Sok szülő nem tudja, hogy mikor is kellene elkezdeni megtanítani a gyermeket a pénzzel bánni. Mikor adjon zsebpénzt, abból is mennyit és hogyan? Óvodában? Vagy általános-, esetleg középiskolában? Pécsi gyermekpszichológus elárulja a jó tanácsait és az intelmeit, hogy milyen elveket érdemes követni, és mi az, ami tilos!
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a gyermek pénzhez való viszonya elsősorban annak mentén alakul ki, ahogyan a szülők viszonyulnak a pénzhez. Ha a gyermek azt látta, hogy spórolás van, és minden vásárlásnál megfontoljuk, hogy mit teszünk a kosárba, akkor ez a gyermekbe is beleivódik.
Kezdjük el már óvodában!
Egy egészséges családban a pénzre való nevelés már pici kortól elkezdődik. Amikor vásárol a család, jó ha már kora gyermekkorban látja és érzékeli a tipegő, hogy a játékot és a csokit pénzért veszi anya és apa, a pénzt pedig munkával keresi meg.
– Fontos beavatni a gyerekeket a pénzkeresés és -költés folyamatába, hogy lássa és gondolja végig, hogy ha valamit nagyon szeretne, akkor az mennyire arányos a szülők fizetésével. Persze ezt sokáig nem fogják érteni, de ha mindenbe beavatjuk, egyre könnyebben fog mozogni a financiális világban – mondja Goldmann-né Fehér Hajnalka pécsi gyermekpszichológus.
A persely bevezetése mindenképpen ajánlott, ahova a poronty gyűjtögetheti nemcsak a zsebpénzét, de mondjuk a szőnyegen talált aprót, a nagymama ajándékpénzét, és egyéb kisebb tételeket.
Zsebpénz? Oké, de mennyi?
Kisiskolás korban merül fel általában az igény először, hogy a csemeték is valamilyen szinten saját maguk oszthassák be a pénzüket. Ez azért is van, mert a számfogalom 7-8 éves korban stabilizálódik, vagyis fel tudja fogni már a pénz mibenlétét. Ekkor javasolt buzdítani a gyermeket a gyűjtögetésre, apránként pénzt adni neki, majd engedni, hogy vesse össze a bolti csoki árával, és ha gondolja, vegye meg. Ha úgy dönt, hogy inkább gyűjti, akkor pedig megláthatja, hogy mennyi spórolás után veheti meg az áhított játékát.
Tehát kisiskolás korban már adhatunk zsebpénzt a picinek, a legideálisabb megoldás, ha heti apanázst adunk, ez pedig legyen nagyjából reális, ami a hétköznapi csoki- és üdítővásárlást illeti, és természetesen ne tartalmazza a menza és a tankönyvek árát, ezt semmiképpen se bízzuk a gyerekre!
Amit ne tegyünk!
– Ha idő előtt elfogy a zsebpénze, semmiképpen ne pótoljuk, ugyanis így nem fogja tudni megtanulni, hogy ha elköltöttük, akkor bizony elköltöttük – teszi hozzá a szakember.
Semmiképpen ne mondjuk meg a gyereknek, hogy mire költse a pénzt, mert így nem fogja magáénak érezni, és nem tanul önállóságot. Hiába gondoljuk, hogy felesleges butaságra karja költeni a spórolt pénzét, ne szóljunk bele!
Bár lehet hogy alapvető dolog, de ne kérjünk soha kölcsön a gyerektől, még akkor se, ha nincs aprónk parkolásra, és hirtelen nem tudjuk hogyan megoldani a helyzetet – vagy ha mégis, akkor kötelességünk visszafizetni.
