Balkan Festival, WinterFest, retrópartik, emlékestek százai: mind-mind egy végletekig elhivatott, örökmozgó pécsi rendezvényszervezőhöz köthető. Trubics Zorán a magyar könnyűzenei élet több generációjának legnagyobb alakjait hozta el a pécsieknek.
– Ma már lehet célzottan a szervezői szakmát tanulni, te viszont még teljesen másfelé indultál a pályán.
– Így van. Számomra gyerekkoromtól kezdve mindig is nagyon fontos volt a természet, az élővilág. Szüleim inspirálására kerültem az állategészségügybe, ahol teljesen privát munkahelyem volt – élelmiszer-ellenőrként dolgoztam tizenöt évig.
– Hogyan indult a rendezvényszervezés?
– Tizenévesen meghallottam Demjén Ferenc hangját, tulajdonképpen ez indított el a pályán. Rögtön beleszerettem, amikor pedig Pécsre jöttek a V-Motorockkal, sikerült megismerkednem vele. Életre szóló barátságot kötöttünk. Szerveztem itt egy V-Motorock-klubot, ahol együtt hallgattuk a kor legmenőbb magyar lemezeit.
[su_quote]Ekkortájt kezdett fellendülni a hakni műfaja, Demjén Rózsit szerették volna Pécsre hívni. Engem kerestek meg, hívjam le őt, szervezzek le vele egy koncertet. Ez volt az egyik első munkám. Az évek során lassan megismerkedtem az akkori zenei nagyságokkal, őket is sikerült meg-meghívni Pécsre.[/su_quote]
Abban az időben, huszonévesként délelőtt az állategészségügyben dolgoztam, péntekenként és hétvégén pedig a legnagyobb zenészekkel mentem bulizni. Ez tizenöt évig ment párhuzamosan, mivel a kisebb fellépések szervezéséből még nem lehetett megélni. Mikor aztán az élőzenélés is megjelent, egyre nehezebbé vált a két munkát szinkronban végezni, így teljesen áteveztem a rendezvényszervezésre.
– Mi kell ahhoz, hogy valakiből sikeres rendezvényszervező váljon?
– A rendezvényszervezésnek a jó ötlet az alfája és az omegája. Rá kell érezni arra, kit, mikor és milyen formában kell tálalni az embereknek. Ha jó az elképzelés, nyert ügyed van. Persze el kellett telnie jó pár évnek, mire én is ráéreztem erre, beletanultam. Ma már, több évtized után talán mondhatom, hogy a véremben van. Ezzel együtt megesik, hogy nem jön be valami, bárhogy is hirdetjük azt, nem fogynak a jegyek és vissza kell mondani – ugyanakkor néha elég egy név is a sikerhez, mint napjainkban a Neoton, vagy az ABBA, de ha bedobjuk a Mamma Miát, félig már nyert ügyünk van. Mondanom sem kell talán, hogy a zene szeretete is elengedhetetlen a feladatokhoz. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a munkám és a hobbim is ez egyszerre. Ráadásul nincs is klasszikus értelemben vett munkahelyem, nem kell sehová bemennem dolgozni.
– Sok évtizede szervezed már a rendezvényeket, melyikeket emelnéd ki közülük?
– Az első emlékezetes koncertem nem is Pécsen volt, hanem Siklóson, a várban. Demjén Rózsi barátomat hívtam meg, özönlöttek rá az emberek, egészen elképesztő tömeg jött össze. De számos nagy bulit hoztam össze a Neotonnal, a Hooligansszel, óriási élmények voltak az első Punnany és Halott Pénz koncertek a sportcsarnokban. Azóta már ők önállósították magukat, külön menedzsmenttel rendelkeznek. Nyilván a nagy külföldi fellépőket sem szabad elfelejteni.
Nagy siker volt, hogy 2008-ban Pécsre hoztam a Boney-M-et. Járt itt Chris Norman, a Smokie énekese is. Sikerült idecsábítani a KFT-t is, a Karthagót, a Bikinit, Deák Bill Gyulát egy-egy buli erejéig.
– Nem gondoltál rá, hogy Budapestre tedd át a székhelyedet, ahol nagyobb tömegeket érhetsz el?
– Soha nem gondoltam rá. Imádom Pécset. A főváros nekem túl zajos, túl forgalmas. Nagy eredményemnek tartom, hogy sikerült egy jó támogatói hálózatot kiépíteni egy ilyen kisebb városban is, már szinte bármit össze lehet hozni.
[su_quote]Az pedig külön öröm, hogy nem azért állnak egy-egy rendezvény mellé, mert például Zorán lép fel, hanem mert a másik, a Trubics Zorán szervezi![/su_quote]
– Hogyan dől el az, hogy kiket hívsz meg egy-egy bulira?
– Többféle elv is érvényesül. Sokszor gondolkodom abban: ha régen volt már, próbáljuk meg még egyszer, újra! Figyelem a tévét, rádiót folyamatosan. Említettem, hogy vannak olyan nevek is, melyekkel ma könnyen eladható minden. Folyamatosan pörög az agyam, van, hogy például egy pár pohár bor társaságában, vagy sportolás közben jön meg az ötlet. De tényleg, jó pár év után könnyebben rá lehet érezni ezekre.
Vannak a nagy, örök nevek, akikkel nem lehet mellényúlni, és vannak azok, akik hatalmas marketinggel két hónap alatt hírnevet szereznek.
Utóbbiakkal is lehet – sőt, kell is – próbálkozni, de általános tapasztalat, hogy nem maradnak fent sokáig. A régiek működnek igazán.
– Ezek szerint nagyon képben vagy a hazai zenei élettel.
– Persze! Szerencsés helyzetben voltam nagyon sokáig, hiszen amikor fiatal voltam, még nem volt ennyi zenész, mint ma, ráadásul azoknak szervezhettem koncertet, akiket én is nagyon szerettem. Közel két évtizeden át csak a régiekből válogattam. Aztán jött a következő generáció – Kozso, V-Tech, Desperado például – akiket szintén meg kellett ismerni, és akik ma már szintén retrónak számítanak. A legújabb generációt is figyelemmel kísérem, a Punnany Massifot, a Halott Pénzt és a különböző tehetségkutatókból megismert énekeseket, bandákat.
– Kik azok a művészek, előadók, akikkel szorosabb kapcsolatba kerültél az évek folyamán?
– Én mindig arra törekedtem, hogy a kapcsolataim ne csak pár hetes munkakapcsolatok legyenek, hanem valódi barátságok szövődjenek. Demjén Ferencen kívül – aki lányom keresztapja is – örök barátságot kötöttem Varga Miklóssal, Vikidál Gyulával, az omegás fiúkkal, Szűcs Judithtal, Zoltán Erikával, D. Nagy Lajossal, Charlie-val. Katona Klárival is, akit nagyon szeretnék újra Pécsre csábítani.
Sajnos sokan vannak azok is, akik már elmentek közülünk. Cserháti Zsuzsával, Máté Péterrel, Orbán Józsival is nagyon jó kapcsolatot ápoltam, nem is beszélve Somló Tamásról.
– A sok munka közben hogyan tudsz regenerálódni?
– Idén lépek az ötvenötödik életévembe, ilyenkorra már elfárad az ember. A természet azonban mindig segít kikapcsolni. Két lányom van, ők is segítenek ebben: Míra tizennyolc éves, Nóri most elsős az általános iskolában. Elváltam, de igyekszem annyi időt tölteni a gyerekeimmel, amennyit csak tudok. Velük és a jelenlegi párommal sok időt töltünk Orfűn, szerte Baranyában. Szerelmes vagyok Horvátországba is, évente több alkalommal is lemegyek a tengerhez. Itthon pedig hetente háromszor úszni járok, ez nem csak testi edzést jelent, sokszor ilyenkor jönnek a jobbnál jobb koncertötletek!