyorsabbak, szemmel láthatóan úsznak az információk tengerében. Az állatok viszont nyugalmat, fegyelmet, következetességet követelnek. S talán éppen ez az, ami megtanítja őket arra, hogy van másfajta élet is, nemcsak az, amit az interneten, a tévében látnak. Akit „megfertőz” ez a világ, rengeteget tanul, ráadásul az életben hasznosítható információkat kap, új, pozitív jellemvonásokkal is gazdagodhat. Megdöbbentő, hogy a kutyás foglalkozások során olyan gyerekek nyílnak meg, mozdulnak el az élővilág felé, akikről ezt saját anyja vagy apja sem gondolná.
– Farkas Tamás gyermekei örökölték a természet szeretetét?
– Teljes mértékben. Két lányom szerintem világ életében az élővilág, az állatok, a természet közelében marad. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy kövessenek, de mindketten vonzódnak a biológia, a természettudományok felé, s pályaválasztás előtt állnak. Szabadon dönthetnek, szóval majd meglátjuk, mi lesz velük…
