Összesen körülbelül 40 óra szökés után megkerült Zsemle Karcsi aranyhörcsög. De hogyan és honnan került elő – na, az nem egy mindennapi történet.
Zsemle Karcsi szombaton lépett meg, puha fészkét hátrahagyva, lelegelve dísznövényt és törölközőt. Bár utazásom előtt minden ajtót bezártam, mégiscsak sikerült két szobán keresztül kijutnia a fürdőszobába, azon belül is a kád aljába.
Hétfő délután munkából hazatérve úgy döntöttem, hogy a kád alá még egyszer be kell néznem, pláne mivel a kirakott hörcsögcsaliban volt egy kis „ajándék”. Jól sejtettem, a rafinált kis állat a kád legszélén-legalján a portengerbe – nem azért, mert nem takarítok, hanem mert nem férek oda – fúrta be magát. Erőszakkal lehajtom a felpenderedett ezeréves linóleumot a kád szélén, aztán benézek zseblámpával. Nézek erre, nézek arra, hopp, a sarokban ott látok lapulni egy szuszogó hörcsög alakú narancssárga gombócot, mondom: ez Zsemle Karcsi!
A hörcsögök nappal mély álomban vannak, itt is ez történt, Karcsi úgy alszik, mint a bunda, de hogyan ébresszük fel és mivel kampózzuk ki onnan? Előkerült a partvisnyél. Ledobtam magam a földre, elkezdem piszkálni a nyéllel. Erre kényelmesen megfordul, elkezd mosakodni, „na, kisfiam ott nem leszel tisztább” – mondom magamban. A lökdösést nem szereti, álmos kis gombszemét kinyitja, majd hátrébb iszkol, lepihen. Eltelt 20 perc. Bemászok a kádba, ugrálok benne egy sort, sőt, bekiabáltam a lefolyóba is, hátha felébred. Egyelőre lapít.
Mit lehet tenni? Megvan! Rágumiztam egy szelet almát a partvis végére. Az almára megindult, de persze behúzta volna az új vackába. Az elkövetkező 10 perc arról szólt, hogy Zsemle kicsit kijött, aztán visszabújt az almát tologatva. Majd végül is előkeveredett, lecsaptam rá.
De nem igazán volt lelkes a szeretgetéstől és simogatástól, csak megvetően pislogott.
