Szülinap, névnap, karácsony, húsvét, ajándékvásárlás, rohanás, stressz, pénzköltés – mindez általában egy bevásárlóközpontban vagy plázában. Pedig ha körülnéznénk, kiderülne, hogy karnyújtásnyira tőlünk olyan pécsiek élnek, akik a tömegtermékek helyett egyedi portékát kínálnak nekünk. A Pécsma.hu ezért úgy döntött, támogatja a helyi gazdaságot, és időről időre bemutatjuk a városban alkotó kisvállalkozókat.
Mikulik Kreatív Műhely
Molnár Éva anyukájának és nagymamájának köszönheti tehetségét, vállalkozásának furcsa nevét pedig Mikulik Ludmilla nevű üknagymamájának. Hogy mik is készülnek a nappali egyik elszeparált részében? Most megmutatjuk!
-Milyen kreatív terméket takar a Mikulik márkanév?
– Az egyes szám nem helytálló, több dolog születik a Mikulik név égisze alatt. Kerámia tárgyakat és ékszereket, valamint zokniállatokat készítek. A kerámia a legfrissebb szerelem, ezzel gyakorlatilag idén márciusban kezdtem foglalkozni, a zokniállatkák alapötlete pedig egy véletlenül hozzám került könyvből jött, amit aztán továbbfejlesztettem. Előbbi szakmát egy fazekas iskolában tanulom jelenleg is, Németh Sára kezei alatt.
– Mi az eredeti végzettséged, foglalkozásod?
– Végzettségem szerint pszichológus vagyok, de marketing és sales vonulaton dolgozom egy multi cégnél. Nem igazán rokon szakág egyik sem a klasszikus értelemben, ugyanakkor kapóra jönnek a sales és marketing tapasztalatok a saját termékek kialakításánál. És nem mellékesen egy klassz főállás, mert szerintem ebben a világban egyelőre úgy lehet csak görcsmentesen alkotni, ha van egy biztos alapod.
– A zokniállatokról mindenkinek az jut az eszébe, hogy az elvásott lábravalókból készülnek. Gondolom, te nem abból varrod őket.
– Zömében új zoknikból dolgozom. Néha beszabadulok egy bababoltba, máskor a férfi ruhaosztályon válogatok, ha messzebbre utazunk, mindig hozok haza egy-két izgalmas lábravalót. Meglátom, és ha egyből beugrik róla, milyen állatka készülhet belőle, akkor jöhet! A zokni azért szuper, mert annyira jó puha, hogy egy ilyen állatkát csak ölelgetni lehet. Persze olyan tömőanyagot használok, ami ezt még megdobja egy kicsit. Ez egy spéci anyag, ami direkt plüssállatok készítéséhez kiváló, szuper rugalmas és pehelykönnyű, pormentes, szagmentes és még mosható is.
– Kerámiáid letisztultak, egyszerűek, de nagyszerűek. Te hogyan jellemeznéd őket?
– Én az egyszerű dolgokat látom szépnek, és elegánsnak, igyekszem ezt a stílust a kerámiákban is érvényesíteni, akár ékszer, akár dísztárgy. Szeretem a natúr, ősi beütésű dolgokat is, az egyenetlen felületeket, kézzel gyúrt tárgyakat. Most is egy ilyen készleten dolgozom, aki követ minket Facebookon, az elsők közt láthatja majd!
[frame]A következő ASzPIK időpontja: október 12. szombat. A piacon véradás is lesz 10:00-13:00-ig.[/frame]
Kalácska
Tíz évvel ezelőtt szeretett bele a mézeskalács dísztárgyakba. Eleinte hobbinak indult az egész, de mára önkifejezési formává vált. Csordás Judit előtt nincs lehetetlen, a nyitható bőröndön keresztül az adventi koszorúig szinte bármit el tud készíteni tésztából.
– A mézeskalács figurák, dísztárgyak ma is trendinek számítanak? Van rájuk igény?
– Szerintem még a tükrös, piros szívecskéknek is van létjogosultsága, ha ízlésesen készítik el őket. Ennek ellenére megfigyelhető, hogy az emberek többsége még nem tud elvonatkoztatni a mézeskalács-karácsony párostól. Az én mézeseim többnyire a barátoknak, ismerősöknek készülnek, bár tavaly november óta vásározni is járok velük. Szerencsére egyre többen keresnek meg, hogy van-e valami ötletem születésnapra, ballagásra vagy egyéb alkalmakra. Fontos hangsúlyozni, hogy dísztárgyaknak, ajándéktárgyaknak sütöm a mézeskalácsokat, nem étkezési célra.
– Hogyan készülnek a sütemények? Formákkal dolgozol, vagy kézzel alakítod őket?
– A formák kiszúróformákkal jönnek létre. Régen elvetemült gyűjtő voltam, rengeteg formám van már. Szerencsémre találtam magamnak egy ezermestert Geresdlakon, aki elkészíti nekem a speciális sablonokat. De a tulipánokat, dobozokat, bölcsőket először kartonpapírra rajzolom, majd kézzel szabom ki őket. Díszíteni a hagyományos tojásfehérje-porcukor összeállítással szoktam a mézeseket, a mázat celofán zacskóba töltöm, úgy rajzolok.
– Mi volt az eddigi legszokatlanabb mézeskalács figurád?
– Ahogy így sorra veszem, a legdurvább talán a bőrönd volt. Napokat agyaltunk rajta a kollégámmal, aki kérte. A felesége 30. születésnapjára készült. Eredetileg egy dobozt rendelt, de nem találtam elég ötletesnek. Ezért aludtam rá egyet, és meg is született a bőrönd ötlete. A második a sorban a bölcső, illetve a télapó szánja, mindkettő több próbasütésen esett át, mire elérte végleges formáját.
– Kik tartoznak elsősorban a vásárlóid közé?
– Ez attól függ, hogy a vásárok során kivel futok össze. Nagyon változatos. A pécsváradi várvásárra szívesen viszek pajzsokat karddal, mert egyszer elém állt egy 6-7 éves forma legényke, végignézte a mézeseket és értetlenkedve tette fel a kérdést: „Tessék mondani, fiúnak való nincsen?” Na, akkor leinformálódtam, hogy szerinte milyen is az a fiúnak való, és sorolta. Hát így lettek pajzsok. De leginkább az idősebb hölgyek kedvelik a munkáimat, mert őket még emlékezteti a gyermekkorukra.
