A készülő erdőtörvényben az egyoldalú, nyereségérdekelt gazdálkodói szemlélet helyett az erdők védelmét, bővítését ösztönző szabályozókra van szükség – mondta az MTI-nek Szabó Marcel zöldombudsman, aki a napokban juttatta el javaslatát a Vidékfejlesztési Minisztériumnak.
A trianoni békeszerződés nyomán az erdők az ország területének 12 százalékára csökkentek. Ez az eltelt csaknem száz év alatt, az erdész szakma kitartó erőfeszítéseinek köszönhetően, csaknem a duplájára, 20 százalékra nőtt, ám ez még mindig messze elmarad az uniós átlagtól, ami 35 százalék – mondta az alapvető jogok biztosának jövő nemzedékek érdekeiért felelős helyettese.
A magyarországi természetes erdők viszonylag jó állapotban vannak, talán ezért is alkotják a Pannon régió egyik legfontosabb, unió által is elismert természeti értékét. A magyarországi erdőknek azonban csak a 60 százaléka természetes, a többi nagyrészt nem is a tájra jellemző fákból álló tábla, amelyet sok esetben mértani alaprajz szerint, gépi kitermelés céljából ültettek, ilyeneket lehet látni a vonatablakokból – mondta a szakember. Ezek soha nem alkotnak természetes élőhelyet, csak azért telepítették a gazdálkodók, hogy néhány évtized múlva az utolsó fáig kivágják – tette hozzá.
Ezzel szemben az erdő a maga természetes formájában folyamatosan megújul, gyakorlatilag örökké él. A modern gyakorlat szerint gondozása úgynevezett szálaló technikával történik, ami jelentős emberi munkát igényel, de a nemzetközi tapasztalatok szerint eltartja magát – mondta az ombudsman.
Azt az évi néhány milliárd forintot viszont, ami az állami erdőgazdálkodásból származik, fokozatosan vissza kellene forgatni az erdők fejlesztésébe, állapotuk javításába, a fakitermelés mennyiségét pedig már nem lenne szabad növelni – vélekedett Szabó Marcel, aki szerint ökológiai, természetvédelmi szempontból teljesen abszurd, hogy egy olyan ország, amelyben az erdőterületek aránya alig több az uniós átlag felénél, fát exportál.
A táj folyamatos erdőborítottságának megőrzése, bővítése, a tarvágások visszaszorítása és a „felsebzett” föld gyógyítása a legfontosabb feladat. Ezért van szükség arra, hogy az erdőtörvényben a gazdasági prioritások, nyereségességi szempontok mellett megjelenjenek az egész közösség érdekét szolgáló védelmi és közjóléti funkciók, amelyek a ma élők és a jövő nemzedék érdekeit is szolgálják – jelentette ki a zöldombudsman.
Az erdő materiális szolgáltatása a piacon értékesíthető farönk, védelmi funkciói közé tartozik viszont a talaj, a levegő és a víz minőségének védelme, az árvízvédelem, valamint a fajok sokféleségének biztosítása. Az erdő megszámlálhatatlan növény- és állatfaj élőhelye. Az erdő közjóléti funkciói közé tartozik rekreációs, egészségügyi szerepe, vagy akár a táj szépsége és mindazok a nem materiális értékek, amelyeket az emberi kultúra az erdőnek tulajdonít, és különösen értékessé, semmi mással nem pótolhatóvá váltak a mai urbanizált, technicizált világban – sorolta a szakember.
Szabó Marcel szerint ezek legalább olyan fontos szempontok mint a gazdaságosság, a kettő között egyensúlyra kell törekedni, és ez csak az ökológiai szempont felé billenhet, mert ha a törvény egyeduralkodóvá teszi és rákényszeríti az állami erdők kezelőire a bevételorientált szemléletet, az tovább rontaná hazai erdeink állapotát. Olyan ösztönzőkre van szükség a készülő jogszabályban, amelyek a természetközeli állapotok megőrzésére és az erdőterület bővítésére sarkallják az erdőkezelőket, a döntéshozókat.
Az alapvető jogok biztosának helyettese arra is felhívta a figyelmet, hogy az alaptörvény nevesíti és alkotmányos védelemben részesíti az erdőket: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége”.
